Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.

Ülésnapok - 1910-711

711. országos ülés 1917 ügyészt biztam meg azzal, hogy még az előbb emiitett kiküldötteken kivül külön vizsgálja meg a helyszínén, községről községre, helyről helyre a nyomozás eredményét s nem elégedve meg a hetenként kapott jelentésekkel, kimutatásokkal, írásbeli adatokkal, amelyek rendelkezésemre álla­nak, tegyen nekem eljárása eredményéről élő szóval is jelentést. Ily módon minden héten in­formáltatom magamat az ügyek állásáról és rajta vagyok, hogy a törvények megfelelően alkalmaztassanak. Annyit mindenesetre már most ki kell je­lentenem, hogy több mint ezer letartóztatott van fogva; tehát oly általános beállítás, mintha minden románt kieresztenének, teljesen alaptalan és hogy az 1915: XVIII. t.-cikkre: a haza­árulók vagyonának elkobzásáról szóló törvényre, melynek tárgyalása alkalmával különben az igen t. túloldal kiváló jogásztagjai éles jogászi kri­tikát gyakoroltak, igenis szükség volt és hogy azt megfelelő esetben hatóságaink alkalmazni is fogják. (Helyeslés jobb felől.) > Ez nem jalenti azért azt, hogy minden olyan ügyben, amelyben ma záralávétel van el­rendelve, — mert ez csak preventív természetű intézkedés — annak idején bűnösség fog meg­állapittatni. Addig még hosszabb vizsgálatnak, főtárgyaiásnak, sőt a polgári pornek is le kell folynia. De viszont nem áll az sem, hogy min­den esetben, midőn a záralávétel mellőztetett, a hatóság részéről mulasztás forogna fenn. Hiszen gyakran azért nem lehetett a záralá­vótelt elrendelni, mert az illetőnek, ha elkövetett is valamely az 1915: XVIII. t.-czikkben meg­állapított cselekményt, vagy nincs vagyona, melylyel szemben ezt az intézkedést alkalmazni lehetne; vagy az ott szintén mutatkozó nehéz­ségek miatt, hogy pl. a telekkönyvi iratok, tér­képek, irattár egy része nem volt mindenütt visszaszállítható az illető bírósághoz a vasúti nehézségek következtében. A visszaszállítás hó­napok előtt elrendeltetett; de a hatóságnak esetleg nem állott ma még módjában, hogy az intézkedéseket megtegye, mert pl. az ingatlan tulajdonjoga nincs kétségtelenül inegállajfitva. Ezek előrebocsátásával arra kérem a t. ház tagjait is: méltóztassék meggyőződve lenni, hogy különösen a magyar ügyészségnek azon tagjai, akik ezt a funkcziót végzik, kötelességüket lelki­ismeretesen végzik — hisz a magyar ügyész­ségnek e részben igen nagy tradicziói vannak 1872-től fogva, tehát 45 év óta — s természe­tesen a legnagyobb hazafisággal, odaadással s egyszersmind teljes tárgyilagossággal és azon 'bírói higgadtsággal teljesitik, mely megint a magyar ügyészségnek egyik fényoldala, ugy hogy e részben azon aggodalmakra, melyeket a t. képviselő ur általánosságban kifejezett, felfogá­som szerint ok és alap nincs. Ha azonban már felszólaltam, kötelességem egyúttal reflektálni gróf Teleki Pál képviselő urnak e vitában tett egy olyan megjegyzésére KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXV. KÖTET. márczíus 12-én, hétfőn. 41 is, amely felfogásom szerint egy nagy nemzeti bajra mutatott rá, olyan bajra, mely nem tar­tozik ugyan szorosan a jelentés keretébe, de amely e vitában a t. ellenzék részéről szóba hozatván, a kormány részéről nem maradhat megjegyzés nélkül. (Halljuk! Halljuk!) A t. kéj>viselő ur utalt arra, hogy a buda­pesti bíróságoknál az ő értesülése szerint a fiatalkorúak kriminalitása állandóan növekszik s ezt kapcsolatba hozta mint okozatot azzal, hogy a kiskorúak szülőinek és hozzátartozóinak a boltok előtt kell ácsorogniok s e részben kí­vánta a kormány intézkedését. A baj, t. ház, szerintem sokkal általánosabb s okai sokkal komplekszebbek, semhogy a témá­val ily általánosságban végezhetnénk. Én mar hosszú idő óta, mindjárt a háború első évében arról szereztem sajnos meggyőződést, amit kü­lönben a külföldön is általánosságban tapasz­taltak, hogy amint távolodunk a háború kezde­tétől, szinte progresszív arányban növekszenek bizonyos helyeken, bizonyos községekben, járá­sokban vagy bizonyos megyei területek egyes részein a fiatalkorúak között különösen az el­durvulás, elvadulás, féktelenség, tobzódás és a teljesen züllött életmódnak más oly jelenségei, melyek ha nem is oly nagyok és általánosak, hogy pesszimisztikus következtetést lehessen be­lőlük levonni, de egyrészt a jelenlegi munkás­hiány szempontjából, másrészt nemzeti jövőnk tekintetében mindenesetre komolyan megszívle­lendő jelenségek. IJgy hasonlíthattam össze egész preczize, — statisztikai adatokkal nem akarom a t. házat fárasztani — hogy ez az elvadulás és züllés nálunk aránylag még kedvezőbb szá­mokat mutat, mint némely külföldi államban; hogy nagyon egyenlőtlenül oszlik meg az ország különböző részeiben: és végre, hogy, kivált az országnak bizonyos járásaiban a falun erősebben lép fel, mint a városokban. Okaira nézve egyáltalán nem vagyok egy nézeten a t. képviselő úrral, hanem követem azt az egyedül helyes módszert, amelyet a mo­dern kriminológiában ennek egyik nagynevű miivelője, a holland Van Hameln nevezett el etiológiai módszernek, t. i. hogy az egész jelen­séget, mint társadalmi betegséget kezelem (He­lyeslés jobb/elöl) s okait és tényezőit vizsgálva, keresem azon ellenszereket és hatóeszközöket, amelyekkel az előidézett bajt, az okozó ténye­zők hatását teljesen érvénytcleniteni vagy ellen­súlyozni lehet. A baj okai pedig nem kizárólag, sőt a fiatalkorúak bírósága részéről hozzám évek sora óta beérkező jelentések alapján állíthatom: csak kis mértékben a nyomor, vagy az elhagyatott­ság, hanem sokkal inkább oly tényezők, melyek a háborúval függnek össze. Mindenekelőtt az, hogy a fiatalkorúnak férfi hozzátartozói hadba­vonultak s ennek következtében a felügyelet hiánya vagy teljes lazasága, pl. a fiatalkorúak anyja részéről.

Next

/
Thumbnails
Contents