Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.
Ülésnapok - 1910-723
416 723, országos ülés 1917 márczius 30-án, pénteken. valamivel olcsóbb. 1916-banfelment500-ról 1040-re; akkor lett makszimálva. Ez egyik csoportja adataimnak. Ezzel akarom bizonyítani, hogy a szegényebb és a munkás néposztály, valamint a tisztviselő osztály sem juthat hozzá húshoz a magas árak miatt. De ezen is lehetne segíteni, ha bizonyos nyomást gyakorolnánk a húsárak alacsonyabbá tételére. A sertéskérdésről erről az oldalról már igen sokszor beszéltünk ; akkor is voltam bátor erre vonatkozólag egy pár adatot felhozni, de sajnos, érdembe vágó választ nem kaptunk, hanem csak egyes vicczeket hallottunk. A sertés ára ma szerintem nincs arányban azzal, amit a gazda tényleg megkíván. A sertés ára azért oly magas, mert makszimálva van és természetszerűen senki sem fogja a makszimális árnál olcsóbban adni, de ennek egész nyeresége a hizlaló zsebébe megy ; a sovány sertés ára ma olyan alacsony, hogy jóformán ajándékszámba kénytelen a sertéstenyésztő a sertését odaadni, mert nincs elegendő takarmány, ugy hogy ha négy koronájával kap ma sertéséért, az nagyon jó, már pedig az nincs arámiban azzal a 8'40 koronás húsárral és 6'80 koronás élősulyárral. Azt hiszem tehát, hogy a sertéshús árát, illetőleg az élő sertés árát okvetlenül alacsonyabbra kellene makszimálni. Ez azután maga után vonná bizonyos mértékben azt, hogy a többi marhaárak is csökkennének, anélkül hogy erőszakos intézkedésekre szükség volna. Még csak arra nézve bátorkodom egy pár adatot felhozni ä fogyasztás szempontjából, hogy milyen érdekes az, hogy tényleg a szegény osztály nem jut húshoz és hogy a húsárak nem azért akadtak meg azon a nívón, amelyen vannak, mintha a konjunktúra nem szerette volna azt kihasználni és felhajtani, hanem tisztán csak azért, mert nincs kereslet, mert hiszen tulajdonképen megmaradt az a normális viszony az élő állat ára és a hus ára között, amely a békében volt, t. i. körülbelül a háromszorosa az utóbbi, daczára annak, hogy a huszáros kevesebb hasznát látja annak, minthogy a bőr és a csont ára makszimálva van, ami régebben nem volt makszimálva, mert régebben szabadon értékesíthette és a régebbi időben a hus ára kb. megfelelt a bőr árának, t. i. kb. 70 fillér volt, ma pedig, midőn az élősúly ára 6-40 körül mozog, akkor a bőr ára 2-80-ra van makszimálva. Budapesten borjú volt 1914-ben 80.000 drb., ezzel szemben 1915-ben 46.000 és 1916-ban 27.000 drb. Leölt állat húsa érkezett 1914-ben 75.000 mm., 1915-ben 43.000, 1916-ban pedig — kissé emelkedett — 53.000 mm. Baromfi volt 1914-ben 94.000, 1915-ben 53.000 és 1916-ban 40.000 mm., tehát több, mint a felével csökkent. Ezzel szemben érdekesek a burgonyára vonatkozó adatok. 1914-ben a Budapestre történt behozatal volt' 322.000 mm., 1915-ben 522.000 és 1916-ban 623.000 mm. és mégis csodálatosképen burgonyahiány van, természetesen, mert erre van utalva a szegény nép. Ezek az adatok kellően megvilágítják azt, hogy nem abban látom a segítséget, hogy mi a húsfogyasztást megnyitjuk és a hústalan napokat eltöröljük, mert hiszen a szegény népet az nem fogja kárpótolni, hanem ezt kombinálnunk kell azzal, hogy aki több húst fogyaszt, az ne kapjon annyi kenyeret és akkor az egyedüli olcsó táplálékból többet nyújthatunk a szegényebb néposztálynak. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Egy másik anomália, amelyet Budapesten látunk és amely, azt hiszem, a nagyobb vidéki városokban is tajjasztalható, az, ami a czukrászdákban történik. Méltóztassék bemenni főleg vasárnap déltájban czukrászdákba, egyenesen megbotránkoztató, hogy ott mennyi a sütemény, milyen czukorés liszt j)ocsékolás van, alig lehet bemenni egy ityen helyiségbe, annyi ember jár oda, pedig azt hiszem, hogy azok, akik ilyen drága csemegéket tudnak venni maguknak, igazán nem azok, akik idebenn azt a belső harczot folytatják, ezektől a gazdagoktól, akik a czukrászdákban töltik napjaikat, bátran el lehetne venni nézetem szerint ezeket a lukszusczikkeket és méltóztassék ezeket a czukorés lisztfeleslegeket a szegényebb néposztálynak juttatni. (Helyeslés balfelől.) Interpelláczióm a következő (olvassa) : »Mikép szándékozik a kormán}' a munkás- és szegényebb néposztályok megfelelő élelmezését a következő három hónap alatt biztosítani? Nem tartja-e szükségesnek a húsfogyasztást más alapokra helyezni ?« (Helyeslés balfelől.) Elnök : Az interpelláczió kiadatik a nünisterelnök ur utján a kormánynak, illetőleg a földmi velésügyi minister urnak. Következik Hammersberg László képviselő ur interpellácziója az igazságügyminister úrhoz. Hammersberg László: T. képviselőház! Az idő előrehaladottságánál fogva tisztelettel kérem a t. ház engedélyét arra, hogy interpellácziómat a következő interpellácziós napon mondhassam el. (Helyeslés.) _ Elnök : Gondolom, a t. ház megengedi Hammersberg László képviselő urnak, hogy interpelláczióját a legközelebbi interpellácziós napon mondhassa el. Következik gróf Esterházy Móricz képviselő ur interpellácziója a pénzügyminister úrhoz. (Halljuk ! Halljuk f) Gr. Esterházy Móricz: T. képviselőház! (Halljuk ! Halljuk I) Daczára az idő előrehaladt voltának, daczára annak, hogy a hírlapokban interpelláczióm tárgyára vonatkozó közlemény már meg is jelent; daczára annak, hogy az igen tisztelt pénzügyminister ur a legnagyobb sajnálatomra nincs jelen, mégis bátor leszek az igen tisztelt ház figyelmét egy pár perezre igénybe venni. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Interpelláczióm tárgya arra vonatkozik, hogy hajlandó-e az igen tisztelt pénzügyminister ur az adóvallomások benyújtása tekintetében holnap lejáró határidőt legalább is egy hónappal meghosszabbítani. (Helyeslés a baloldalon.)
