Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.
Ülésnapok - 1910-712
7G 712. országos ülés 1917 márczius 13-án, kedden. menyessé tételére van szükség, ha a közélelmezés javát akarjuk szolgálni. A kormány 1914 augusztus 14-én megkapta a magyar gazdaszövetség kebelében működő. Hangya Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet feliratát, amelyben háború esetére felajánlotta munkásságát. Ennek értelmében egy vidéki szervet kaptunk volna. De más szövetkezetek is vannak itt : a Keresztény Fogyasztási Szövetkezet, azután a legnagyobb társadalmi egyesület, a Katholikus Népszövetség ; ott vannak gazdaköreink, azután a vármegyei gazdasági egyesületek, bár nincsenek kellőleg kiépítve, és különösen a gazdasági kamarák hiányát nélkülözöm fájdalmasan. De hát, ha ezek hiányzanak is, mégis van valami megfelelő szerv, amely felajánlotta a nagy nemzeti munkában való részesedését és feliratot intézett a honvédelmi és a földmivelésügyi ministerekhez, továbbá a székesfővároshoz. A honvédelmi minister köszönettel tudomásul vette azt, a földmivelésügyi minister egyszerűen nem is válaszolt rá, a főváros pedig megbízta Folkusházyt, aki érintkezésbe lépett a Hangyával és ezzel befejeződött minden. A központok,, a vállalatok, az úgynevezett hadseregszállítók vették át az egészet. Pedig hogy mennyire altruisztikus pl. a. Hangya működése, arra nézve csak azt a ma történt eseményt említem fel, hogy a Hangya egy millió koronát ajánlott fel a kormánynak a mai napon egy gazdasági egyetem felállítása érdekében és czéljából. Szabad volt a kormánynak ezeket a szervezeteinket negligálni? (Igazi Ugy van! balfelől.) Áttérek a makszimálás kérdésére. Először is kifogásolom, hogy elkésve makszimáltatnak a czikkek. Pl. két héttel a lóheremag makszimálása előtt — de én már előbb is megmondtam, hogy legközelebb makszimální fogják a lóberét — az ügynökök már faluról-falura jártak és összeszedtek minden lóherét. Az bizonyos, hogy jó értesüléseik vannak, hogy képesek előbb összehalmozni a készleteket és akkor következik be a makszimálás. Két héttel rá meg is jött, amikor már ők a makszimális ár megállapítását is befolyásolhatták, mert a készlet kezükben volt. Jött a makszimálás és a rekvirálás és nem volt mit rekvirálni, mert ők már megfelelő áron megvették és milliókat zsebeltek be. Vagy szükségünk volt pl. puskaagyakra, puskatusfára, a diófát és más keményfát tudvalévőleg szintén bevonta a hadvezetőség, de úgyszólván még a rendelet megjelenése -előtt elözönlötték az ágensek a falut és minden diófakészletet összevásároltak. Hát nem járulhatott volna el a hadvezetőség itt is ugyanúgy, mint a harangok rekvirálásánál, ámbár itt is csak később járt el a hadvezetőség közvetlenül, mert eleinte busás hasznot juttatott annak a vállalatnak, amelyet a harangok beszedésével megbízott. Ez az első hiba, a második pedig az, hogy mindent makszimálnak, ami .a gazdánál van, ellenben nem makszimálják azt, ami nincs nála, pl. a tőkét, az iparczikkeket. Ezek makszimálását minduntalan követeltük, de még mindig késik. Hát olyan nehéz, olyan gordiusi csomó ez ? Erre nézve már megfelelt Apponyi Albert t. képviselőtársam, hogy aki nem elég erős arra, hogy a gordiusi csomót szétvágja, az engedje át helyét másnak. Ha a búza makszimálásánál tudott a kormány egy bizonyos skálát felállítani, miért nem tud hasonló módon eljárni a czipő tekintetében is, miért nem állit fel itt is négy-ötféle tipust, hogy aztán ezen az alajDÓn vigye keresztül ezen fontos ruházati czikk makszimálását ? Én ennek főakadályát abban a szoros kapcsolatban látom, amelyben gazdasági politikánk a bankokkal van. Ennek a mulasztásnak egy további fontos kihatása is van. Mi makszimáljuk mezőgazdasági terményeinket, de nem makszimáljuk az iparczikkeket. Sümegi Vilmos: Osztrák érdek! Frey János: Erre akarok rátérni. Mert az iparczikkeket Ausztriából és Németországból hozzák be és a mi nyersterményeinket, búzánkat kiszállítják oda és a kormány ezáltal halálos csapást mér a mi valutánkra. (Ugy van! a balés a szélsöbaloldalon.) Pedig nagy érdeke az országnak, hogy a valutánk sziklaszilárdan maradjon ós arra is kell törekednünk, hogy nyersterményeink kellő pártolásban részesedjenek és valutánk érdekében a külföldről behozott iparczikkek makszimáltassanak. Nem látja-e be a kormány, hogy a mi valutánk és koronakurzusunk árkülönbsége,, a korona és márka közötti különbség, nem épen olyan véletlenség folytán áll elő, mint ahogy talán hiszik. Sümegi Vilmos : Hát még a korona és a lei; az még czifrább. Frey János: Nem tartom szerencsésnek, hogy csak a gazdasági termékeket makszimálják és hogy a búzát 41.50 koronára makszimálják, mert igy nem lehet búzát termeszteni, bárhogyan említette egyik-másik képviselő ur, igy Návay t. képviselő ur, hogy elegendőnek tartja. Azt látjuk, hogy a kormány a múlt évben a másikhoz képest a gabonanemüek árát 2.5—12 %-kal emelte, de nem ott veszik át, ahol termelik, hanem a vasúthoz kell szállítani és ha hozzáveszszük a horribilisán felemelkedett fuvarköltséget, akkor a búza árát nem emeltük, hanem inkább csökkentettük. Figyelembe kell venni azt is, hogy a gazdaságban nélkülözhetetlen eszközök "enormis árt értek el, némelyek húszszorosra emelkedtek, egy lószerszám, amely azelőtt 60 forint volt, most 2000 koronába is kerül és sokszor nem is kap az ember. Egy közönséges falusi szekér, amelynek 120 korona volt az ára, most 800 koronába kerül. A ruházati czikkek is nagyon drágák. Ha az a szegény cseléd egy közönséges mindennapi ruhát akar venni, nem elégséges a havi keresete. A faczipő, amely azelőtt 60 fillér volt, most 12 korona, pedig a bőr drágasága folytán nagyon kell, igy bizony 41 korona 50 fillér makszimális búzaárnál a gazda nem tudja, amint