Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.

Ülésnapok - 1910-724

-128 72i. országos ülés 1917 márczius 31-én, szombaton. Inszinuácziójának bizonyításául Szmrecsányi képviselő ur arra hivatkozik, hogy valaki azt tartja rólam, liogy propagátor vagyok. Nem az a kérdés, hogy valaki mit tart rólam, legyen az bár a legnagyobb hazafi, hanem a kérdés az: tényleg propagátor vagyok-e. Egy jiropaganda nem vitetik véghez más valakinek véleményével vagy gyanújával, hanem cselekvéssel, szóval és írással. Ahhoz, hogy valaki szemére vethesse propagátori voltát, ahhoz a logika és illem legelemibb szabályai szerint szükséges bebizonyítani azt, hogy az illető egy bizonyos konkrét dolgot elkövetett, bizonyos irányban irt vagy Készéit, mit, hol és mikor. Ezek olyan tények, melyeket a legnagyobb hazafi prizmája sem pótolhat. Ezt kellene tudnia Szmrecsányi képviselő urnak is. Én a közéletben sohasem tűntem ki. Ez nem felel meg sem koromnak, sem temperamentumomnak. Ennélfogva nézeteimet csak képviselőtársaim és választóim ismerik. Képviselőtársaim kifejezték véleményüket ebben a t. házban már folyó hó 24-én Hreljanovics t. barátom és képviselőtársam beszédében. Szmrecsányi képviselő ur viszont nem vonhatja kétségbe azt, hogy ők a horvát hazai viszonyokat nem ismernék ép ugy, ahogy kifejezetten elismerte hazafiságukat és becsületességüket. Nekem pedig határozottan védelembe kell vennem választóimat az ellen, hogy ők lennének azok, akik Szmrecsányi urat félrevezették volna. Az én választóim nyilt és becsületes emberek, akik engem, ha tényleg az volnék, amilyennek Szmrecsányi képviselő ur fel akar tüntetni, a megválasztás helyett egyenesen feljelentettek volna a bíróságnál. Szmrecsányi képviselő ur kötelezve volt megnevezni azt a személyt, aki vele közölte az én nézeteimet és megmondani, hogy milyenek ezek az állítólagos nézetek. Ez már azért is igen érdekes dolog lenne, mert megtudnók, vájjon az a horvát hazafias elem és Szmrecsányi ur informátor ja az 1868. évi XXX. t.-cz. álláspontján áll-e, de engem személyesen is érdekelne megtudni egyet-mást a saját nézeteimről. Ez a felfedezés reám nézve ép oly érdekes lenne, mint amilyen nagy volt a meglepetésem akkor, amikor Szmrecsányi képviselő ur azt állította rólam, hogy a nagyszerb propagandában való állítólagos működésem visszatükrözik politikai magatartásomban. T. ház! Körülbelül 10 éve, hogy politikával is foglalkozom, még pedig kizárólag horvát belső politikával. Ez idő alatt különböző kormányok cseréltek helyet. Nem volna feltűnő dolog, ha ebben a horvát alkotmányért való küzdelemben el lettem volna ítélve, ép ugy, ahogy az egynéhány becsületes horvát politikussal megtörtént. En azonban Szmrecsányi képviselő ur informátorainak legnagyobb bosszankodására ugy bíróságilag, mint rendőrségileg is teljesen büntetlen előéletű vagyok. És most igazán nem tudom, vájjon ép azért vagyok-e nagyszerb propagátor, vagy pedig azért, mert mindenkor tagja voltam annak a pártnak, mely az 1868. évi alaptörvény álláspontján áll. (Helyeslés jobbfélM.), Én igazán nem ismertem rá saját magamra Szmrecsányi képviselő ur informátorának prizmáján keresztül. Én mindig azt tudtam magamról, hogy ügyvéd vagyok és sohase voltam újságíró. Már azért sem, mert ehhez nincs időm. Szmrecsányi képviselő ur azonban mégis olvasott tőlem valahol valamely tőlem származó czikket. Igazán lekötelezne, ha a t. ház asztalára letett volna bárcsak egy általam irt ujságczikket is, amely őt feljogosítaná az ő kombináczióira. Ez volt a kötelessége beszédeim tekintetében is. Miért nem mondta meg nyíltan, hogy mikor és hol tartottam én olyan beszédeket és miért nem hozta elő tartalmukat ? Ezzel figyelmeztetni akarom Szmrecsányi képvise'ő urat arra, hogy ezt okvetlenül köteles volt megtenni, ha ki akarta kerülni azt, hogy minden tárgyilagos szemlélő azt mondhassa róla, hogy eljárásában könnyelmű és gyerekes volt. Amikor valakinek a becsületéről van szó, akkor nincsen helye a homályos kombináczióknak, hanem csak a tiszta igazságnak. (Helyeslés jobbfelöl.) Azt hiszem, jogom van ezt megkövetelni Szmrecsányi képviselő úrtól, már saját erkölcsi reputácziója érdekében is. Neki ezt kötelessége volt megtenni, azért is, mert amit rólam mondott, azt mentelmi jogának védelme alatt mondotta, s ilyképen nincs módomban bírói védelmet igénybe venni. Vájjon Szmrecsányi ur ezt meg fogja-e tenni és amikor majd nem lesz arra képes, vájjon a legelemibb erkölcs követelte konzekvencziát le fogja-e ebből vonni — ez a képviselő ur dolga. Ha Szmrecsányi képviselő ur ellenem valami konkrét dolgot felhozott volna, talán nem kértem volna szót. Talán megvártam volna a dolog megvizsgálását. Akkor talán megvádoltnak tartanám magam. De így csupán clenuncziált vagyok, s ép ezért tartottam szükségesnek felszólalni, mert ezen t. ház iránt, melynek tagja vagyok, nagyrabecsülésem miatt nem hagyhattam szó nélkül, hogy valaki ellenem ilyen súlyos inszinuáczióval éljen, anélkül hogy a dolog megvizsgálásának a lehetőségét megadná. Nyugodtan várok magam ellen minden eljárást, mely meg fogja mutatni azt, vájjon létezik-e itt hazaárulás, avagy rágalom. (Helyeslés jobb/elöl.) Elnök: Ki következik szólásra ? Vermes Zoltán jegyző: Bartos János! Bartos János: T. ház! A kormány hatodízben tett jelentést a kivételes hatalom igénybevételéről. Itt van • előttünk a jelentés, mint a legutolsó háborús félév alatt kibocsátott rendeletek gyűjteménye. Lehet, hogy a kormánynak ezen jelentések kibocsátásával nincs is más szándéka, mint hogy rendeleteinek gyűjteményes kiadását juttassa közkézre; de bizonyos, hogy a