Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.

Ülésnapok - 1910-712

712. országos ülés 1917 márczias 13-án, kedden. 77 kereskedelmi nyelven mondják, megtalálni a számadását. Ne csak a gazdával szemben védelmezzék meg a fogyasztót, hanem az iparral és kereskedelemmel szemben is. (Igaz! Ugy. van! a bal- és a széísőbahldalon). Ez az osztó igazság és az egyedüli helyes álláspont. Babot ki fog ma termelni ? A kormány az előző évben állapította meg a búzával együtt a bab árát, és mi lett ennek a következménye? Nagy különbség ezt termelni és nagy különbség pl. szemes terméket termeszteni. A bab egyszerűen kimaradt a vetésből, mert nem volt elég jövedelmező a mostani magas napszám mellett. Pedig kedvelt élelmicikk, tudjuk, hogy gyermekek, növendékek, diákok mennyire szeretik, és tudok intézetet, ahol 1917-ben most vasárnap egy hete kaptak egyetlenegyszer vasárnapi ételül babot. Nem lehet az árakat utólag megállapítani. Tessék a kormánynak előre megállapítani, akkor majd lesz kedv a termelésre. Hát a dohánynyal hogy vagyunk? A közélelmezési hivatal egyik érdemének említik fel, hogy az u. n. ácsorgást az üzletek előtt megszüntette. (Ellenmondás). De látok bőven ácsorgást és látok különösen a dohánytrafikok előtt. Igaz, hogy a dohány nem élelmiczikk, de akárhány ember inkább lemond a mindennapi ételről, és akkor egészséges, ha van dohánya, és a katonaság is, tudjuk, mennyire megkívánja. (Az elnöki széket Szász Károly foglalja el) Nem utolsó dolog a dohánytermelés kérdése a kormány teendői közt. Látjuk Németországban is kellően gondoskodtak ebben a tekintetben és a dohánynyal bevetett teriilet 9015 hektárról, 12.705'hektárra emelkedett, vagyis 40%-kal. Németországnak nem is volt szüksége bevitelre dohány tekintetében, és ez is segített a valutáján. (Halljuk!) Nálunk azonban nem látunk ebben a tekintetben semmi intézkedést és a régi árakat nem emelték. Kérjük a kormányt, hogy emelje a nyerstermény maximális árát, emelje a maximális ár standardját, és akkor lesz nyersanyag bőségesen, és az ipari feldolgozás is egészségesebb lesz és a valutánkra is egészséges befolyást fog gyakorolni. Hiszen épen gróf Apponyi Albert mutatott rá a minap, hogy a kiviteli perczentünk sokkal kisebb, mint a behozatal bizonyos czikkekben és jó lesz, ha a kormány meggondolja, hogy a köztermelés tekintetében milyen eredményekre fog ez vezetni. Harmadszor: hibát találok abban, hogy nincs meg az iparczikkek makszimálásánál a kényszereladás. A gabonánál és a gazda egyéb terményeinél megvan a kényszereladás, de ezeknél nincs. (Ugy van!) Tekintettel az, idő előrehaladottságára, rövidebbre, szabom a beszédemet. Nem akarok több időt igénybe venni, mint a mennyi rendelkezésemre áll. Beszélni akarok még a rekvirálási rendeletek nagy tömegéről. Tessék megnézni egy vármegye hivatalos lapját, a vármegyéhez egy negyed évben 80—100—120 rendelet érkezik a kormánytól. Ezeket az alispán megtoldja, mert önhatalmúlag is rendelkezik, azután mennek a főszolgabíróhoz, a jegyzőhöz. Minden napra esik két rendelet. Hogyan képes a közigazgatás ezeket áttanulmányozni és végre is hajtani. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) így történik azután, hogy kénytelen a közigazgatási hatóság az irodában rekvirálni s midőn a gazdák a hasból csinált rekvirálás eredményét igazságtalannak tartják és nem szállítják be a kívánt mennyiséget, akkor jön a bürokratizmusunk és meg lesznek büntetve. A sertéshizlalást vállalatoknak adta át a kormány s mégsem látja a vállalatok és a háborús közgazdasági politika közt a kapcsolatot. Hogy van az, hogy a kisgazdának nem szabad saját terményével hizlalni az állatokat, hanem oda kell adni a hizlalásra szolgáló árpát, kukoriczát a vállalatoknak, amelyek azután a nagy hasznot zsebrevágják. (Igaz! Ugy van! a ba>oldalon.) Egész játékot űzött a kormány rendeleteivel a baromfiállományból. A baromfiállomány maholnap teljesen kiveszett. Először azt mondta, hogy nem szabad azoknak adni semmit, azok tehát nem ettek semmit, azután azt mondta, hogy csak hulladékot, csak ocsút szabad adni, azután ezt is visszavonta és azt mondta, csak egy kilót szabad adni egy hónapra, azután a közélelmezési hivatal újra kiadta azt a rendeletet, hogy nem szabad adni semmit, csak ocsút, azt is másodrendűt. (Félkiáltások bálfelöl: Őrület!) Honnan legyen a kisgazdának ocsuja, az nem uradalom. Egy-két kilő ocsuja marad csak a cséplés után; azzal tartsa a baromfit ? A baromfitenyésztésnek tendencziája, hogy a baromfiállományt emeljük, nemesítsük, s mikor a baromfitenyésztőszövetkezet ennyit fáradozott ezen a téren, akkor ocsuval kellett etetni a baromfit, mert a többit rekvirálták. Mi lett ennek a vége ? Az ocsuban van konkoly, vadrepcze s mindenféle kiszáradt hulladék. Amint a szakértők mondják, a konkoly a baromfivószszel kapcsolatos s a legtöbb vármegyében a baromfiállomány egyszerűen kipusztult. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Ha valaki ezt közélelmezési politikának tartja, én nem tartom. (Igaz! Ugy van! batfelol.) Most át kell térnem a rekvirálásra, amelynél azt látom, hogy azt nem hivatott és nem intelligens elemek végzik, de az idő rövidsége miatt erre sem térhetek ki. Csak az üstök rekvirálására vonatkozólag akarom felemlíteni, hogy az szolgáltatta be üstjét, aki akarta, s aki nem akarta, az megtartotta. A rézgáliez ügyében felhívom a t. minister ur figyelmét arra, hogy jó volna azt a mennyi-