Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.

Ülésnapok - 1910-723

424 723. országos ülés 1917 márczius 30-án, pénteken. lévén, azt hiszem, a t. képviselő ur is konstatál­hat] a, hogy a tőlünk kivánt intézkedések legnagyobb részére szükség nincs. Miután azonban felhozni méltóztatott, hogy fenyegetés történt volna, ezt külön megvizsgáltatni kötelességünknek tart­juk, azt hiszszük azonban, hogy magában a tény­ben nem lévén hiba, további intézkedésre más irányban szükség nincs és ezért kérem, hogy vála­szomat tudomásul venni méltóztassék. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Az interpelláló képviselő ur kivan nyilatkozni. Gr. Batthyány Tivadar: T. ház! A minister ur válaszát sajnálatomra, nem vehetem tudomásul. (Mozgás a jobboldalon.) Nem vehetem tudomásul azért, mert már csak a tényállás elénkállitásából is méltóztatik látni, hogy az alsófehérmegyei fő­ispán kegyes volt előre mondani az én állítá­saimra, hogy ez nem való, az nem való, mielőtt ő méltósága egyáltalán tudomást szerzett volna arról, hogy én ebben a félórában mit fogok mon­dani. Sándor János belügyminister: Hírlapi közlé­sek alapján kérdést intéztem. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon.) Gr. Batthyány Tivadar : En interpellációm tar­talmáról a lapokban vajmi keveset tettem közzé. Az, ami a lapban a pártkonferencziából megjelent, egészen kis részlete annak, amit itt előadtam, annál is inkább, mert azt a levelet, amelyből itt felolvas­tam, ma délután félkettőkor ekszpressz kaptam kézhez, tehát mégis bajos, hogy az már tegnap­előtt a pesti lapokban megjelent volna. Nagyon fogok örülni, ha a kérdés félreértéssé és tévedéssé fog összezsugorodni. A tény az, hogy kezem közt van a következő levélmásolat : tekin­tetes dr. Asztalos Kálmán ügyvéd urnak, Nagy­enyed. Aláirás : Keresztes Nagy Imre. Szives tudo­mására hozom, hogy nem vagyok abban a helyzet­ben, hogy folyó évi április 1-én tul az Alsó-Fehér czimü lapot akár saját költségemen kiadjam, akár a nyomdai összes költség viselése mellett előállitsam, mert különben tőlem a Közérdeket elveszik. Tisz­telettel^ Ezt irta 1917. márczius 22-én. (Mozgás.) Az előadottak szerint most ugy állna a dolog, hogy Keresztes Nagy Imre oly ügyesen taktiká­zott volna, hogy három hónap múlva egy lapja se legyen, mert a ministeT ur előadása szerint fel­mondtak, vagy nem újítják meg a Julius 1-én lejáró szerkesztői szerződését a Közérdeknek. Itt pedig Keresztes ur felolvasott levele szerint az van, hogy április 1-étől kezdve már nem fogja ki­adni a tulajdonában lévő Alsófehér czimü lapot, mert különben elveszti a Közérdeket. Ebből a két tényből és két előadásból már látjuk, hogy itt igazán valami tévedés lehet, mert hogy egy üzlet­ember oly naiv legyen és ugy taktikázzon, hogy mind a két lapot elveszíti, ezt még a minister ur mostani nyilatkozatából sem fogjuk bebizonyít­hatni, vagy józan eljárásnak telánteni, mert egy üzletember, aki nyomdai vállalkozásból él, két lapot egyszerre nem akarhat elvesziteni. Epén itt állítja, hogy azért volt kénytelen levelet irni az Alsófehér szerkesztőségének, mert azzal fenyegették, hogy különben a Közérdeket nem fogják kiadni. (Mozgás.) A minister ur azt mondta, hogy a Közérdek szerkesztője nem fogja a szerződést megújítani. Tisztelettel tudomásul veszem. (Mozgás.) Tudomásul veszem azt is, de azt a nyilatkozatot, amit kérnék, méltóztassék tudomására hozni táviratilag az illető fórum utján Keresztes Nagy Imrének, hogy a kormány részéről semmi akadálya nem forog fenn annak, hogy ő továbbra az Alsófehér czimü lapot kiadja. (Helyes­lés balfelől. Mozgás a jobboldalon.) Bocsánatot kérek, minthogy meg lett fenye­getve, komoly emberek állítják, hogy meg lett fenyegetve, a megnyugtatást, melyet a minister ur mondott, meg lehet adni. Egy hang (a jobboldalon) : Ez privát dolog. Gr. Batthyány Tivadar: A t. képviselő urnak ez lehet privát dolog, de hogy egy üzleti vállal­kozó hatórsági tévedés folytán elesik megélhetésé­től, családja fentartásától, az a képviselő urnak és nekem ebben az esetben privát dolog, de annak a szegény derék magyar iparosnak nem privát dolog, az állami kormányzatnak legkevésbbé az, mert kötelessége, hogy ilyen esetben a fölvilágosító szót megadja. Szeretném látni, hogy a ministeriumi leváltárakban hány ilyen fölvilágositás fekszik, mely megnyugtatást tartalmaz, hogy az ügy rend­ben van. Az kötelessége a minister uraknak, ez nem privát dolog, hanem közügy, mely egy üzlet­embert, egy családot, közelről érdekel, A hon­védelmi minister urnak a belügyminister ur által adott válaszát abban az esetben venném tudomá­sul, hogy ha meggyőződnék arról, hogy katonai orgánumok fogják ezt a vizsgálatot vezetni. (Moz­gás jobbfélól.) Végre is a főispán titkára van vá­dolva. Ismerjük utóvégre az életet és tudjuk, hogy a főispáni titkár főnökének akarata ellenére nem csinál semmit, legalább is annak tolerálása mellett csinálja azt, amit tesz. Tudjuk, hogy a főispán urak pártpolitikai feladatokat is teljesítenek. A közigazgatási reform­ról szóló törvényjavaslat megbeszélése alkalmá­val a ministerelnöfc ur a házban vagy a bizottság­ban ki is jelentette, hogy a főispáni állásokat • fenn akarja tartani, hogy a kormánynak minden­kor politikai ekszponensei legyenek. Mikor megvan a nekszus a főispánnal és az ő bizalmi embere, a titkára van vádolva : akkor egy pártatlan közegre van szükség. Minthogy pedig katonai deliktum­féléről van szó, azt hiszem, indokolt az a kérésem, hogy katonai részről történjék meg a vizsgálat. (Mozgás jobbjelol.) Engedelmet kérek, hogyha a magyar társa­dalom köteles tűrni, hogy az utczán, a kávéházak­ban, a szállodákban mindenütt megjelenjenek katonai bizottságok és a polgári társadalom min­den osztályát a védkötelezettség szempontjából vizsgálat tárgyává tegyék: akkor az a kérésem, hogy ilyen váddal szemben pártatlan katonai el­járás indittassék, — azt hiszem — teljesen jogosult.

Next

/
Thumbnails
Contents