Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.
Ülésnapok - 1910-724
724. országos ülés 1917 márczius 31-én, szombaton. 443 séges polgári hasznon felüli jövedelmet az állam javára kellene elvenni, (Ugy van! balfelől.) eltekintve minden egyéb indoktól, már csak azért is, mert e plusz hadijövedelem mások elszegényedéséből származik. f Április 10-én túl uj rend lesz : életbe lépnek az uj czipőrendeletek. De ezekben sincs sok köszönet, mert szabadon hagyják a czipöalkatrészek szabad uzsoráját, a gyáros, az iparos pedig a beszerzési ár után állapitja meg a czipő árát. így nem hihető, hogy április 10-ike után is olcsóbb lesz a czipő. De panaszra mehetünk a kereskedelmi és iparkamarák székhelyén alakítandó árvizsgáló bizottságokhoz. A marosvásárhelyi kereskedelmi és iparkamara területéhez négy vármegye tartozik. Nem hiszem, hogy akadna olyan jó bolond, a ki a harmadik vármegyéből Marosvásárhelyre vinné a czipőjét azzal a panaszszal, hogy az drága. Ez is olyan uzsonnakávé-rendelet, melyet ötször-hatszor kell majd módosítani. (Élénk tetszés balfelől.) Az uzsorával együtt dúsan virágzik az élelmiszerhamisitás és minden egyéb hamisítás. Ezek a hamisítók már nem is emberek, hanem fenevadak. Mindegy nekik, hogy ártatlan gyermek, sebesült katona, robotoló munkás, vagy gyermekét tápláló anya-e az, akinek egészségét tönkreteszik. A fő az, hogy pénzt harácsoljanak össze, minél gyorsabban és minél többet. És ha rajtacsípik őket, gonoszságukkal, elvetemültségükkel nincs arányban a büntetés. Alii még most is, a szenvedések, a véres küzdelmek harmadik esztendejében, csakhogy a maga piszkos pénzszomját kielégítse, embertársai megcsalását, megrövidítését, kifosztását, megrontását üzi, nem érdemel semmiféle kíméletet. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Aki ma is, megkímélve a háború szenvedéseitől, esetleg magát kisvindlizve ebből, itthon ül és nem elégszik meg a tisztességes polgári kereset hasznával, hanem csal, hamisít, hamisít túrót, zsírt, czipőtalpat, mézet, paprikát, kolbászt és mindent, amit a gonosz elme furfangja kieszel, nem érdemel semmiféle kíméletet. (Ugy van ! balfelől.) Mindig keresem az emberek gyöngesége!vei, hibáival szemben az enyhítő körülményeket. Szolgabíró koromban — hivatkozom az igen t. belügyminister úrra — minden Ítéletemben megnyugodtak a felek ; összevissza két ítéletemet felebbezték meg. De e háborús latrokkal szemben nem tudnék irgalmat gyakorolni. A mostani enyhe törvények és rendeletek mellett, a mostani eljárás mellett, mikor a másodfokú Ítélet legtöbbször leszállítja a büntetést, csak szaporodni fognak a gazemberek. (Elénk helyeslés balfelől.) Minap olvastam egy másodfokú Ítéletet, valami nagyobbszabásu árdrágitási ügyben. Az elsőfokú ítélet a fővádlottat két hónapi elzárásra és 7000 korona pénzbirságra Ítélte, a másodfokú' ítélet össze-vissza 1800 korona pénzbirsággal sújtotta. Ez a bírói kogniczió terének olyan mesterséges kiszélesítése, oly visszavonulás, hogyha még három felebbezési fórum volna, a legfőbb bizonyára bocsánatot kérne a vádlottól ! (Élénk helyeslés balfelől.) Valahányszor a háború zsiványaira gondolok, mindig ugy képzelem e szerencsétlen, halálra kínzott Európát, mint égy útszélen heverő lóhullát, melyen nagy, kényes potrohú dongók, apró, fekete legyek, hernyók, rovarok lakmároznak és hogy a legsűrűbben a belek tájékán, Európa közepén, szép Magyarországon hemzsegnek a dongók, legyek, nyüvek, dögbogarak, mert ott férkőznek legkönnyebben hozzá a kiadós falatokhoz. A ministerelnök ur nem is olyan régen nagy kijelentéseket tett az osztrák czentralista körök ellen. Mintha azt is mondta volna, hogy közveszélyes őrültek, akik czentrahsták, a napokban pedig kivirul egy uj czentralista világ : a^ uj közélelmezési bizottság. Márczius 4-én tudatták az országgal, hogy elültették és a következő nap már kivirult. Olyan gyorsan ment, mint a mesében : »hipp-hopp, akarom és megvan«. EÍ. az uj bizottság i-skolapéldánya a czentralista intézményeknek. Tizenöt tagból áll; székhelye Bécs. Elnökét, miként gróf Apponyi Albert igen tisztelt képviselőtársam kimutatta, ellenjegyzés nélkül az uralkodó nevezi ki, Magyarországot két tag, a társországokat egy tag képviseli, többi tagja Ausztriából kerül ki és hozzájuk jön a boszniai, a lublini és a belgrádi kormányzóság egy-egy kiküldöttje. Ha ez nem tipikus czentralizáczió, akkor igazán- nem tudom, hogy mi az. És ami legérdekesebb a dologban, a ministerelnök ur, miután beszélt Ö felségével, maga indítványozta osztrák kollégájánál ennek a czentralista csemetének az elültetését. Kérdezhetném, hogy vájjon milyen törvény alapján szervezték ezt a bizottságot, de nem teszem. Mert a kormány vállalja* a felelősséget é? akkor rendben van. Ez az erős kormány mindenért vállalja a felelősséget, amit Bécsből ráparancsolnak. (Ugy van I Ugy van! balfelől. Mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezzel az uj bizottsággal Magyarország népeinek élelmezését teljesen osztrák befolyás alá helyezték. Azt mondják, hogy a bizottságnak nincsen semmi intézkedési joga, hanem tisztán csak közvetítő, tájékoztató a többi hatóságokkal szemben. Landwehr Ottokár elnök-tábornok ur már valamivel többet mond, bár ő is tapintatosan fejezi ki magát ; ő azt mondja, hogy »nekem nincs semmiféle intézkedési hatalmam, én csak tájékozódni fogok Magyarországon és Ausztriában, hogy mi van, hol van, mennyi van, hol nincs, és azután tájékoztatni fogom a kormányokat és javaslatokat fogok tenni azoknak.f Az elnök-tábornok ur javaslatai körülbelül igy fognak hangzani : »Javaslom, hogy a Budapesti Egyesült Gőzmalmok raktárából 70 vaggon kenyérlisztet ekkor és ekkor Prágába küldjenek ; vagy javaslom, hogy a hatvani czukorgyárból 20 vaggon czukrot Innsbruckba, a szegedi közraktárakból 1500 métermázsa szalonnát Bécsbe küldjenek«. És szeretném látni a kormánynak azt a tagját, 56*