Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.

Ülésnapok - 1910-723

723. országos ülés 1917 márczius 30-án, pénteken. 423 Ezzel interpelláczióm konkrét tárgyának előterjesztését befejeztem. Mielőtt azonban interpellácziómat felolvasnám, méltóztassék megengedni, Hogy néhány megjegyzést tegyek különösen annak indokolására, hogy miért vállalkoztam ezen a nagy országos érdekekkel szemben talán kicsinyesnek látszó kérdésnek szóbahozására. T. ház ! A háború harmadik évének immár második részében vagyunk. Szenvedett ez az ország, ez a nemzet óriásit, soha el nem képzelhetőt. Vesztettünk többé-kevésbbé mindnyájan, én egyénileg rettentő sokat vesztettem életben, véreimben. Vesztett ez a nemzet óriásit. Hogy azonban ez a nemzet ilyen körülmények között, ily nagy anyagi, erkölcsi és érzelmi veszteségei teljes liarczkészséggel végig tudja szenvedni, ahhoz egyre feltétlen szükség van : arra, hogy ebben az országban mindenki meggyőződjék — non verba sed facta — arról, hogy itt a pártoskodásnak vége ; hogy a párturalom a maga kinövéseiben legalább a háború alatt szünetelni fog. És hogyha a parlament ezen oldaláról a parlamentnek ma előkelőségei : egy Andrássy, egy Apponyi, akikről igazán a stréberségnek gondolatát sem meri senki sem feltenni, a konczentráczió neve alatt annyit emlegetett uj alakulatra felajánlkoznak, —• nem vagyok felhatalmazva arra, hogy nevükben beszéljek, csak azt mondhatom, hogy én hogy látom a tényeket — akkor azt hiszem, hogy őket is az a nagy gondolat vezeti, amelyre utaltam, midőn keresik a módját annak, hogy a párturalmi keserűségek, a párturalmi elkeseredések és mindaz, ami egy párturalomnak természetes következménye, hogy ezek a kellemetlen mellékgondolatok, ez a mellékize ezeknek a mi szerencsétlen párturalmi, kormányzati viszonyainknak, amelyek ebbe az országba évtizedek óta befészkelték magukat, megszűnjenek, mert nagy nemzeti érdek, hogy meglegyen az az összhang az egész országban és meglegyen a bizalom arra nézve, hogy itt senkit fel nem mentenek és senkit katonának el nem küldenek azért, mert egy lapnak fennállásáról, vagy fenn nem állásáról van szó, hanem csak azért, mert közérdek, hogy fel legyen mentve, vagy közérdek, hogy a hareztérre küldessék. E szempontot vallom én is, akinek általános külpolitikai felfogása mindig a béke mellett volt, mindig a mai külpolitikánk ellen volt, de ezt vallom kötelességszerűen a háború során és a háborúnak a nemzetre nézve szerencsés befejezése érdekében. Ez a gondolat vezérel engem akkor, amikor egy látszólagos fekélynek azonnali orvoslásának szükségére utalok • és ezért terjesztem elő a következő interpsllácziót : »lnterpelláczió a belügyi és honvédelemi minister urakhoz. Tisztelettel kérdem a belügyminister urat, szándékozik-e azonnal intézkedni, hogy a Nagyenyeden megjelenő »Alsó-Pehér« czimü függetlenségi párti lap ellen hatósági személyek részéről megindított vekszácziók azonnal beszüntessenek és hajlandó-e azonnal rendelkezni, hogy ezen lap további megjelenése az eddigi vállalkozónál megakadályoztassák ? Kérdem a honvédelmi minister urat, hajlandó-e Keresztes Nagy Imre nagyenyedi nyomdász és segédjének az ottani függetlenségi és 48-as párti lappal kapcsolatosan katonai felmentésük körül felmerült panaszokat sürgősen saját közegei utján szigorú vizsgálat tárgyává tétetni és az eljárás eredményéről a háznak jelentést tenni?« (Helyeslés a bal- és a szélsőbahldalon.) Elnök: A belügyminister ur kivan nyilatkozni . (Halljuk!) Sándor János belügyminister: T. ház! (Halljuk/ Halljuk!) Méltóztassék megengedni, hogy t. barátom, a honvédelmi minister ur nevében is röviden válaszolhassak gróf Batthyány Tivadar képviselő ur interpelláczi ójára. Teszem ezt azért, mert — bár ez az ügy nem tartozik közvetlenül hozzám — a lapok utján értesülvén arról, hogy ily tárgyú interpelláczió fog hozzám is intéztetni, kötelességemnek tartottam magamat táviratilag informáltatni és a kezemben lévő hivatalos informáczióból ugy látom, hogy az esetre nézve tényleg forognak fenn oly félreértések és tévedések, aminőkre az interpelláló képviselő ur czélozni méltóztatott. A kezeim közt lévő jelentés szerint ugyanis nem ugy áll a dolog, hogy az »Alsó-Fehér« czimü lap nyomtatása tagadtatott volna meg a nyomdász részéről, hanem a »Közérdek« czimü munkapárti lap jelentette ki Keresztes Nagy Imre nyomdatulajdonosnak, hogy a lejáró szerződést nem kivánja megújítani. (Mozgás a bál- és a szélsőbaloldalon.) Ezenkívül azt jelenti a főispán ur, hogy nem felel meg a valóságnak az az állítás, mintha a nyomdatulajdonossal közöltetett volna, hogy a nyomdatulajdonos és a segéd fölmentése vissza fog vonatni, ha továbbra is kiadja az »Alsó-Fehér« czimü lapot. Ez nem történt, nem is történhetett meg, aminek legjobb bizonyítéka, hogy a nyomdatulajdonos bizonytalan időre volt felmentve és a felmentés hatálytalanítása iránt semmiféle intézkedés nem történt. Holló Lajos: Eddig. Sándor János belügyminister: Ma is ép ugy fel van mentve a nyomdatulajdonos. A segédje felmentése márczius 28-án lejárt, ő semmiféle lépést a meghosszabbítása iránt nem tett és ennélfogva erre nézve intézkedés nem történhetett. Amint tehát méltóztatik látni, magán a nyomdatulajdonoson sérelem nem esett. A lap kiadása meg nem akadályoztatott és természetesen a jövőre sem fog megakadályoztatni, mert ha valamiben, ugy a felmentések körül igazán kötelessége a kormánynak, ugy amint a t. képviselő ur is kifejezte, pártatlanul eljárói. Ez meg is történik a felmenteseknél, megtörtént specziell a nyomdai és szerkesztői felmentéseknél, amint azt más esetekben is alkalma volt a t. ellenzéknek tudomásul venni. (Ugy van! a jobboldalon.) Ennél a kérdésnél a legnagyobb pártatlansággal, a legnagyobb mérséklettel járt el a kormány. Magában a felhozott tény ismeretében tévedés