Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.

Ülésnapok - 1910-729

729. országos ülés 1&17 június 25-én, hétfőn. 113 méltatlanul, oly igazságtalanul, csak szónoki sikerért megtámadta a magyar hazának, a magyar trónnak ezeket az igazi bástyáit, igazi védőit. A pénzügyi bizottság javaslatát elfogadom. (Élénk éljenzés és taps jobb felöl. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: T. ház! Beck Lajos képviselő ur személyes megtámadtatás visszautasítása czimén kér szót. Gondolom, a ház megadja az engedélyt. (Helyeslés. Zaj.) Csendet kérek. Méltóztassanak helyeiket elfoglalni. Beck Lajos: T. képviselőház! Az imént elhangzott beszéd folyamán Pál Alfréd t. képviselő ur »bujkálás« kifejezéssel illette az én oldalamon ülő képviselőket. Pál Alfréd: Nem igaz, csak egyeseket! Laehne Hugó: Polgári biztos volt húsz korona najridij mellett 1916-ig. Pál Alfréd: Nagyon rövid ideig! (Zaj. Elnök csenget.) Beck Lajos: Amikor én erre azzal a kérdéssel fordultam hozzá . . . (Zaj.) Elnök: Kérem, méltóztassanak csendben meghallgatni a szónokot. Beck Lajos: . . . hogy kire érti ezt, azt a választ adta, hogy »önre is«. A tények száraz és szigorú megállapítása kedvéért ezúttal csak azt kívánom kijelenteni, hogy mindjárt a hadviselés megkezdésekor, mielőtt még sorozás alá jöttem volna, hazafiúi kötelességemnek tartottam, (Derültség jobbfelöl. Zaj. Halljuk.

1 Halljuk! bal felől. Elnök csenget.) hogy az akkori honvédelmi minister urnái jelentkezzem és szolgálataimat felajánljam. (Zaj jobbfelöl.) Elnök: Kérem, méltóztassanak meghallgatni a szónokot! Beck Lajos: Méltóztassanak egy kis türelemmel megajándékozni. Egyben megtettem azokat a lépéseket is, amelyek közvetlenül sorozásomat vonták maguk után. Ennélfogva minden utón és módon rendelkezésére kívántam állni az országnak. Midőn akkor ós az azután következő sorozások folyamán is alkalmatlannak találtattam, ezzel nem szolgáltam rá arra, hogy Pál Alfréd t. képviselő ur engem és velem együtt mindazokat a polgárait ennek az országnak, akik a front mögött becsületesen igyekeznek eleget tenni honfiúi kötelességüknek, megtámadjon. (Tetszés és helyeslés balfelöl.) Elnök: Pál Alfréd képviselő ur félreértett szavai valódi értelmének helyreigazítása és személyes megtámadtatás visszautasítása czimén kér szót. Gondolom, a ház megadja az engedélyt a szólásra. (Helyeslés.) Pál Alfréd: T. ház! Egy régi franczia mondás mondja, hogy: »noblesse obiige!« Ezt én nem szószerinti értelemben veszem, hogy csak a születési nemesség kötelez különösen kötelességteljesítésre, hanem olyan értelemben, hogy mindenki, aki a társadalomban kimagasló állást foglal el, kétszeres kötelességet tartozik hazájáKÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXVI. KÖTET. val szemben teljesíteni. Igénytelen nézetem szerint az, akit Magyarország egy kerülete azzal megtisztel, hogy itt a házban az ő képét viselhesse, az bizonyos kimagasló társadalmi pozicziót tölt be és attól kettős kötelességteljesitést várunk. Mikor tehát bátor voltam a vita hevében Beck Lajos t. képviselő ur ellen ezt a vádat intézni: erre czéloztam, mert csodáltam, hogy ő, ki a parlamenti csatáknak oly vitéz, bátor harczosa, nem vette ki részét ezen vérzivataros háború küzdelmeiből is. Hogy pedig viszont szembeszálljak azzal a váddal, amelyet t. képviselőtársam — nevét nem tudom — ellenem intézett. . . Laehne Hugó: Én voltam ! Pál Alfréd: Becses nevét nem tudom. (Derültség jobbfelöl. Zaj bálfelöl.) Tehát Laehne Hugó t. képviselőtársam egy közbeszólás alakjában azt mondta, hogy én a háború alatt magam is csak polgári biztos voltam. Laehne Hugó: 1916 végéig! Pál Alfréd: Majd mindjárt beszámolok. Bátor vagyok tehát kitérni a magam katonai szolgálatának kérdésére, amelylyel különben nem vettem volna igénybe a t. ház türelmét. (Hallljuk! Halljuk I jobbfelöl.) Én ugyanúgy jártam el kezdetben mint Beck Lajos t. képviselőtársam. A háború elején felajánlottam szolgálataimat, hogy bármily módon szívesen előmozdítom a hadviselés érdekeit. Tényleg körülbelül egy évig polgári biztos voltam. Laehne Hugó: Napidíjért! Pál Alfréd: Ugyanannyiért, mint a többi polgári biztos, egy krajczárral sem többet, sem kevesebbet nem kaptam. A közbeszólásra különben megjegyzem, hogy becsületes munka ellenértékét elfogadni nem szégyen. Ez a demokrácziának is egyik alapelve. (Helyeslés jobbfelöl.) Körülbelül egy évig teljesítettem e minőségben szolgálatot, de mikor ez az év eltelt és én láttam, hogy áz én korosztályombeli ki nem képezett katonák bevonulnak, megvizsgáltattam magamat és ez alkalommal kiderült, hogy oly testi hibám van, amely alkalmatlanná tesz a katonai szolgálatra. Amikor ez megállapittatott, egy pillanatig sem haboztam, hanem műtétnek vetettem alá magamat; mihelyt ezen átestem, újólag önként jelentkeztem és azóta katonai szolgálatot teljesítek, nem Armeekommandónál, nem hadosztályparancsnokságnál, hanem ütegnél, sőt, hogy megnyugtassam a t. képviselő urat, amikor egy rövid idő után azt láttam, hogy a tábori ágyuk nem mindig az első vonalban állanak, jelentkeztem ezredparancsnokságomnál és kértem, hogy osszanak be az aknavetőkhöz, akik tudvalevőleg a harcztéren a gyalogsággal egyvonalban harczolnak. (Tetszés jobbfelöl.) Én tehát magammal szemben szigorúan igyekeztem érvényt szerezni annak az elvnek, hogy annak aki közjogi funkcziót tölt be, kétszeresen kell kötelességét teljesíteni. Nem tudom, a t. képviselő ur, aki engem meggyanusi15