Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.

Ülésnapok - 1910-724

444 724. országos ülés 1917 Í aki Landwehr Ottokár elnök-tábornok uj javas­latával szembe merne helyezkedni, tekintettel az elnök-tábornok ur háta mögött álló hatalmas­ságokra. E javaslatokra a süvegczukrok, az oldal­szalonnák, a lisztes zsákok megindulnak, beülnek a vaggonokba és ha megtelt a vaggon, sietni fognak Bécs, Innsbruck, Prága irányába (Ugy van ! balfelől.) és a mai nehéz forgalmi viszonyok között legföljebb egy-egy főherczeg vagy más báborus nagyúr különvonata fogja őket meg­előzni. A háború alatt folytonos a visszafejlődés. Ami a magyar nemzet államiságából, önrendelke­zési jogából, nemzeti intézményeiből a háború előtt még ugy ahogy megvolt és működött, azt nagyrészt kiforgatták, megnyirbálták, össze­zsugorították, feloszlatták. Gondoljunk csak a hadseregre vagy gondoljunk a kiegyezésre, a köz­élelmezésre, a közlekedésügyre, vasutakra, vagy gondoljunk a közoktatásügyre. És itt lássuk mindjárt a közoktatásügyet. Nem ismerem á kultuszminister urat, nem be­széltem vele soha. (Mozgás balfelől.) Csak a képvi­selők almanachjából tudom, hogy közgazdasági kérdésekkel foglalkozott, ármegállapításokkal, pénz-, hitel-, valuta-reformkérdésekkel. Azt is tudom, hogy a természettudományokat tanulmá­nyozta három esztendeig és hogy külpolitikai czikkeket irt Végül kultuszminister lett. (Derültség balfelől.) Ez mind szép, mind dicséretes, de ezek a működési területek olyan messze esnek egymástól, hogy aki minderre vállalkozott, az lehet univerzá­lis zseni, de igazi szakember nem. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Én még nem beszéltem olyan politikussal, olyan kultuszministeri tisztviselővel, olyan tan­férfiúval, a ki a minister ur minisztersége mellett nyilatkozott volna. (Élénk derültség a bal- és a szélsőbaloldalon.) Olyan egyhangú ebben a tekin­tetben az országban kialakult közvélemény, hogy csodálom, hogy a minister ur ezt még nem vette észre. Én igazán sajnálom, hogy nincsen jelen a minister ur, mert nekem, őszintén megvallom, sokkal könnyebb volna mindezt elmondanom, ha itt jelen volna. (Mozgás balfelől.) A t. minister ur határozottan félreismerte hivatását. A népoktatás körül kiadott rendeletei, az idegen nyelvek tanításáról elhangzott nyilat­kozatai és bejelentett szándékai egyenesen köz­veszélyesek a magyarságra és a magyar kultúrára. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalonj. A háború alatt a minister ur elkésve, csak mikor hangos lett a panasz, akkor kezdett foglal­kozni a tanítók ügyével. Hagyta, hogy a tanítók, akik békeidőben mint jaóttartalékosok hatheti kiképzésben részesültek, mint közemberek soroz­tassanak be és állásuknak, intelligencziájuknak meg nem felelő helyzetbe kerüljenek a katonaság­nál, (Ugy van ! balfelől.) hogy közönséges munkára alkalmaztassanak. Egyik állami elemi iskolai igazgató-tanító három más társával másfél eszten­dőn át munkásosztagba volt beosztva ; utat javi­űrczius 31-én. szombaton. tottak, sánczot ástak, kubikos munkát végeztek és olyan közvetlen felebbvalójuk volt, aki a magán­életben a tehenész-mesterséget folytatta. (Fel­kiáltások balfelől: Hallatlan !) Konkrét adatokkal támogatva, én sürgettem a honvédelmi ministeriumban a tanítók katonai szolgálatának rendezését. (Helyeslés balfelől.) Százával vannak ma is a vidéken iskolák, ahol három éve nincs tanítás, mert a tanító hadba­vonult. (Ugy van ! balfelől.) Huszár Károly (sárvári): Mi lesz azokkal a gyermekekkel ? Három éve nem voltak iskolában ! UrmánCZy Nándor: Miért nem sürgette a kultuszminister ur a nélkülözhetetlen tanítók föl­mentését, amikor annyi nélkülözhető fel van mentve, hogy csoda ? ! (Ugy van! balfelöl.) Vagy ha erre nem volt ereje és hatalma, miért nem alkalmazott tanítónőket ? Okleveles állás nélkül való tanítónőkből hadsereget lehetne felállítani Magyarországon. (Ugy van! Taps balfelől.) A kultuszminister ur bűne az is, hogy a váro­sokban az iskolaépületek nagy része még ma is a katonák kezében van. Miért nem sürgette, hogy azok bérházakba vagy barakkokba vonuljanak 1 Egy hírlapi czikket küldtek be nekem, amely arról szól, hogy az újvidéki szerb gimnáziumot megnyitották. (Mozgás és zaj a baloldalon. Halljuk ! Halljuk !) Huszár Károly (sárvári): Brassóban csak a román intézeteket nyitották meg, a magyarokat nem. UrmánCZy Nándor : A világháború kitörésekor a katonai kórházakra elfoglalták több iskola­épülettel együtt az újvidéki szerb gimnázium épületét is. Az épületet szép csendben kiürítették és újból megnyílt az újvidéki gimnázium, még pedig saját épületében és saját helyiségében. Amig a többi iskolában beteg katonákat ápolnak és nincs semmi mód arra, hogy azok visszakerülje­nek az oktatás szolgálatába, addig az újvidéki szerbek megkapták iskolájukat. (Mozgás és zaj a baloldalon.) Szmrecsányi György: Szerencsés nemzetiségi politika. Huszár Károly (sárvári) : Csak a román isko­lákat nyitották meg Brassóban. Szmrecsányi György: Egyetlen egy magyar felírás sincs Újvidéken. Botrány. Urmánczy Nándor: A czikk így folytatja: »Az újvidéki szerb gimnázium megnyitása egyik bizonyítéka annak, mily meddő volt a vérontás. Annak daczára, hogy Szerbia sokat vétett a monarchia elleni politikájával világháborúba so­dorta Európát, megengesztelődve gondolnak reá. Az ellen sem volna kifogás, ha Újvidéken az elemi ismereteket a szerb gyermekeknek anyanyelvükön magyaráznák meg. Az ellen azonban, hogy még a gimnáziumban is szerb nyelvű legyen az oktatás, a multak példáin és a háború tanulságai alapján tiltakoznunk kell*. (Ugy van! balfelől.) Most jön, t. képviselőház, amit bűnül rovok fel a minister urnak. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Mennyi ma-

Next

/
Thumbnails
Contents