Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.

Ülésnapok - 1910-711

711, országos ülés 1917 márczius 12-én, hétfőn. 51 liessen a kontinensre viszonzásul Francziaország­nak, és hogy gyarapithatná az ő hajóhada*. A harmadik szövetséges Oroszország lehetne«. íme, a franozia lap már előre megrajzolta a jövő szövetséget és kétségtelen, hogy ennek a szövetségnek más czélja nem lehetett, mint a középhatalmak elnyomása. Azonban a Daily News ugyanekkor a Temps közleményére válaszolva a következőket irja május 28-iki számában (ol­vassa) : »A franczia lap — t. i. a Temps — felveti a kérdést, vájjon Francziaországnak ilyennemű szövetség előnyére válnék-e. Erre föltételesen igenlő választ ad. Ez a feltétel t. i. abban áll, hogy Haldane ministerelnök ur tegyen le az ő hadseTegtervéről és létesítsen modern hadsereget. Ez annyit jelent, mint általános védőkötelezett­séget. Sőt annyira menne, hogy tőlünk hat had­osztályt kivánna szárazföldi használatra. Ami minket illet, mi egy ilyen szövetség megalakítását az európai béke számára veszedelmesnek találjuk még abban az esetben is, ha a köztársaság ke­vesebbel is beérné, mint a Temps és kegyesen meg­engedi, hogy önkéntes hadseregünk mellett ki­tartsunk. Mi azt remélhettük, hogy az entente Francziaországnak és Angolországnak lehetővé teszi, hogy az európai kérdések megoldásában a balszárnyat képezze és egységesen közreműköd­jék a fegyverkezés korlátozásában, Maczedónia paczifikácziójában és hasonló dolgokban.« Kénytelen vagyok rövidre fogni idevonatkozó jegyzeteimet. (Halljuk ! Halljuk ! a baloldalon.) Csak azt akarom igazolni, hogy a királyok és a népek akarata közé, mint ezek a lapközlemények bizo­nyítják, egy harmadik hatalom mintegy betola­kodott. Ugyanezt látjuk a másik oldalon Német­országban. A német lapok 1908 júliusában a német császár szájába adtak egy nyilatkozatot. A császár állítólag a döberitzi gyakorlótéren tette volna ezt a nyilatkozatot, amelyben már említi az Einkreitzungot, Németország bekerítését. Azonban e közleményt később dementálták. Ugyanakkor Keim generális, a hires flotta-agitátor, egy interviewban ezt mondta : »Katonás rövid­séggel csak azt mondhatom, hogy a mi feladatunk fegyverkezni szárazon és vizén, tovább fegyver­kezni. Ellenségeinknek nemcsak a mi hatalmas, mindig harczra kész hadseregünkkel és a furor teutonicussal kell számolniok, hanem szövetsé­geseinkkel is. mindenesetre Ausztria-Magyar­országgal. De vannak még csendes tartalékjaink is ; ezekhez számítom Romániát, — ebben ugyan csalatkozott — és Törökországot. Azonkívül a mi stratégiai előnyünk a belső vonal, die innere Linie. Mint keresztények és kulturemberek, mi a békéért imádkozhatunk, de mint Közép-Európa lakói szárazon tartjuk puskaporunkat.« Ugyanezen évben, 1908-ban, a Daily Tele­graph október 29-iki számának egy czikke keltett nagy feltűnést. Itt egy interyju volt közölve__Vil­mos császárral, ki a következőket mondta : »En a Guild hallban teljes nyomatékkal hangsúlyoztam, hogy szivem a békét óhajtja és hogy legfőbb kíván­ságom közé tartozik az, hogy Angolországgal a legjobb viszonyban legyünk. Ismétlem, én Angol­ország barátja vagyok, de ti — ezt az angolok­hoz intézte — megnehezítitek helyzetemet. Fel­adatom nem könnyű, .mert népem középső és alsó rétegeinek nagy részében az uralkodó hangulat nem barátságos irányú Angolországgal szemben. Én úgyszólván kisebbségben vagyok nemzetem­ben, de e kisebbség a legjobb elemekből áll. épugy mint Angolországban ä németbarát fél. Én szünet nélkül azon dolgozzam, hogy Angolországgal a jó viszonyt ápoljam és ti ugy tüntettek fel.f.mintha a halálos ellensége volnék.« Emiatt megint a német sajtóban volt nagy riadalom és nagyon jellemző, mit irt erről a »Rhci­nisch -Wcstphalische Zeitung«. mely tudvalevőleg a Krupp-czég főorganuma. A Casablancái egyez­mény kapcsán ezt irta : »A filantropikus és demo­kratikus ábrándozok szemében az emberiség fen­séges trónja, a népek kiengesztelődésének, az álla­mok megegyezésének székhelye Hága. Most lát­juk, mi nekünk Hága. A mi diplomacziánk, kivéve Bismarck korát, sohasem ért sokat, de most teljes kudarczot vallott. Hágában nem szólalt meg és nem fog soha megszólalni az igazság, hanem a hatalom. Ha nem a hágai hatalomra, hanem a fegyverek hatalmára hivatkozunk, Casablancánál is mienk lett volna a győzelem.« 1910-ben Vilmos császár megint nagyon fontos kijelentést tett, midőn EdwaTd király temetésére Londonba menve, a halotti toron Pichon, Franczia­ország képviselője mellett ült és igy szólt hozzá : »Az emberiség és a czivilizáczió érdekében az európai nagy nemzeteknek egységeseknek kellene lenniök, egymást támogatniuk, hogy egy nagy békeszövetséget alkossanak«. íme látjuk, hogy az uralkodók is és termé­szetesen a dolgozó népek milliói is a békét akarják. Hát kérdem, micsoda láthatatlan hatalom az, mely e kettő közé furakodott^ és Európát ime. közel hozza a végromláshoz? Én erre nézve egy német tudóst akarok czitálni, aki e kérdésben igazi szaktekintély, Werner Sombartot, aki »Kapi­talismus und Krieg« czimü munkájában ezt irja : »Ofme den Krieg wäre der Kapitalismüs über­haupt nicht da. Der Krieg hat kapitalistisches Wesen nicht nur zerstört, der Krieg hat die kapi­talistische Entwicklung nicht nur gehemmt, er hat sie ebenso gefördert. Ja er hat sie erst möglich gemacht, weil wichtige Bedingungen, an die aller Kapitalismüs geknüpft ist, erst ím Kampfe sich erfüllen mussten.« Tehát világos dolog, hogy a kapitalizmus az, amely az uralkodó és a nép közé furakodik, s amely megrontotta az európai egyensúlyt. Ezt irja azután : »Die Eigenart des kapitalistischen Erwerbprinzips äussert sich darin, dass unter seiner Herrschaft der unmittelbare Zweck der Wirtschaft nicht mehr die Bedarfsbeíriedigung eines lebendigen Menschen, sondern aussohlieslich die Vermehrung einer Geldsumme ist.« A kapita­lizmus tendencziája nem az, hogy boldog embereket 7*

Next

/
Thumbnails
Contents