Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.

Ülésnapok - 1910-724

436 724. országos ütés 1917 márczius 3l-én, szombaton. kocsiba ülni, épen múltjára való tekintettel. A burgonyaközpont embere a rekvirált burgonya minden métermázsája után 1 korona províziót kapott. Egy adott esetben a burgonyaközpont embere egy délután az egyik uradalomban 20 vaggont, a másikban pedig 12 vaggon burgonyát rekvirált, keresett tehát egy délután 3000 koronát. Haller István: Jó háborús jövedelem! Bartos János: Az állam hivatalnoka pedig ráfizethetett erre a mulatságra és a burgonyaközpont jelenlévő megbízottja révén aláásta ugy a maga, mint az állam tekintélyét. Értesüléseim szerint jó hírnévnek örvendő, tekintélyes keresztény kereskedők is jártak utána ezen megbízatásnak, de hiába. Haller István : Ez egészen rendes dolog. BartOS János: A rekvirálást magát pedig egyenesen középkorian intézték el. Egy bizonyos vármegyére pl. kivetettek száz vaggon burgonyát. Most már a készletre való tekintet nélkül kivetettek X községre ennyit, Y községre pedig annyi burgonyát, amelyet feltétlenül elrekviráltak, akár volt, akár nem volt. Brestyenszky Kálmán: A vetőmagot is elrekvirálták ! Bartos János: Megtörtént, hogy a gazda nem volt otthon, a bizottság egész egyszerűen kivetett rá 20 métermázsa burgonyát, pedig az illetőnek talán egészben nem volt annyija. A rendelet előírta, hogy vetőmagnak katasztrális holdanként 10 métermázsa burgonya visszahagyandó. Hogy azonban katasztrális holdanként nem 10, hanem 14, sőt a felvidék egyes helyein 16 métermázsa burgonya szükséges, .s hogy tavaszig az őszszel elrekvirált burgonyának legalább 30%-a elrothad, ezzei egyáltalában nem törődtek, erre nem voltak tekintettel, ezt nem vették számításba. Fő az, hogy burgonya legyen, legyen pedig azért, hogy annak legalább a fele a téli szállítás alkalmával megfagyhasson és hogy a burgonyaközpont minél nagyobb forgalmat csinálhasson és minél több províziót szedhessen fel a burgonyaközpont megbízottja. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A felesleget itt is elrekvirálták, de a hiányt nem jjótolták. Mi lesz a tavaszi burgonya vetőgumóval? Történik-e erről gondoskodás, mikép és mikor? Szándékozik-e a földmivelésügyi minister ur ezen a közélelmezésre oly fontos ügyet szakközegei utján sürgősen megoldani ? Mi lesz a burgonya vetőgumó ára és ki fogja végezni a kiosztást ? Ezt a gazdák a mai napig nem tudják. Haller István: iSTem is fogják tudni soha. Bartos János: T. ház! Bár az ország nagy részében teljes siker koronázta a gazdák fáradozását és az őszi vetést befejezték, igen nagy érdekek fűződnek a mai viszonyok között ahhoz is, hogy a tavaszi vetés — nem ugy, mint a múlt évben — idejében megkezdődjék s fennakadás nélkül nyerjen befejezést. Már említettem, hogy a rekvirálás alkalmával a feleslegeket elszedték, a hiányokat pedig nem pótolták. Sok helyütt olyan szigorúan hajtották végre a rekvirálást, hogy ha most a gazda meg akarja menteni állatait az elpusztulástól, akkor vetőmagvát kénytelen felhasználni azok takarmányozására. Ezen két hiba következménye a tavaszi vetőmag hiánya. Az év vége felé több község gazdái a helytelen rekvirálás következtében vetőmag hijján maradtak s így most kell pótolni a tavasziak révén azt, amit az őszszel elmulasztottak. A gazdák már hónapokkal ezelőtt lépéseket tettek, hogy a kormány gondoskodjék a szükséges tavaszi vetőmagról. A földmivelésügyi minister ur állítólag gondoskodott is a tavaszi vetőmagról. De hogyan? A szállítási és zsákkölcsöndij költségén felül métermázsánként 10—15 koronával magasabban a rendes makszimális árnál. Kinek a zsebébe megy ezen árkülönbözet? Miért szítják az elégedetlenséget ezzel is a gazdák körében ? Miért kényszerítik a gazdaközönséget, hogy a földjét parlagon hevertesse ? Miért nem utalta ki a földmivelésügyi minister ur a vetőczélra alkalmas magot az ugyanazon vidéken rekvirált gabonafeleslegből ? Van rá sok ezer példa, hogy egyik községben rekviráltak, mondjuk, öt vaggon zabot, ugyanezen község más gazdái pedig vetőczélra igényeltek 50 métermázsa zabot. A zabot, mely vetőczélra kiválóan alkalmas volt, a felesleggel rendelkező gazdáktól elszedték 42 korona árban. A vetőmagra szoruló gazdának pedig a főispán utján kell kérelmeznie a vetőzabot, amely talán sokkal gyengébb minőségű, a vetési idényre rendeltetési helyére esetleg nem érkezik meg, a feladóállomásról 55 koronába kerül, sőt azt talán egyáltalán nem is kapja meg, mint Esterházy Mihály t. képviselőtársam nagyon jól mondta. Brestyenszky Kálmán: Járásonként kellett volna elosztani. (Igaz! Ugy van! bal felől.) Bartos János: Miért nem utalták át az •ilyen részére szomszédja felesleges zabját azon 44 koronás árban, melyért azt átadni köteles volt ? Ezzel el lehetett volna érni azt, hogy a zab jó minőségéről az azt igénylő gazda személyesen szerzett volna tudomást, idejében állott volna rendelkezésére és a vidék éghajlatának megfelelő magot kapott volna. Ez nagyban elősegítette volna a vasúti teherkocsiiinak más, hasznosabb czélokra való igénybevételét is. (Igaz! Ugy van! bal felől) Brestyenszky Kálmán: Mert a Haditermény nem kapott volna províziót! Bartos János: Miután az idő már nagyon rövid, a vetés pedig már itt van, a földmivelésügyi ministeriumnak sürgősen gondoskodnia kell, hogy a gazdák teljesen felkészülve várják a tavaszi vetést. Ha esetleg nincs elegendő vető-