Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.

Ülésnapok - 1910-712

712. országos ülés 1917 az asszonyok az állomásra mennek ki a bejövő falusi asszonyok elébe és sorra kérdik őket, van-e tej, tejfel. Falukelyen sincs mindenütt elég tej. Ennek oka részben a szövetkezetek és a tej csarnokok szerződéses viszonya, amit revideálni kellene, mert elszállít]ák a tejet oly helyekre, ahol nem jut a fogyasztóhoz, hanem esak a spekulácziónak van haszna belőle. Pedig a tej igen fontos élelem, főleg most, amikor annyi a panasz az elnéptelenedésről. Á kormánynak meg kellene gondolnia, hogy Magyarország jövőjét illetőleg milyen fontos kérdés ez és behatóbban kellene vele foglalkoznia. •De a czukor-kérdés sincs megoldva. Tudok községet, ahol egy hónapra fejenként 15 deka czukrot adnak s ezt is ugy osztják ki, tekintet nélkül arra, hogy gyermek van-e a családban, vagy olyan család van-e szóban, ahol nem igen kell a czukor, ahol az inkább lukszus-czikk. Itt a kiosztásnál az egyenlőség voltakép nagy igazságtalanság. Ausztriában, ahol alkotmányos élet nincs és a 14. §. alapján kormányoznak, már megengedték a mesterséges édesitő anyagoknak, főleg a saccharinnak forgalomba hozatalát. Ez magában véve ártatlan szer és kivált a gyógyszertárakban, ahol a gyógyszer-könyv a czukrot irja elő, minden kár nélkül lehetne ehelyett a saccharint használni. A gyógyszerészek már feliratot is intéztek erre nézve a kormányhoz, de azért még most sem függesztették fel a saccharint tiltó rendeletet. Nemetországban már régen elintézték a dolgot, s mint mondottam, Ausztriában is. Nálunk is van erről szó a belügyministeriumban, de rendelkezés azért még nincsen. A petróleumról nem is beszélek. Egy háznak háromnegyed liter petróleumot kimérni egy hónapra, nevetséges. Itt sincsenek-tekintettel arra, hogy egy-egy családban hány személy van, s igy a kiosztás itt is merőben el van hibázva. Több képviselő kifogásolta, hogy itt egyik rendelet a másikat javítja, kiegésziti, s erre a minister ur azt mondta : dilettáns-észjárásra vall, azt hinni, hogy egy rendelettel mindent el lehet intézni. Pedig bizony a közönséges nép is látja, hogy azokat a gombamódra szaporodó rendeleteket csinálják a dilettánsok. Ebben van a dilettantizmus, nem pedig abban a vádban, melyet a minister ur czáfolni akart. En e sok baj okát főleg a láncz-kereskedelemben találom. Az árú igen sok kézen megy keresztül, felhalmozódik, el is záratik a közönség elől. Minduntalan ujabb élelmiszerhalmazokat fedeznek fel. Ami népünk nem üzérkedett. A háborű elején szívesen kivitte a vasútra az átvonuló katonáknak, amije volt. De amikor az üzérek eljöttek a városból, 120—150 kilométernyire, s először a harmadik osztályon jöttek, azután a másodikban, végre már az elsőben, s mikor a nép látta, hogy véres verejtékükkel szerzett keresményük hasznát ezek dugják zsebre : a népben is feltámadt az üzérkedő szellem és most már persze a nép is megnézi, mennyiért adja áruját. márczius 13-án, kedden. 75 En e tekintetben védelmembe veszem a Curiát, mert ez kötelességét teljesíti, midőn ;

ly üzérkedések ellen szigorúan lép fel. Azt olvasom a kormányjelentésben, hogy a duvadak elleni hajtóvadászat sikeres volt, 7 hiuzt és 75 farkast teritettek le. De van a fenevadaknak egy fajtája, melyek ez országban a hiéna szerepét töltik be. uzsorával, árdrágítással, csalással, háborús konjunktúrával foglalkoznak, mert ez az utóbbi kifejezés mindent fed. Ezek a hősök sírjai mellett az ő otthonukban ásnak fel sírokat. Ezek ellen nincs hajtóvadászat. Itt-ott a különben is túlterhelt közigazgatás ráakad egy-egy ilyen árubetyárra, de ez nagyon kevés. A mi-rendőrségünk és közigazgatásunk, sajnos, esak rekvirál és jegyeket oszt. Én a tisztességes kereskedelmet mindig becsülöm, mint segítőtársát az ipari és mezőgazdasági fejlődésnek, de a tisztességtelen kereskedés ezeknek élösdije. A kereskedelemnek béke idején nagy szerepe van, főkép a kivitelben, ami nagy befolyással van a valutára. Most a háború idején is becsülni való a tisztességes kereskedelem, de a tisztességtelent meg kell akadályozni. Juttassuk el az árut a termelőtől egyenesen a fogyasztóhoz. Evégből fel kellene karolnunk az egyébként elfelejtett szövetkezeteket. Ha ezt a tisztességes kereskedelmet folytatjuk, akkor eziránt csak elismeréssel lehetünk. A másik hiba a nagy szervezetlenségben van. Németországnak vannak mezőgazdasági kamarái, a közélelmezés vidéki szervei, nálunk nincsenek. Ott megvannak a fejlett gazdasági egyesületek, a társadalmi egyesületek, szövetkezetek, amelyek a hadvezetőség, a központ irányítása mellett oldják meg a közélelmezés kérdését és fölmentik a hivatalnoki kart olyan túlterhelő feladat alól, amelyhez nem értenek, aminek folytán kar teljesítheti fő hivatását és felügyelhet a közélelmezósre. Arfelügyelőbizottságok kellenek ; ne bízzunk mindent a közigazgatásra, amely már úgyis emberfeletti munkát végez sok helyen. A közigazgatásnak az a része, amely a háborús konjunktúrát nem ismeri, tehát majdnem kizárólagos része, szerény fizetés mellett, sőt nyomoruságban teljesiti azt a nagy nemzeti munkát, amelyet csak a jövő fog honorálhatni. Kényelmes dolog utasítani az alispánt, a főbírót, de itt külön szervek kellenek, azokról tessék gondoskodni. Nemcsak árfelügyelőkre és ilyen bizottságokra, hanem az élelmiszer minőségét, a kiszolgálás módját, a mennyiségeket ellenőrző bizottságra is van szükségünk. Hiszen a közigazgatás nem képes a sok áruhamisitást kellően ellenőrizni. Ismerek egy bortermelőt, akinek mindig van egy uj és uj hordó bora készenlétben és azt mindig újra és uJTa eladja. Mire elfogy, mindig akad másik. Vannak ugyan borfelügyelő-bizottságaink, de másutt vannak elfoglalva, tagjaik részint be is vonultak, a közigazgatás pedig nem győzi ezt a munkát. Ismétlem tehát, árfelügyelő- és élelmiszerfelügyelőbizottságok szervezésére, a közigazgatás tehermentesítésére, illetőleg főfelügyeletének intéz10*