Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.

Ülésnapok - 1910-723

723. országos ülés 1917 márczius 30-án, pénteken. 417 Nem akarok részletekbe bocsátkozni, nem akarok annak taglalására kiterjeszkedni, hogy vájjon az e tárgyban kibocsátott végrehajtási utasítások megfelelnek-e a törvény tulaj donképeni szándékának, megfelelnek-e nevezetesen azon tárgyalásoknak, illetőleg azon tárgyalások során nyilvánított nézeteknek, amelyek ezen adókezelésnek a lehető legegyszerűbb bázisra való fektetésére vonatkoznak. Elismerem, t. ház, hogy nem könnyű dolog — sőt magam voltam bátor ennek nehézségeit hangsúlyozni — egy teljesen uj. adórendszert az országba behozni, meghonosítani, főkép az első év, az első kivetés, az első vallomás természetszerűen a legnehezebb, a legkomplikáltabb, midőn még a közönség sincs tájékozva és még nem élte bele magát a törvényekbe és rendeletekbe. Elismerem azt is, hangsúlyoztam nem egyszer, hogy háború idején kivált képen a természetes személyek — mert hiszen ezen iij adók és az adóvallomások benyújtása, sajnálatomra, elsősorban a természetes személyeket sújtják, mert hiszen pl. vagyonadót tudvalevőleg a nyilvános számadásra kötelezett vállalat nem fizet, tehát vallomást sem ad, sőt jövedelmi adót sem fizet, minélfogva elsősorban, ismétlem, a természetes személyek vannak ezen vallomásokkal sújtva — mondom, a természetes személyeknek egy része vagy maga bevonult, vagy pedig esetleg alkalmazottjainak nagyobb szarna vonult be ; hiszen a háború elején nem igen tudta a közönség, hogy ilyen komplikált adótörvényekkel fog terheltetni, tehát akkor még nélkülözhetők voltak olyanok, akik ma már az adókivetés szempontjából, állíthatom, tulaj donképen nélkülözhetetlenekké váltak. Mondom, az ennek folytán előállott nehézségeket is elismerem. Utalok továbbá arra a nehézségre, nem akarom mondani, anomáliára, hogy maguk a pénzügyi közegek sincsenek egészen tisztában a dolgokkal. Négyféle adóhivatali pénzügyi közeggel volt szerencsém eddig értekezni meglehetősen behatóan és mondhatom, a pénzügyi közegek a legnagyobb jóakarat mellett és jóakarat daczára, hogy más kifejezést ne használjak, meglehetősen tájékozatlanok e tekintetben. így pl. az egyik igen t. pénzügyi titkár Velem szemben azt akarta bizonyítani, hogy én nem vagyok köteles hadin3^ereségadóv állomást beadni, amelyről pedig bizonyosan tudom, hogy be kell adnom. (Halljuk ! Ralijuk !) Utalok azokra a nehézségekre is, amelyek a forgalom tekintetében fennállanak, még pedig nemcsak az adóalanyokkal szemben, de a vallomás ivek szétküldése, kézbesítése tekintetében felmerülő technikai nehézségek tekintetében is. Egyes vidékeken majdnem lehetetlen a kitűzött terminus betartása, (ügy van! a baloldalon.) azután egyes vidékeken az ivek meglehetősen csekély számban vannak meg, a végrehajtási utasítások, a törvény nehezen szerezhető meg, vagy csak több napi késedelemmel. Ezért is kérem a határidő kitolását, nemcsak a közönség szempontjából, de ä,pénzügyi közegek szempontjából is, hogy a néhány heti halasztás folytán tájékozódEÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXV. KÖTET. hassanak a kiadott rendeletek és törvények tekintetében és igy eleje vétessék sok hibás vallomásnak és talán inkább hozzá tudjuk szoktatni a. közönséget és meg tudjuk kedveltetni a közönséggel, hogy egyáltalán vallomást adjon. Ami pedig ugy a pénzügyminister urnak, mint a ház többségének is szándékában van. Nem szánékozom bővebben indokolni interpellácziómafc és a következőket vagyok bátor kérdezni: »Hajlandó-e a pénzügyminister ur a jövedelmivágyon- és hadinyereségadó-vallomások határidejét legalább egy hónajDpal meghosszabbítani ?« (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök : A pénzügyminister ur kíván válaszolni. Teleszky János pénzügyminister: T. ház! (Halljuk ! Halljuk!) Különös érdekek fűződnek ahhoz, hogy a vallomások a kitűzött határidőre benyújtottak legyenek, mert különben abszolúte lehetetlenné válik, vagy legalább is igen nehéz, hogy kellő időben kivessék az adókat, mert mindaddig, amíg a határidő le nem telik és a vallomások be nem nyújtatnak, a pénzügyi közegek nincsenek abban a helyzetben, hogy a kivetéshez szükséges előmunkálatokat megtegyék és ennélfogva a legnagyobb aggátyaim vannak a tekintetben, hogy az adókivetés az év végére megtörténjék. (Ugy van ! a jobboldalon.) Ennek daczára, minekutána tényleg nagyon sok oldalról érkeztek hozzánk kérvények aziránt, hogy a vallomásokra kitűzött határidő meghosszabbíttassák, ugy intézkedtem máris, hogy az április folyamán beadott vallomások kellő időben beérkezetteknek tekintessenek. Ez a rendeletem azonban csak az április 1-ei hivatalos lapban fog megjelenni, azért, mert azt akartam, hogy akik abban a helyzetben vannak, hogy a terminust betarthatják és a vallomásokat márczius 31-éig benyújthatják, azok ezt tényleg megtegyék, hogy ilymódon a közegek elkezdhessenek dolgozni és a kivetési munkálatok megindulhassanak. Ezért nem tettem eddig közzé az intézkedést, amely a hivatalos lap április 1-ei számában fog megjelenni. Kérem a t. házat, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék. (Helyeslés.) Elnök: Az interpelláló képviselő ur kíván szólni. Gr. Esterházy Móricz: T. ház ! (Halljuk! Halljuk!) Csak egy-két szót kívánok a t. pénzügyminiszter urnak válaszolni. Mindenekelőtt kijelentem, hogy a választ köszönettel tudomásul veszem. Ami azonban azt illeti, hogy az előmunkálatok megindulhatnak, a pénzügyminister úrral egy véleményben vagyok, de bocsánatot kérek, a mai tájékozatlanság mellett, azt hiszem, nagyon kevés előmunkálat lesz és nagyon sok munka lesz a vallomások után. Nem tudom a terminus technikust, de ugy mondhatom, hogy utómunkálatok lesznek bőven. Csak néhány kérdést vagyok bátor itt fölemlíteni, mert nagyon különböző nézetekkel talál53