Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.

Ülésnapok - 1910-724

724. országos ülés 1917 n jelentéstevésnek ez a módja sem nem tökéletes, sem nem felel meg annak az intencziónak, amely a parlamentet el kell hogy töltse akkor, amikor a szinte diktátori hatalommal felruházott kormánytól vár jelentést a kivételes hatalom igényhevételéről. A háhorus kormányrendeletek tudvalevőleg a parlament megkérdezése nélkül készülnek és a legtöbb esetben a szándékok bővebb magyarázata és az egyes rendelkezések kielégítő indokolása nélkül kerülnek végrehajtásra. Ha valamikor, ugy legalább félévi jelentéseiben köteles lenne a kormány minden intézkedésének és az összes rendeleteknek a részletekre kiterjedő magyarázatát és indokolását adni és beszámolni azokról az eredményekről, amelyek a kivételes hatalom alapján tett intézkedéseit követték. (Helyeslés bálfelöl.) T. ház! Hiszen méltóztatik tudni, hogy épen a legfontosabb kérdések rendezésében kiadott kormányrendeletek röviddel kibocsátásuk után csődöt mondottak, vagy pedig nevetségesen elégtelennek bizonyultak. Tudjuk, hogy a rendeletek alapján létesült háborús organizáczió ellen nemcsak itt a házban, hanem az egész közvéleményben s ennek legilletékesebbjei: a szakkörök részéről is a legkomolyabb megfontolást igénylő kifogások hangzottak el. Mi az oka annak, hogy a kormány nem terjeszkedik ki jelentéseiben ezekre a kifogásokra s nem számol be a rendkívüli hatalom igénybevételének következményeiről? Ez legalább is olyan fontos volna, mint hogy itt újból kinyomassák a már több izben sokszorosított rendeleteket. Mi az oka annak, hogy a kormányt intézkedéseinek eredményeit illetőleg a legtöbb esetben csak az interpellácziók nagyobb zuhatagával lehet nyilatkozattételre kényszeríteni? Mi az oka az eredményeket illetőleg ennek a nagy zárkózottságnak ?' Talán csak nem az, — amit széltébenhosszában beszélnek és ami a szakkörök véleménye is — hogy a kormány háborús intézkedései kevés kivétellel egyáltalában nem feleltek meg a czéloknak? Hogy bizonyos egyoldalú párthatalmi czéloktól eltekintve, majdnem minden más rendelkezés egyenes megczáfolása azoknak az elveknek, amelyeket egy élet-halálharczot vivő országnak szem előtt kell tartania. T. képviselőház! Talán merész sző az, amit kimondani kívánok, de az igazság erejével tör ki belőlem az a meggyőződés, hogy a hadbanálló ország gazdasági berendezését illető rendelkezéseket véletlenül talán nem is lehetett annyira elhibázni, mint amily elhibázottan láttak azok napvilágot ós kerülnek alkalmazásba a gyakorlatban. Nekem az az érzésem, hogy valami titkos tendenczia rejtőzik minden hibás rendelkezés és minden mulasztás mögött. És ezért néma, vagy ha a némaságból mégis ki kell lépni, olyan szokatlanul szűkszavú a kormány, amidőn a kivételes hatalom igénybevéteirczius 31-én, szombaton. 429 lének eredményeiről kellene becsületes, nyilt őszinteséggel beszámolni. Ez a némaság, t. képviselőház, nagy érdekeknek védőpajzsaként szolgál, de az olyan érdekeknek, amelyek ellentétesek mindnyájunk, az állam összlakosságának jogos érdekeivel. Ezen némaság takarója, palástolója ama érdektörekvéseknek, amelyek a maguk kívánságai szerint alakították ki egész háborús gazdasági berendezésünket, amelyek állam kivannak lenni az államban, amelyek mint a középkor rablólovagjai nem elégszenek meg a vidékükre tévedő utasok kifosztásával, hanem megnövekedett hatalmukat az államhatalom megnyilvánulásában is érvényesíteni akarják. T. képviselőház! Mindnyájan tudjuk és e tekintetben csak az a különbség közöttünk, hogy mi tapasztalatainkról be is számolunk, mig a túloldalon lévő képviselőtársaink — kivéve talán a közvetlenül érdekelteket — hallgatnak arról, amit látnak .és tudnak; tehát mindnyájan tudjuk, hogy a kormánynak a közellátás ügyében tett rendelkezései az egyöntetű ellátás, a készletek arányos elosztása és általában az ezen téren joggal megkívánható rendet illetőleg eredménytelenek voltak, termelők és fogyasztók jogos érdekeit sértették és talán senki sincsen, aki joggal ne panaszkodhatnék ezen rendelkezések ellen, — a bankokat kivéve. Nem akarom a t. ház türelmét és figyelmét arra használni, hogy itt elismételjem mindazt, amit a bankok háborús gazdálkodásáról, jobban mondva garázdálkodásáról (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) már ismételten hallottunk. Az anyag, amely e tekintetben rendelkezésünkre áll, nemcsak kimeritetlen, hanem valósággal kimeríthetetlen. Ma mégsem tartom feladatomnak azt, hogy bemutassam, miként éltek vissza a háborús helyzettel a bankok és az ezek érdekkörébe tartozó nagyvállalatok. Én ezúttal ebből a kérdésből ..ki akarooi kapcsolni azt a nézeteltérést is, amely a tőke hivatását illetőleg fennállhat. Bármily legyen is a véleményünk a tőke hivatásáról ós annak az állambáztartás keretében való szerepéről, hatalmi törekvéseinek jogosultságáról, az bizonyos, s e tekintetben csak a közvetlenül érdekeltek és igy elfogultak lehetnek más véleményen, hogy a tőkének nem lehet az a hivatása, amit a háború alatt töltött be és nem lehet joga a hatalmi ténykedésnek ama módjaihoz, amelyekkel most él és dominál. T. ház! A bankok hatalma nálunk óriási, a háború alatt pedig amíg milliók a különböző harcztereken szenvednek és véreznek, néhány bank azalatt milliókat szerzett. Azonban nemcsak nagy tőkéket halmoztak össze a bankok, hanem legújabban földbirtokszerzésre is adták magukat. Hiába gyűléseznek a gazdák és hiába bizonyítgatják nemzetgazdasági érvekkel, hogy a bankok birtokszerzése a demokratikus birtokpolitika szempontjából is milyen veszedelmet