Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.

Ülésnapok - 1910-729

132 729. országos ülés 191 7 június 25-én, hétfőn. követelése a jognak, amely az ipari munkásokat már elfogta ? Micsoda felhívás ez arra, hogy csak forrongjanak, hogy csak háborogjanak! (TJgy van! Taps a haloldalon.) Rakovszky István: Csak zavar kell most! Gr. Apponyi Albert vallás-és közoktatásügyi minister: En, t. képviselőház, az államférfiúi bölcseséget és előrelátást épen abban látom, hogy az ember a kor fejlődő szükségleteit már előre észleli, mielőtt a tömeg, amelyre vonatkozik, annak tudomására jutott; hogyha bevonják az akczióba, a jogokba, mielőtt forrong, akkor ezekben a tömegekben a társadalom fentartásának, a nemzet fentartásának becses alkotó elemét nyerjük, holott ha addig várunk, mig tőlünk kierőszakolnak valamit, nagyon kétes, hogy nem a belső forrongás és felfordulás elemei lesznek. (TJgy van! a baloldalon.) A volt ministerelnök ur még egy felhívást intézett hozzánk a kormány bemutatásakor mondott beszédében, azt a kérést intézte, hogy ne keverjük bele a választójogi vitánkba a királyt. Helyes. Kerüljük az ő belekeverését annyira, amennyire azok az előzmények, amelyeknek nem mi voltunk eszközlői, lehetővé teszik, hogy elkerüljük, de azt nem kerüljük el és azt nem is akarjuk elkerülni, hogy a magyar nép milliói hálásak ne legyenek királyunknak. (Hosszantartó taps és éljenzés a baloldalon.) A jogokkal való ellátásért, hogy atyai szivén hordja ezt az ügyet, de azért, a politikai felelősséget, az erkölcsi felelősséget, a történelmi felelősséget mindazokért, amiket javasolni fogunk, a legteljesebb mértékben magunkra vállaljuk, viselni akarjuk, senkivel meg nem osztjuk. (TJgy van! a baloldalon. Felkiáltások a jobboldalon: Kötelességük!) De, ha a volt ministerelnök ur arra kér, hogy ebbe a kérdésbe ne vegyítsük be a királyt, nekem van viszont egy kérésem hozzá és az ő követőihez, hogy ebbe a kérdésbe ne keverjük be a nemzetet. (Mozgás és derültség a jobboldalon.) Beck Lajos: Várjuk meg a három órai vonatot. (Zaj. Elnök csenget.) Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi minister: Nagyon jól tudom, hogy a kérdést megoldani sem a nemzetnek, sem a királynak hozzájárulása nélkül nem lehet ebben az értelemben, tehát sem a királyt, sem a nemzetet kikapcsolni nem lehet, (Mozgás.) De abban az értelemben kérem, hogy ne keverjék bele a nemzetet és a nemzet ügyét, hogy ne akarják nemzetiségünk egyéniségének fentartását, ne akarjuk az egységes nemzeti jellegű magyar államunknak biztonságát, amelyhez lelkem minden legkisebb részével hozzá vagyok kötve, utolsó lehelletemig, ne akarják mindezeket a szent nemzeti érdekeket, ne akarják nemzetünknek jövőjét, ne akarják nemzetünk fennállásának biztosítékait a nép egy részének jogfosztottságához hozzáfűzni. (Hosszantartó, élénk éljenzés és taps a baloldalon.) A t. képviselő urak hivatkoztak arra, hogy mi, körülbelül ugyanazok az egyének, legalább nagy részben, a Eejérváry-kormány idejében állást foglaltunk egy általános szavazati jog akczió tervezetével szemben, amely akkor a nemzeti jogok letörésének jegyében született és arra hozatott fel. (Nagy mozgás.) Ezzel szemben fel kell hoznom, hogy szomorúan sikeres munkát végezett ez az akczió. Én nem akarok másodszor abba a helyzetbe jönni, hogy midőn nemzeti törekvéseinkért sikra szállok, mikor ezekért küzdenem kell, ki lehessen ellenem játszani a magyar nép egy nagy részét. (Éljenzés és taps. Zaj és mozgás a jobboldalon. Elnök csenget.) En akkor éreztem és ez a tapasztalás mélyen belevésődött a lelkembe és ez a tapasztalás a háborús tapasztalások mellett egyik indító oka annak, hogy én az általános szavazati jog megkonstruálása terére léptem, én akkor éreztem annak a nemzeti ügynek gyengeségét, amely nem esik össze a nép összességével. (TJgy van! Taps a baloldalon. Mozgás a jobboldalon.) Nem akarom még egyszer érezni. (Mozgás a jobboldalon. Halljuk ! a baloldalon.) A t. ministerelnök ur, (Felkiáltások a baloldalon: Volt ministerelnök !) a t. volt ministerelnök ur, bocsánatot kérek, a szokás, de különben ő maga is megfeledkezik róla, hogy már nem viseli azt a hivatalt, különben nem diktált volna ma majdnem szöveg szerint egy nyilatkozatot a t. ministerelnök ur szájába, mondom, Tisza István t. képviselő ur Pető Sándor t. képviselőtársamnak egy közbeszólására azt mondta: elhiszem, hogy Pető Sándor t. képviselő ur követeli az általános választójogot, mert ő a Pető Sándor Magyarországát akarja megkonstruálni, . . . (TJgy van! TJgy van! jobbfelöl.) Takács József: Ugy is lehet! (Halljuk! Halljuk !) Nagy Vincze: Osztályizgató és felekezeti izgató! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi minister; . . . ő pedig — már mint Tisza István t. képviselő ur — fenn akarja tartani azt a régi büszke, szabadságszerető, a maga nemzeti egyéniségét, a maga függetlenségét, a maga egységét, mindezeket a szent kincseket, amelyeket — amint azokat az ősöktől örököltük — nemcsak megőrizni, hanem kifejleszteni, (Elénk helyeslés jobbfelöl.) uj erősségekkel ellátni szent kötelességének tartja, (TJgy van! TJgy van! jobb felöl.) mindezeket a kincseket megtartó történeti Magvarországot. En nem tudom, hogy mit értett Tisza István a Pető Sándor Magyarországa alatt, . . . (Zaj jobbfelől.) Okolicsányi Lajos: A nemzetköziséget (Zaj. Halljuk! Halljuk! balfelol.) Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi minister: . . . nem is tudják megmagyarázni, mert hiszen a t. képviselő ur, mikor látta a visszahatást, amelyet ez a szava keltett, sie-