Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.
Ülésnapok - 1910-730
140 730. országos ülés 1917 június 26-án, kedden. lyokat, amelyeket most a román politikával széniben oszt. B. Radvánszky Antal: Nem volt háború. Ábrahám Dezső : Akkor, mikor Metiánuval a levelezés folyt, már volt háború. B. Radvánszky Antal: De betörés még nem volt., Ábrahám Dezső : Akkor a román vezérekkel való barátkozás nem volt veszedelmes, most már a limine elutasítja magától. Most a román nemzeti párt egyik képviselőjét kiteríti a teritékre, akkor, amikor támogatására volt szüksége, akkor ez nem volt olyan sürgős. B. Radvánszky Antal: Nem vette igénybe soha. B. Ghillány Imre: Sohasem vette igénybe. Ábrahám Dezső': Tisza István ministerelnök ur volt az, ki a legélesebben ellenezte az ellenzék részéről mindazt az akcziót, mely a nemzetiségi kérdések feszegetésére, a csehekre és a románokra vonatkozott. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) Kun Béla: Itt védelmezte a cseheket egy éjjeli ülésen. Ábrahám Dezső : Most pedig ő az, aki ezeket a kérdéseket napfényre hozza. Gróf Tisza István volt az, aki tiltakozott minden olyan megnyilatkozás ellen, amely gazdasági helyzetünket sötétebbre festhette. Most ő egyike azoknak, akik gazdasági helyzetünk nehézségeire utalnak. Gróf Tisza István kabinetjében foglalt helyet Jankovich kultuszminister ur, aki az Apponyi-féle iskolarendeleteket — a szükséghez képest, elismerem, önök legalább azt állítják — megváltoztatta. Most gróf Tisza István az, aki a román iskolák fokozottabb, szigorú ellenőrzését vette programmjába. Körömszakadtáig védi választási törvényét. Azt mondja, hogy minden törvény csak viselve válik meg. Hát azt hiszi gróf Tisza István ur és azt hiszik önök, hogy az a czenzus utján statisztikai adatokkal kimutat hatói ag — a statisztikát pedig nem lehet megezáfolni — a magyarság érdekei ellen létrehozott választói jog fedi-e a mi érdekeinket és az önök érdekelt ? Azt hiszik, hogy egy angolkóros gyermeket lehet novelláris kúrával championná neveim ? Gróf Tisza István ur hajlandó volna konczessziókba belemenni. Arany János Toldija jut erre eszembe, amikor Toldi Miklós Györg3^öt megtámadja és az anyja közbevetvén magát, azt mondja a költő, hogy : jiedig nem is Györgyöt, hanem Miklóst félti. Gróf Tisza István sem a választójogot félti, hanem Miklóst, önöket, mostani többséget, (ügy van ! bal/elől.) Most novelláris módosítást ajánl. Méltóztassék ennek a politikai vagy magánmorálját megbírálni. Régi viecz az, hogy bennünket a lejtőre akar vinni, arra a csuszamlós lejtőre, amelyre le kell siklani a becsületes alapról. Azt mondja, hogy valósítsuk meg a^ iparosok választói jogosultságát, mert hiszen ez nekünk is hasznunkra válik. Furcsa politikai morál nyilatkozik meg ebben. Azokat, akik itthon vannak, akik becsületesen teljesitik kötelességüket mint munkások a hazával szemben, de akik itthon vannak és hangjukat felemelhetik, vagy, amint ő mondja, kiabálhatnak, le kell csendesíteni, ezeknek meg kell adni a választójogot, ezeket el kell az útból tenni. A paraszt azonban, a földnek a népe, ha nem kiálthat, csak sóhajtozva jön a fronton. Erről tehát nem kell gondoskodni. Nos, ezzel a politikai morállal nem fogjuk magunkat azonosítani. Ez a kormány nem becsapásra alakult, hanem a becsületes választójognak a becsületes megalkotására. (Helyeslés balfelől.) Gróf Tisza István ur egyszerre keblére öleli a munkásokat, jertek hozzám, engedjétek hozzám a kisdedeket. Nem is olyan nagyon régen volt, szintén tagja voltam a képviselőháznak, alig pár esztendeje, az ő májusi elnöklése alatt, amikor ez a kiabáló nép ugyanezeket a jogokat követelte, amelyeket ő is meg akarna neki adni, amikor kértük az ülés felfüggesztését, azt mondta : nem vagyunk hisztérikus asszonyok és nem akadályozta meg a népbe való belelövetést. (Ugy van! balfelől.) Hát tiszteljük azt a szerelmet, amely igy változik, ahogy az érdekek kívánják. Ez a politikai morál az, amelybe önök bele kivannak minket vinni. T. ház ! Gróf Tisza István és önök a szabadelvüpárt jogos letéteményesei, Deák Ferencnek jogfolyt-onosságát meg nem szakitó utódai. önök,t. uraim, akik a zsidó-kapitalistákból alkotott Magyar Bank pénzén csinálnak választást és ezen választás eredménye után bejönnektöbbséggel a parlamentbe és itt antiszemita-politikát csinálnak. B. Radvánszky Antal: Mikor ? Ábrahám Dezső : Kérdezze meg a t. képviselő ur Farkas Pál úrtól vagy Pál Alfréd úrtól, akik a jövő konzervatív politikáját fogják majd belcültetni a képviselőházba. Gróf Tisza István ur, aki mindig hirdette, hogy nem szabad osztály- és felekezeti gyűlöletet szítani, tegnap a legrikitóbb színekben tündökölt ezen kérdés tárgyalásában. Neki nem a Pető Magyarországa kell, neki a Magyar Bank Magyarországa kell. Neki a városházán összegyűlt száz- és százezer tömeg, mind éretlen gyermek, asszony, éretlen társaság, akik mindegyike, amint ő fejezte ki magát csákánynyal a kezében akar nekimenni a nemzet fájának* hogy kidöntse. T. képviselőház ! Farkas Pál ur a vezéréhez való köteles ragaszkodással a politikai meg nem értés vértanujává és hősévé avatja őt. Mint irodalmi embernek ajánlom a figyelmébe Carlyle munkáját a hősökről. E nagy angol iró a hősök közé sorozza mint papot Mahometet, aki népét a sötétségből a világosságba helyezte, mint költőt Dantét, Shakespearet odahelyezte volna talán, ha ismerte volna Petőfit, — a hősök közé sorozza mint papot Luthert, Kálvint, Knoxot, a hősök közé sorozza mint királyt Cromwellt, szóval azt látjuk, hogy a szabadság, a haladás, a demokratizmus megtestesitésének díszpéldányai. Vértanút még soha sem láttam, hogy a
