Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.
Ülésnapok - 1910-729
114 "29. országos ülés 1917 június 25-én, hétfőn. tott, ugyanígy fogja-e fel kötelességét? (Helyeslés és äjensés jobb felöl.) Laeline Hugó: Ugyanígy I Kint voltam én is! Csapattiszt voltam. Elnök: Ki a következő szónok? Szepesházy Imre jegyző: Gróf Károlyi Mihály. Gr. Károlyi Mihály: T. ház! (Halljuk! Halljuk! bálfelöl.) A mostani délutáni ülés megnyitása előtt Szász Károly elnök úrhoz fordultam azzal a kéréssel, hogy adjon nekem alkalmat egy pár félreértés helyreigazítására. Én t. i. Félegyházán egy népgyűlésen vettem részt s ott egy beszédet mondottam. (Zaj. Halljuk! Halljulc!) Ez a beszéd nem egészen helyesen volt ... Egy hang (jobbfelöl): Elmondva! Gr. Károlyi Mihály: . . . visszaadva a napisajtóban. Ezért minden félreértés elkerülése végett kértem volt az elnök urat, hogy ezt itt most rektifikálhassam. Az elnök ur azt mondotta, hogy ezt nem teheti máskép, mint ugy, hogy engem az indemnitási vitához való hozzászólásra fog mint szónokot felhívni. Ez a magyarázata annak, hogy lemondva azon hosszabbtartamú felszólalásról, melyet az indemnitási vitában tartani akartam, de amelyre épen a népgyűlésen való elfoglaltságom miatt nem készülhettem el, most csak egy rövid nyilatkozatot akarok tenni. Amint emiitettem, tegnapi beszédemben két passzus helytelenül lett a hirlaptudósitó által leközölve. Az egyik j^asszus t. i. ez: »Meggyőződésem, hogy az uj Magyarországot csak ugy lehet megtartani, hogyha azokat, akik a háborúért felelősek, többé vissza nem engedjük a hatalomba«. Rögtön ezután pedig: »A felelősség terheli a múlt kormányt a háború kitöróseért«. Hát, tisztelt ház, ezt én nem igy mondottam. (Zaj! Halljuk Halljuk!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Gr. Károlyi Mihály: Beszédem többi részét természetesen egész teljességükben fentartom; azonban e kitételt rektifikálnom kell oly értelemben, hogy nem akartam azt mondani, nem is mondhattam, hogy a háború kitöréseért tartom felelősnek a kormányt, hanem igenis a háború viteléért. A másik, későbbi passzus igy hangzott: »Eelelősség terheli a múlt kormányt azért is, mert a háború ilyen soká tart.« Ezt sem mondottam igy, nem is mondhattam; mert hiszen én leginkább honoráltam itt a képviselőház nyilt szine előtt a monarchiának azon akczióját, miszerint kijelentette egész nyíltsággal, hogy az annekszió nélküli békébe hajlandó belemenni. Ezt én a legnagyobb örömmel üdvözöltem és üdvözlöm. Azért a mostani külügyminister urnak szereplését igen okosnak, igen bölcsnek, igen helyesnek tartom. Önmagammal jutottam volna ellentétbe, ha azt mondtam volna, ,ami itten áll, hogy a háború elhúzódásáért a kormányt teszem felelőssé. Én mindig kijelentettem s kijelentem most is, hogy sohasem tartottam helyesnek azt a külpolitikát, amely lehetővé teszi, vagy nem zárja ki annak eshetőségét, hogy háború legyen. (Zaj jobb felöl.) Mindig azt tartottam, hogy ellenkezőleg (Zaj jobbfelöl. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) olyan politikát kellett volna már hosszú idő óta, tíz-tizenöt óv óta folytatnunk, amely a monarchiát olyan helyzetbe juttatja, hogy a háborút elkerülheti. Azt tartottam már a háború előtt is, hogy az u. n. la pax armée, a fegyveres béke nem erősiti a békét, hanem a háborúhoz vezet. Ha mi tartós békét akarunk teremteni, — s azt hiszem, ez minden országnak, minden nemzetnek, minden pártnak egyaránt óhaja és akarata kell hogy legyen — akkor igenis mindent el kell követnünk arra, hogy a háború előtti értelemben vett militarizmust reformáljuk abban az irányban, (Helyeslés a baloldalon.) hogy ne váljék lehetségessé az, egy folytonos hezitálás, hogy ki fog többet áldozni hadi budgetje értelmében, hanem igenis egy kontingentálást akarok s ezt tartom csak egyedül lehetséges eszköznek, hogy a világbékét lehetőleg tartósan, hosszú ideig fentartsuk. Ezekben rektifikálva a történt tévedéseket, csak ismétlem, hogy beszédem egyéb passzusait, annak minden betűjét, valamint magától értetődőleg mindazon beszédeket, amelyeket a háború alatt a háborúról mondottam, a legtökéletesebb mértékben a legutolsó betűig fentartom. (Helyeslés a szélsöbaloldálon.) Elnök: Szólásra ki következik ? Almásy László jegyző: Gróf Tisza István! Gr. Tisza István: T. ház! (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Nagyon sajnálom, de az a helyreigazítás, amit gróf Károlyi Mihály t. képviselő úrtól most hallottunk, igen keveset változtat azon a súlyos elitélésen, amelyben félegyházi beszédét részesíteni kell. (Ugy van! Ugy van! Élénk helyeslés a jobboldalon.) Egy kicsit bajos egyszeri hallás után és egy lapnak nem szószerinti közlésével szemben rekonstruálni azokat, amik ott elhangzottak. Én nagyon kérem a t. képviselő urat, hogy jövőre, ha kimegy a választóközönség közé, hogy ezen kérdésekről beszéljen s ott nemcsak a vele szemben ülő párttal, de szövetséges társaival szemben is a leglesujtóbb vádakat hozza fel, szíveskedjék arról gondoskodni, hogy legalább megkaphassuk beszédének azt a hiteles szövegét, amelyhez azután teljes alapossággal fűzhessük hozzá megjegyzéseinket. (Ugy van! a jobboldalon.) Ilyen hiteles szövegnek hiányában én csak azt az egyszerű tényt akarom konstatálni, hogy az osztrák-magyar monarchia, amióta a 67-iki kiegyezés alapján mint dualisztikus alkotmányos nagyhatalom vesz részt az európai nemzetközi politikában, az első pillanattól az utolsóig következetesen mindig a béke érdekében vetette latba
