Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.

Ülésnapok - 1910-724

724. országos ülés 1917 márczius 31-én, szombaton. 437 mag, ugy gondoskodjanak más kapásnövényről, nehogy földjeink üresen maradjanak. T. ház! Szőlősgazdáink a multakra hivat­kozva, szintén meglehetős nyugtalansággal vár­ják a rézgáliczkérdés megoldását. ígéretet a múltban is kaptak, de rézgáliczot egy része nagyon keveset,, más része csak a szüret után, és sokan egyáltalában nem. Nagy gazdasági érdek, hogy a megállapított mennyiség valóban a szőlősgazdákhoz jusson és pedig idejében. Tudja meg minden szőlősgazda, hogy mennyit kell kapnia, kitől és mikor? És ha nem kapja, orvoslásért hova forduljon. Szőlősgazdáinkra kevés kivétellel egymásután rossz évek jártak, és a legnagyobb bajt a rézgáliczhiány, a meg­levő készletek igazságtalan és hibás elosztása okozta. Pótolhatatlan károk származnának abból, ha a múlt év hibái megismétlődnének. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) T. ház! A vetőmag kérdésénél legnagyobb sajnálatomra ismét kénytelen vagyok egy bank­nak háborús garázdálkodására rámutatni. A Ma­gyar Leszámítoló és Pénzváltó Bank Részvény­társaság gazdasági osztálya a napokban a követ­kező köriratot intézte a gazdaközönséghez. Bátor leszek azt felolvasni. (Kálijuk! Halljuk! Olvassa): »Van szerencsém értesíteni, hogy az illetékes hatóságtól módunkban áll többtermelésre bur­gonyát kapni és a gazdaközönség részére kiosz­tani. Feltételeink a következők. Minden kiadott 100 métermázsa után 133 métermázsát követe­lünk, azonkívül az egész termést a közösen, vagy pedig egy bizottság által megállapítandó árban nekünk köteles szállítani. Házi szükségletére bizonyos mennyiséget visszatarthat, amely azon­ban nem haladhatja meg a 10—15%-ot.« T. ház! Mi ez más, ha nem nyílt panama? Haller István: Uzsora! Uzsora! (Igaz! Ugy van! balfel'ól.) BartOS János: Hogy jön a kormány ahhoz, micsoda vakmerő könnyelműséggel meri egy bankra bízni ezt a dolgot akkor, amikor köz­ségenként, vármegyénként, országosan szervezve van a gazdaközönség, de meg a kormány maga is csinált a háború tartamára olyan szervezete­ket, amelyek a terményelosztással foglalkoznak? Nézzük azonban, hogy mit csinál most a bank, amelyik ezt a monopolisztikus kedvez­ményt kipanamázta a kormánytól, bizonyára a kormány részéről eléggé meg nem becsülhető ellenszolgáltatások fejében vagy reményében. A bank ad 100 métermázsát a termelőnek azon kötelezettséggel, hogy azért a termelő 133 métermázsát tartozik a termés betakarítása után beszolgáltatni. Mit jelent ez a 33 méter­mázsa többlet? Ez a kamat százra 133, tehát 33 százalék. Eltekintve attól, hogy ez a 33 szá­zalék is uzsora, mely a büntető törvényvbe is ütközik, a valóságban sokkal nagyobb százalék­ról van szó. Ugyanis ezt a 33 százalékot kapja ő nem egészen hat hónapra, amely a burgonya elültetésétől annak betakarításáig eltelik. Ennél­fogva egész évre számítva, több, mint ennek a kétszerese, tehát több, mint 66 százalék. (Igaz! Ugy van ! bal felől.) Hol marad még a munkadíj, amit a ter­melő ezen kapott száz métermázsára rá tartozik fordítani, hogy azt a 33 mázsát megtermel­hesse? Hol van még az ültetés, háromszori kapáltasás, kiszedés, vermelés munkadija? Hol marad még a földnek megtr ágy ázására és annak termelőképességben való tartására fordítandó gazdasági befektetés ? Ha mindezt számításba veszszük, mint ahogyan a gazdának számításba kell venni, hogy abból megélhessen, akkor ez a valóságban nem 33, de nem is 66, hanem 100­nál több perczent, amelylyel a bank ebben az esetben dolgozik. Haíler István: Legalább ennyire szoktak dolgozni a bankok! BartOS János: Ezt a 100%-ot meghaladó uzsoranyereséget bezsebeli a bank azzal a szi­gorú kikötéssel, hogy a termelő másnak, mint a banknak nem adhatja el a termést. Hát ez mi? Először is az a földbirtokos, aki nem veti magát alá a 100%-os uzsoraadózásnak, aki nem rúgja fel eddigi ügyfeleit és saját gazdasági cselédjeit, aki nem hajlandó esetleg a saját földbirtokához közel eső kis község lakosságát ezen legszükségesebb élelmiczikk nélkül hagyni, aki mindenre nem hajlandó, az nem kap vető­magot. Hát hol marad itt a többtermelés prob­lémájának megvalósítása? Idevezetett, ilyen kon­zekvencziái vannak, hogy a kormány a több­termelést a bankokra bizza. Továbbá mindezek fejében kegyesen meg­engedi a bank, hogy a már több, mint 100°/o uzsorakamatot fizető termelő a termelésből a saját házi szükségletének fedezésére megtarthat 10—15 °/o-ot. Ez a legképtelenebb követelés a világon. Ugyanis ez a 10—15% nem elég a munkások konvencziójára, de semmiesetre sem jogos a banknak ez a kikötése abban az eset­ben, ha azon a birtokon esetleg egy gazdasági szeszgyár van. Vagy talán azt akarja a bank ezzel az intézkedéssel megvalósítani, amit meg­valósítottak a Haditerménynél, Korpaközpont­nál és más egyéb központnál, ahol úgyis égbe­kiáltó módon visszaéltek azzal a monopólium­mal, hogy az illető termelőnek a saját termelé­sét dupla áron adták vissza? Mindezek után a lehető legnagyobb bizal­matlansággal és aggódó félelemmel nézzük a kormánynak az ez évi termésre vonatkozó intéz­kedéseit, mert a vetőmag kérdésében, ami a ter­més alapját képezi, ilyen hallatlan könnyelmű­séggel tesz olyan intézkedéseket, amelyek ahelyett, hogy megkönnyitenék a vetőmag beszerzését, azt 100°/o-kal megnehezítik. Eddig a bankok csak a kész termésnél és annak elosztása körül ipar­kodtak maguknak jogtalan hasznokat szerezni, amint azt már emiitettem, de ime, amint szomorúan konstatáljuk, a termés gyökerénél a

Next

/
Thumbnails
Contents