Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.

Ülésnapok - 1910-723

márczins 30-án, pénteken. 415 723. országos ülés 191T nincs, igy tehát kénytelen vagyok interpellácziómat a t. kormányhoz, illetve a földmivelésügyi minister úrhoz intézni. (Halljuk !Hálljuk! a baloldalon.) Azt hiszem, köztudomású dolog, hogy most vagyunk a közélelmezés szempontjából a legnehezebb időszakban. A következő három hónap az aratásig a legnehezebb időszak, amely alatt mindenkinek össze kell fogni és ha valaki valamiféle segitőeszmét talál, akkor azt,- nézetem szerint, kötelessége az illetékes körök figyelmébe ajánlani. (Helyeslés a baloldalon.) Csak egészen röviden indokolom meg interpellácziómat, mert más képviselőtársaim is kivannak még interpellácziót előterjeszteni. En azt hiszem, hogy a liszt-fejadagok leszállítása általában véve igen veszedelmes dolog. A 18 kilós lisztadag most is nagyon alacsony a munkásnépnél, mert a mi munkásnépünk, ne felejtsük el, főleg kenyérből él. Ennek a leszállítása tehát, szerintem, nagyon aggályos. A magyar munkásnépnek, főleg a falusinak, "a kenyéren kivül egyéb tápláléka nincs. Még a kisbirtokos, bármilyen kicsi is legyen a földje, tudja pótolni élelmét zöldséggel vagy más terménynyel, de a gazdasági cselédek és a gazdasági munkások csakugyan nem élnek egyébből, mint kenyérből. Már a mostani adag mellett sem maradhatnak igazán teljes erőben és nagyon kétséges, hogy az annyira fontos gazdasági munkát el tudják-e kellően végezni és nem lesznek-e aratáskor olyan egészségi állapotok, ami ezen munkálatok sikeres keresztülvitelét veszélyezteti. A városi lakosságra nézve ugyanez áll a nehéz munkát végző munkásokat, általában a szegényebb néposztályt és a kistisztviselőket illetőleg. Mert hiszen a kenyér ma az egyedüli, méltányos áron kapható élelmiszer és ha a szegényebb városi ember más élelmiszerrel tudná is pótolni, nem tudja megvenni. Tehát vagy nagyobb adagokat kell a kenyérből ez osztálynak juttatni vagy más olcsóbb élelmiszereket kell nekik adni, hogy épségük és egészségük megmaradhasson. Több helyütt hallottam, hogy a liszt-, illetve kenyéradagok ismét való leszállítása van tervezve. Nagyon kérem a kormányt, hogy ettől álljon el, illetőleg foglalkozzék azon eszmével, melyről mindjárt bővebben fogok szólni, hogj^t. i. nem lehetne-e kombinálni a kenyéradagokat a husadagokkal. Azt mindenesetre kérem, legyen az adagok megállapítása végleges. Amint 18-ról lementek 16-ra. pár hét múlva 14-re, ez nagyon helytelen. Itt végleges és egyöntetű megállapodás szükséges. A másik legolcsóbb tápláléknak, a czukornak adagját is leszállították a felére, Az is olyan táplálék, melyet a szegényebb néposztálynak kellene juttatni, mert a kenyér után ez a legolcsóbb táplálék. Pedig a szegényebb néposztály ehhez sem igen jut hozzá. Szerintem a húsfogyasztást kellene fokozni ; legalább egy hústalan napot el kellene törölni, esetleg mind a kettőt. Nem is tudom, miért hozták be a hústalan najjokat. Azt hiszem, tisztán a külföldi minta miatt, hogy ne mondják, mi jobban élünk, mint ott. De elfeledték, hogy itt a kenyéren kivül a szegény népnek egyáltalán nincs más tápláléka. En nem képzelem, hogy a szegény nép több húshoz fog jutni, mert hiszen nem tudja megvenni a húst drágasága miatt. De talán be lehetne osztani ugy, hogy aki több húst kap, kevesebb kenyeret kapjon, (Helyeslés balról.) mert felesleges, hogy aki jól lakik más élelmiczikkel, ugyanannyi kenyérhez legyen joga, mint annak a szegényebb néposztálynak, melynek a kenyér az egyedüli élelmiczikke. Ha pedig ez esetleg veszélyeztetné a marhaállományt, ez sem volna olyan baj, mert inkább csökkenjen a marhaállomány, semhogy a nép egészsége veszélyeztessék. De különben nem is csökken. (Felkiáltások baljelől: Sok helyen növekedett is !) A születendő gyermekekre is óriási hatással van ez a mostani rossz élelmezés és nagyon félek, hogy a háború alatt satnya nemzedék fog születni és nevelkedni. (Az elnöki széket Szász Károly foglalja el.) Bátor leszek felolvasni néhány adatot a husés marhaárakról, arról, hogy hogyan alakultak ez árak 1914 óta és arról is, hogy mennyire csökkent azóta a húsfogyasztás. Én az élőállatok átlagárát vettem, ugy mint a budapesti marhavásáron jegyezve vannak. Tehát ezek az árak kissé alacsonyaknak fognak feltűnni azok előtt, akik ismerik a legmagasabb, óriási árakat. 1914 márcziusában a szarvasmarha kilója élő súlyban 70 fillér volt, 1914 deczember 31-én 90 fillér, 1915 márcziusában 142 fillér, deczember 31-én 250 fillér, 1916 márcziusában 289, deczemberében 437 fillér. Legmagasabb volt 1916 szeptemberében ; 496 fillér. Ezek, ismétlem, átlagárak, mert a jobbminőségü hus akkor 6 korona volt. A borjú ára felment 1914-ben 111-ről 178-ra, 1915-ben óriási emelkedés volt : márcziustól júniusig 178-ról felment 275-ig, azután 278-ig ; legmagasabb ára volt 537 fillér, tehát ez 500 perczentes emelkedés. A legnagyobb áremelkedés a juhnál volt : 1914-ben volt 28 fillér, ma 287. A sertésnél van- aránylag a. legkisebb áremelkedés. 1914 márcziusában volt 142, legmagasabb volt 1916 júniusában, a makszimálás előtt 762. Most a makszimális ár, tudjuk. 483 fillér. A marhahús ára Budapesten — megint csak átlagos árakat veszek, nagyon kiváló minőségű hus nincs benne — a következő volt : 1914 márcziusában a pecsenyebus volt 192—240 fillér, ez alig emelkedett abban az esztendőben. 1915 elején volt 340, végén 700 fillér. 1916-ban kezdődik 760 fillérrel és felmegy 1200-ig. A borjúhús ára emelkedett 280-ról 1400-ra. A juhhús ára 120 volt 1914-ben, tehát akkor is nagyon magas volt a juh élő súlybeli árához képest ; ez felment 800-ra. A sertéshúsnál szintén nagy az áremelkedés. 1914-ben volt 216 fillér, 1915-ben felment 312-ről 660-ra. Deczember végén csak 460 volt. mert télen