Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.

Ülésnapok - 1910-729

729. országos ülés 191 7 június 25-én, hétfőn. 131 ződést, de aki azt állítja, hogy e kérdés felmerülésének mesterséges vagy mesterkélt alapjai vannak: (Felkiáltások jobbfelöl: De még menynyire!) a ki nem látja, hogy itt egy világtörténelmi, emberiségi folyamat van... (Elénk helyeslés és taps a hal- és a szélsőbaloldalion. Felkiáltások jobbfelől: A Terézvárosban! Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Nagy Sándor: Azelőtt a magyar vezényszót hangoztatták. (Mozgás a baloldalon. Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi minister :,Ugy is van, mélyen tisztelt képviselőtársam. Én semmit sem adtam fel azokból a törekvésekből, (Halljuk! Halljuk!) amelyeket a mi magyarságunk és a mi magyar államiságunk érvényesülése iránt támasztottunk, és jegyezze meg jól t. képviselőtársam, én bizom abban a történelmi hajtőerőben, amely nemzeti életünk teljességét érvényre fogja juttatni (Elénk helyeslés a baloldalon.) és ameddig élek, be akarom magam kapcsolni, mint egy apró erőeske, annak a nagy nemzeti történelmi erőnek működésébe. De a nemzeti történelmi erők mellett működnek a világtörténelmi erők is és ha vannak veszélyek, amelyek egy nagy előrehaladással és egy nagy demokratikus átalakulással össze vannak kötve, ha lehetnek ilyen aggodalmak és ha ezek igen tiszteletreméltók is, ha ezeknek megszemlélése tiszteletre méltó meggyőződéseket érlelhet is, ha vannak, mondom ilyen aggodalmak, amelyeket én is látok: én érzem nemzetemben az erőt arra, hogy ezekkel a veszélyekkel, ezekkel az aggodalmakkal megküzdjön, ha a nemzeti irányt képviselő politikusok és államférfiak azok, akik ezt a reformot keresztülviszik. (Elénk helyeslés és taps a bal- és a szélsöbáloläalon.) Ezért azután a történelem előtt a felelősséget elvállalom, de azért a veszélyért nem vállalom el a történelem előtt a felelősséget, amely beállna akkor, ha mi nemzetünk életét szembe akarnók helyezni a nagy, ellenállhatatlan, világtörténelmi, állami és nemzeti evoluczióval. (Mozgás és zaj a jobboldalon. Halljuk! balfelöl.) Én csak örömmel látom a t. túloldalnál az ellenzéki temperamentumnak azt a gyors fejlődését ... (Élénk derültség a bal- és a szélsöbáloläalon. Mozgás és zaj jobbfelöl.) Elnök: Csendet kérek! Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi minister: ... és szívesen viselem el, ámbár talán igényelhetem magamnak azt, hogy én személyesen az ellenzéki temperamentum túlhajtásaiban talán sohasem voltam bűnös (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) és ezért talán bizonyos türelemre is igényt tarthatok. Egyébiránt ha ezt nem nyerem el, az sem baj. Mondom, azért nem vállalnám el a felelősséget, hogy én nemzetem ügyét, nemzetem létét és biztonságát a nagy emberiségi áramlatokból kikapcsolnám és az azokkal szemben való ellenszegülésre fektetném. Ha most azt mondja nekünk gróf Tisza István képviselőtársam, hogy hogyan beszélhetünk mi konok maradiságról, mikor olyan választási reformot csináltak, amelynek folytán az ország férfilakosságának fele megkapja a választói jogot, hát azt kérdem, hogy a másik felével mit csinál? A másik fele jogtalan marad, ugy-e ? Már bocsánatot kérek, a XX. század embere ezt nem veszi be; a XX. század embere ezt el nem viseli. (Elénk helyeslés és taps a baloloäalon.) Es kik maradnak ki ? Az igen tisztelt volt ministerelnök ur szeparát békét akar kötni az ipari munkásokkal. Az ipari munkások igényeit bizonyos pontig ki akarja elégíteni, de csak ugy, hogy a korhatárnak akkora leszállítását engedélyezi nekik, hogy ők ne veszítsenek többet, mint amennyit aránylag egyéb társadalmi osztályok veszítenek a harmincz éves korhatár mellett az 24 éves korhatárhoz képest. Ebbe a megoldásba bele nem megyek, de, mondom, az ő filozófiájának, az ő választójogi politikájának magva az, hogy kössünk szeparát békét az ipari munkásokkal és a többiekkel ne nagyon törődjünk, mert ugy sem követelik nagyon a választói jogot. (Mozgás és ellenmondás a jobboldalon.) Bocsánatot kérek, ne méltóztassék két dolgot összezavarni. Az egyik az u. n. kompromisszumajánlat, amelyet a ministerelnök ur ma tett és melyre nézve én épenséggel nem kívánok nyilatkozni, a másik az az elvi ellentét, amely a választójogi reform czéljai tekintetében közöttünk fennáll. Erről beszélek most, (Ugy van! a baloldalon.) tehát az ő egész választójogi programmjáról, nem "arról, amivel minket ideiglenesen megkínál, hanem arról, amely reájuk nézve az utolsó stácziót képezi, ami az ő filozófiájuk : elégitsük ki az ipari munkásokat, akkor nem lesz, aki lármázik, a többivel ne törődjünk. Ezt a programmot, ezt az eljárást sem igazságosnak, sem nemzeti szempontból igazolhatónak, sem államférfiúi előrelátás szempontjából bölcsnek nem tartom. (Felkiáltások a baloldalon: Nem becsületes!) Hogy nem igazságos, arra nézve kár szót pazarolni, hogy nemzeti szempontból nem válik be, hogy rikító ellentétben van azzal a beállítással, hogy az általános szavazati joggal szemben nemzetiségi szempontból kardoskodik, azt a választási törvényünk tárgyalása alkalmából beadott statisztikából igazolhatom, amely azt mutatja ki, hogy épen a gazdasági cselédek és gazdasági munkások nagy zöme magyarajku, hogy tehát azok beviteléve a magyarság a maga erősödését eszközli. De az államférfiúi bölcseség és előrelátás szempontjából micsoda eljárás az, amely jogot ad, de nem azért, mert annak megadását igazságosnak és helyesnek tartja, hanem mert lármáznak érte, megadja annak, aki lármázik és nem adja meg annak, aki nem lármázik. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Addig akarunk várni, amig azok az elemek, amelyeket most ki akarnak zárni, szintén áthatja az a lázas forrongásszerü 17*