Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.

Ülésnapok - 1910-723

410 723. országos ülés 1917 márczius 30-án, pénteken. mérnöki nyilvántartás bevezetése. En azonban azt hiszem, hogy ez a kérdés ama kérdések közé sorolandó, amelyekre nézve a háború után örülnünk kell, hogy ha oly mértékben leszünk képesek őket megoldani, mint amily mértékben képesek voltunk őket megoldani a háború előtt és a legközelebbi jövő, amely oly sok más nagy feladat elé fog minket állitani, semmi esetre sem lesz alkalmas arra, hogy e kérdések megoldására több munkaerő és több anyagi áldozat fordittassék, mint amennyit a háború előtt fordítottunk rá, ugy hogy e kérdéseknek miként, mily módon és mily mértékben való megoldására nézve ma semmiféle nyilatkozatot nem tehetünk. Tisztelettel kérem ä t. házat, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Kivan az interpelláló képviselő ur nyilatkozni? Reök Iván : T. ház ! Csupán azt a megjegyzést fiizöm a t. minister ur felszólalásához, hogy az interpellácziómra adott válasz első részét feltétlenül örvendetesen veszem tudomásul. Ami azonban a törvényes intézkedések megtételét illeti, arra nézve megjegyzem, hogy éjien a háború után egy elevenebb életnek kellene felváltania azt a pangó munkásságot, amely most folyamatban van és sok embert hiába foglalkoztat az ujabb és ujabb kataszteri felmérések megismétlésével, ami teljesen kiküszöbölhető volna észszerű kataszteri nyilvántartás berendezése által, libben a tekintetben a törvényes intézkedéseknek megtételét igénytelen véleményem szerint semmiféle különös körülmény nem neheziti, nem hátráltatja, kiváltképen miután tiz évvel ezelőtt Wekerle Sándor a törvényes rendelkezések létesítését biztos kilátásba helyezte. A válasznak ezt a részét nem veszem tudomásul. Elnök: Vitának helye nem lévén, felteszem a kérdést. Kérdem a t. házat, hogy a pénzügyminister urnak Reök Iván képviselő urnak interpellácziójára az igazságügyminister ur nevében is adott válaszát méltóztatik-e tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen 1 Nem!) Kérem azokat, akik tudomásul veszik, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. A ház a választ tudomásul veszi. Következik Sümegi Vilmos képviselő interpellácziója. Sümegi Vilmos: T. ház! A csikvármegyei székelység nagy nyomorának enyhítése érdekében kívántaminterpellácziót intézni. (Halljuk I Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A dolog természeténél fogva azonban az ügy annyira sürgős volt, hogy nem várhattam be, amig az interpellácziók napja elkövetkezik és panaszaimat a belügyininister urnak előadtam, aki elismerésreméltó módon szíves volt azonnal intézkedni és ez okból interpelláczióm előterjesztésétől elállók. (Élénk helyeslés.) Elnök : Az interpelláczió töröltetik. Következik Mattá Árpád interpellácziója a honvédelmi ministerkez katonai fölmentések tárgyában. Mattá Árpád: T. ház! (Halljuk/ Halljuk! Megvallom, zavarban vagyok, zavarban vagyok azért, mert a honvédelmi minister úrhoz vagyok kénytelen interpellácziómat intézni, akinek pedig azokhoz, amiket elmondandó leszek, csekélyebb köze van. A hadügyministerhez kellene intéznem interpsllácziómat, de fájdalom, az a magyar parlamentben képviselve nincs. Sümegi Vilmos: Lesz még magyar hadügyminister is. Mattá Á rpád: Magyar hadügyminister még nincs és azért bocsánatot kérek, — nem a személyt értem — jobb hiányában kénytelen vagyok a honvédelmi minister úrhoz fordulni. Nem kívánok a katonai szabadságolások egész komplekszumára kiterjeszkedni, nem azért, mintha én azokkal ígazságérzetem alapján teljesen egyetértenék, de egyrészt ez nagyon messze vezetne, másrészt a mai időkben nem tartom opportunusnak, hogy az ember a házban mindent elmondjon, amiről tudomása van. A rendetlenségeket, esetleg visszaéléseket rendesen két okra vezethetjük vissza. Az egyik a halálos félelem a hazáért való véráldozattól, a másik egy jogosulatlan, komisz nyereségvágy, szerencsére, többnyire kisebb emberek részéről. De talán nagyon tanulságos lenne, ha a t. minister ur sétálna Budapesten akár a korzón, akár másutt nyilvános helyen, intézetelalél, kávéházakban, mulatókban ; furcsa látvány tárulna elé ; ott lát czivileket, lát a bakancstól a rozettáig rettenetes Fel eladj ustirungban lévő, Budapesten lakó harezosgkat. Csodálatos módon mind a kettőre ráillik az, hogy bámulatosan jó testi kondiczióban vannak, kitűnően néznek ki. Nem tudom elképzelni igazán, hogy ezek az urak, vagy ezeknek az uraknak jó része mind szívbajos lenne, vagy mind 1 üdőcsucshurutos volna. Hogy nélkülözhetetlen lenne valamennyi, azt nem tudom, mert valamennyivel nem beszéltem, de nem hiszem, hogy valamennyi nélkülözhetetlen. Zábráczky József: Talán a VöröskeresíAban vannak? Egy hang (jobbfelől) : Mint Szmrecsányi! Mattá Árpád: Az nem nélkülözhetetlen, a Vöröskereszt! Sümegi Vilmos : Több van a másik oldalon. Hadd maradjon egy pár magyar. Elég pusztult el. Mattá árpád : Nem akarok igazságtalan lenni. Nehogy azt mondja rólam valaki, hogy csak a várost kifogásolom, méltóztassék a minister urnak a falura is jönni s megláthatja azt, hogy az egyik szatócs otthon van czivilben, a másik néha otthon van katonaruhában, mindkettő kitűnő jó egészségnek örvend. Mi' czimen vannak otthon, nem tudom; lehet, hogy valami központnak a megbízottjai. Előfordul az is, hogy az egyik udvarban lát az ember egy gazdát, ki épen ökreit fogja Id és megy ki a földre dolgozni, a másik udvarban