Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.
Ülésnapok - 1910-730
730. országos ülés 1917 június 26-án, kedden. 139 és nem kaptunk semmit*. Én vagyok olyan jóakarója és tisztelője Farkas Pál képviselő urnak, kogy elhigyjem neki, hogy ez nem panasz, hanem dicsekvés akar lenni. Azonban teszek egy propozicziót : (Halljuk! Halljuk!) Üljünk össze, különösen Antal Géza képviselő úrral, aki ebben a tekintetben szakértő is, de hozza magával a compassokat is és nézzük meg azt, hogy melyik párt van leginkább érdekelve a hatalommal járó anyagi érdekeltség körüli tülekedésben. önök az általános választói joggal jöttek, tisztelt uraim. Horatius tanácsa szerint hét évdg őrizték a javaslat aktáit. Hét évig kellett várni, hogy jöjjön az uj kormányrendszer, hogy ezeket az aktákat kihámozza és becsületes választójogi aktákat hozzon a ház szine elé és megcsinálja a választási törvényt, a becsületes választójogot addig, amíg nem végzetesen késő. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) önök megalakultak a választójog alapján. Vagy az alakulásuk nem volt őszinte, vagy mostani ellenzékeskedésük nem az. Én nem megyek vissza a mohácsi vészig, mint Farkas Pál t. képviselőtársam, nem kutatok régi archivumokban 16 év előtti időkből, nekem csak hét esztendő szükséges, a munkapárti pálya rögös hét esztendeje. Mikor megalakult a munkapárt, minden ministeriumnak a párt alapköve letételénél az általános egyenlő választójog kalapácsa volt a kezében és a t. túloldal legalább háromnegyed része buzgó és serény munkásnak mutatkozott az alapkő letételénél. Egy hang (balfélől) : Khuen-Héderváry volt az apja ! Ábrahám Dezső: Igaza van közbeszóló t. képviselőtársamnak, gróf Khuen-Héderváry Károly volt a munkapárt atyja, alá állandóan hangoztatta, hogy vagyok én olyan hive a választói jognak, mint Justh Gyula. (Mozgás balfélől.) Legyünk tárgyilagosak, ki változott meg ? Justh Gyula, vagy Khuen-Héderváry Károly és pártja ? Azt mondja Farkas Pál képviselő ur, hogy a mohácsi vész jelenségei forognak fejünk felett. Hogy a mohácsi vész nem fog bekövetkezni, az nem Farkas Pál urnak az érdeme, nem is az önöké, hanem a nemzeté és a koronáé, akinek radikalizmusától Farkas Pál ur honatyai gonddal félti a nemzet fokozatos fejlődését. (Igaz ! Ugy van ! balfélől.) Most engedjék meg, hogy ad fortissimum virum, magára gróf Tisza Istvánra térjek át. Gróf Tisza Istvánnak két főaggálya volt, amelyet a bemutatkozásnál hangoztatott. Az egyik volt a kiegyezés kérdése, a másik a választójog kérdése. A kiegyezéssel nagyon röviden végzek. Vagy olyan nagyon jó az a kiegyezés, amelyet méltóztatik reánk örökségül hagyni s akkor az feltétlenül kell, hogy önmagától érvényesüljön, vagy nem olyan jó, akkor magától elesik. Én azt kérdezem, vájjon akkor, mikor külkereskedelmi forgalmunk nem minimális, hanem a nullára szállt alá, nem helyesebb-e a provizórikus megoldás ? Akkor, amikor a háború kellő közepén, I mint gróf Tisza István kifejezte magát, olyan chaotikus jövő előtt állunk, hogy nem tudjuk milyen lesz a békés kibontakozás politikailag és gazdaságilag, vájjon nem helyesebb-e, ha nem kötjük le magunkat véglegesen és nem zárjuk el az utat attól, hogy a jövőre mostani ellenségeinkkel, de akkor remélhetőleg barátként velünk szembe kerülő államokkal olyan gazdasági szerződéseket kössünk, amelyeket nem fognak meg. bénitani a szövetségeseinkkel kötött szerződéseink (Helyeslés a baloldalon.) Rátérek most gróf Tisza István urnak a választójog kérdésében elfoglalt álláspontjára. (Halljuk ! Halljuk ! balfélől.) Gróf Tisza István ur azt mondja, hogy végzetes felelősséggel jár most a képviselőház feloszlatása és a választás elrendelése. Osztozzunk meg barátságosan a felelősség kérdésében és ódiumában. Vájjon azoknak a felelőssége nagyobb-e, akik becsületesen vállalt programmjuk alapján, ha máskép nem, ezt a fegyvert is kell, hogy igénybe vegyék annak őszinte megvalósítására, vagy azoké, kik a választójog alapján jöttek és ezt az egyedüli létalapjukat rúgják fel és belekényszeritik a kormányt ebbe a végzetes felelősségbe. (Helyeslés balfélől.) Lépten-nyomon halljuk gróf Tisza István providencziális államférfiúi bölcseségét. Az ő segélyével önök mentették meg az országot, mert évekkel előbb látták a kitörendő háború végzetes következményét és keresztülvitték az ellenzék minden erőszakoskodása daczára a véderőtörvényt és megszavaztak 12.000 darab ujonezot, (Igaz! ügy van ! a baloldalon.) s ezzel megvédtek bennünket az egész világ összeesküvése ellen, nem is számitva azt a sok millió ötven éves ujonezot, aki a háború folyamán vonult be. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) önök külügyi politikánkat is támadják, de én nem kivánok ezzel foglalkozni, nem vagyok hivatva reá, azt vezérem fejtegette, vájjon a külügyi politika helyes-e vagy sem. önök megengedték, hogy oly világpolitikai alakulat jöjjön létre ellenünk, hogy hat kézzel sem tudnánk eleget harczolni. Felfegyverezhetik önök tiz, húsz puskával is a magyart és ugyanannyi ágyúval, és az sem lesz elegendő hatással. Azt mondja gróf Tisza István és önök vele együtt, hogy a fegyverkezéssel megmentették az országot és a véderőtörvény keresztülvitelével megmentették a magyarságot. Egy kérdést vagyok bátor intézni a momentán helyzetben, vájjon Anglia mindig talpig fegyverben állott ? Vájjon Ausztrália, Kanada, Amerika mindig talpig fegyverben állott 1 Vájjon a fegyverkezés volt-e az, mely az egyensúlyt abba a helyzetbe hozta, amelyben most van a két verekedő államszövetség ? Én azt hiszem, hogy ezek az állitások nem fedik a tényállást. (Igaz! Ugy van! balfélől.) Igaz az a régi közmondás : Si duo faciunt idem, non est idem. Gróf Tisza István ministerein ok egészen mást csinál, mint gróf Tisza István képviselő. I Mint ministerelnök nem osztotta azokat az aggá18*
