Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.

Ülésnapok - 1910-724

442 724. országos ülés 1917 m tassék e lepel arról a könnyelműségről, amelylyel ez a kérdés kezeltetett, (Élénk helyeslés a hal­oldalon.) Rendben van, a vizsgálat meg fog indulni. De nem tudom, mit akarnak még ezen kivül találni, mi kell még aliboz, egyedül az, hogy az akták valódiak-e vagy apokrifek. Én a magam részéről megtettem kötelességemet. A kompromit­táltak listája itt van. Bemutattam ezt a listát és bemutattam ezt a számos okiratot. A többivel csak annyiban fogok törődni, hogy azt a kérdést nyilván fogom tartani (Elénk helyeslés a baloldalon.) és a magam részéről nem fogom tűrni — és azt hiszem, minden jó érzésű ember, aki tagja ennek a háznak, de minden magyar ember is így gondolkozik — hogy ilyen váddaL illetett ember, mint Skerlecz Iván báró, továbbra is a báni székben maradjon s hogy a ministerelnök mulasztásáért feleljen. (Elénk he­lyeslés a baloldalon. Mozgás a jobboldalon.) Ezekben megfeleltem a képviselő ur el­esavarásaira, amiket különben visszautasítok és biztositom őt, hogy ezekre bárhonnan jöjjenek, mindig meg fogom találni a kellő feleletet. (Elénk helyeslés és tetszés a baloldalon.) Elnök : Szólásra következik ? Vermes Zoltán jegyző: Urmánczy Nándor ! Urmánczy Nándor: . T. ház! Egy hirdetés van nálam. Nem aktuális, de jellemző. Egyik budapesti szálloda lépcsőházából való. A múlt év vége felé eltiltották a kávéházakban az uzsonna­kávé kiszolgálását. Abból az időből való. Kedves nyiltsággal és pompás rövidséggel igy szól a hir­detés (olvassa) : »Tejeskávét 3—8 között az ét­teremben szolgálunk fel.« A szállodában az ét­terem a kávéház mellett van. -Kedves jelenetek játszódhattak le délutánonként a kávéházakban, midőn a kávéház publikuma 5 óra tájt felkereke­dett, átment a szomszéd terembe uzsonnázni és a tejeskávé elfogyasztása után visszaült a már­ványasztalok mellé. Bizonyára nagyon dicsérték a magyar kormányzati bölcseséget. Körülbelül ilyen alaposság, határozottság, előrelátás és ki nem játszhatóság jellemzi a ki­adott háborús rendeletek nagy részét. (Ugy van ! balfelől.) Ezelőtt több mint két esztendővel, 1915 elején Berlinben behozták a kenyérjegyeket. Ugyanabban az időben egy értekezleten, amelyen én is jelen voltam, szóba került a kenyérjegy­rendszer és ajánlották', hogy csináljuk meg mi is azt. A kormány jelen volt képviselője hamar kész volt a szentencziával. Lefújta az indítványt. Hogy lehet olyasmire gondolni? Kenyérjegy Buda­pesten ! Ezt meg lehet csinálni a művelt, fegyel­mezett német népnél, de nem nálunk. Micsoda ósdi, döczögő, elmaradott gondolko­zású kijelentés ez ma előttünk. Pedig, ha jól meggondoljuk a dolgot, ugy rájövünk, hogy most is az egész háborús életberendezésünk ilyen döczö­gősen működik. (Igaz! ügy van! .a baloldalon.) Az élelmezési kérdéseken kivül a háború által felvetett szocziális problémák megoldásánál bi­árczius 31-én, szombaton. zony a kezdet kezdetén tartunk most is. Itt van mindjárt a hadiözvegyek és árvák nyugdíjügye. Fényes László barátom Az Est vasárnapi számában rávilágított erre a kérdésre. A felhozott példa szerint egy családanya négy gyermekével, ha férje hadbavonul, hadisegély czimén naponta három koronát kap. Nem sok ebben a drága világban. De ha a férj a haza védelmében elesik, ha a feleség­ből özvegy lesz, ha a gyermekek árvasorsra jutnak, akkor mi jövünk a büntetéssel. (Ugy van! bal­felől.) Amikor a kenyérkeresőt ez a szerencsétlen család elvesztette, akkor mi a napi három korona segélyt leszállítjuk a felénél kevesebbre, egy korona 33 fillérre. (Felkiáltások a baloldalon: Még keve­sebbre !) Ez rut hálátlanság, lelketlenség, sötét kegyet­lenség, égbekiáltó igazságtalanság azokkal a sze­rencsétlenekkel szemben. (Igaz ! Ugy van ! a bal­oldalon és élénk felkiáltások : Szégyen I Gyalázat I) Huszár Károly (sárvári): Ez katasztrófához visz, ha még egy félévig igy lesz ! Urmánczy Nándor: Ha ezen mi hamarosan nem segítünk, akkor megérdemeljük, hogy a haragvó Isten lesújtson villámaival ebbe a fényes terembe és elpusztítson mindnyájunkat. (Ugy van ! balfelől.) Huszár Károly (sárvári) : Miért tűrik ezt? Urmánczy Nándor: Vagy megérdemeljük, hogy egyenként mérje ránk legszívósabb bünteté­sét, (ügy van ! balfelől.) De a kegyetlenségnek, a lelketlenségnek ezzel még nincs vége. A háború befejezése után hat hónapra még ezt az egy korona 33 fillért is le­szállítjuk 80 fillérre. Ehhez már nekem nincs semmi hozzászólásom. Egy példát, t. ház, az árdrágításról is. Az én suszterem a maga szakmájában a főváros egyik legelső mestere. A háború előtt egy pár czipőt 36 koronáért készített és tékozló számba ment, aki ekkora összeget fizetett czipőért. A napokban felkerestem. Igazi típusa a régi becsü­letes magyar iparosnak. Lebeszélt, hogy ne ren­deljek czipőt. mert ez ma 140 korona és azt is csak ugy tudná elvállalni, ha én szerzem meg a talpat. A háború előtt egy pár csizma 45—50 koro­nába került. Ezelőtt nem egészen két esztendővel Marosvásárhelyen 80, Budapesten 100 koronáért csináltattam egy pár csizmát. Egyik kisöcsém, kit a múlt hónapban soroztak be a nyolczadik osztályból, már 330 koronát fizetett egy pár csizmáért. A kormány összetett kézzel nézi, (Ugy van ! balfelől.) hogy a sok hóhér árdrágító, közve­títő, alkusz, ügynök, nyíltan és bujkálva ki­uzsorázza a védtelen népet. Itt van egy bőrgyár-részvénytársaságnak 1916. évi mérlege. Jövedelme volt 2,039.074 ko­rona, alaptőkéje pedig 2 millió korona ; a társaság tehát megkereste alaptőkéjének 100%-át. (Fel­Máltások balfelől: S ez ellen nem lehet semmit sem csinálni ?) Ilyen 100%-os háborús nyereséget nem volna szabad megengedni. A rendes, tisztes-

Next

/
Thumbnails
Contents