Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.

Ülésnapok - 1910-723

723. országos ülés 1917 márczius 30-án, pénteken. 407 a fontos körülményből meritek indokoltságot és ak­tualitást, hogy meggyőződésem szerint a még min­dig dúló rettenetes háború kihatása és szörnyű tapasztalatainak súlya alatt minden gondolkodó embernek meg kell győződnie arról, hogy ennek az országnak az előhaladása csakis' azon az utón lehetséges, ha az eddigi erőkifejtési módozatok­kal, a lassú fejlesztési móddal szakítunk és ha az ország gazdasági erőinek kiművelését, az or­szág ingatlanaiban fekvő számtalan energiaforrás kiaknázását sokkal hathatósabban veszszük mun­kába. (Igaz ! TJgy van ! a baloldalon.) Köztudomású sajnos dolog, hogy az országra ez a háború minő rettenetes terheket ró. A közön­ség teherviselőképességének megcrősitése követeli, hogy sok száz- és százmillió fektettessék be a nemzet erőforrásainak gyarapítására, mert a teherviselési képesség csakis ezen az utón lesz fokozható és csakis így remélhetjük, hogy ugy az itthonlévők, mint a háborúból majdan visszatérők megfelelő munka­alkalmakhoz jussanak és ne legyenek kénytelenek vándorbotot venni kezükbe. (Az elnöki széket Simonísüs Elemér foglalja cl.) Mindazon intézmények között, amelyek a t. kormány istápolása alatt állanak, egyik legjelentő­sebbnek kell mondanom az országos kataszteri felmérés intézményét. Szomorú időkben született ez meg, a nagyon szomorú emlékű 1849-iki év október havának 20. napján kiadott császári pátens alapján. Talán épen mert ilyen szomorú emlékek fűződnek hozzá és mert az első munkála­tok idején nagyon sok idegen embert foglalkoz­tattak ebben a munkakörben, a magyar közönség, sőt még a törvényhozás is nem szivesen foglal­kozott az országos kataszteri felmérési munkála­tokkal. Azonban fokonként be kellett látni ennek az intézménynek a nagy fontosságát, amit a tör­vényhozás is elismert az 1875 : VII. t.-czikkben. Ebben a törvényben, amely az uj adóreformot alapította meg, kifejezést nyert az, hogy a további adóztatás a kataszteri felmérések folyamán meg­állapított kataszteri tiszta jövedelmi adatokra bazirozandó. A további nagyon jelentős mélta­tása a kataszteri munkálatoknak az 1886. évi XXIX. t.-czikkben van kifejezve, mely szerint az ország telekkönyvi viszonyainak rendezése ér­dekében az eddigi megbízhatatlan és értéktelen telekkönyvi viszonylatok és jegyzőkönyvek ki­cserélendők a kataszteri felmérés adataira alapí­tott úgynevezett telekkönyvi betétekre. Sajnos, e törvény nem rendelkezett mindazon fontos kérdésekben, melyek ezzel kapcsolatosak, úgyszintén az 1889 : XVHL, az 1891 : XVI. és az 1892 : XXIX. t.-ez. sem, sőt az 1909 : V. t.-cz. sem, melyek több jelentékeny elhatározást tartal­maznak ugyan a telekkönyvi betétek szerkesztése és nyilvántartása felől, de a gyakorlati életszükség által követelt rendelkezések mindezekben nem foglaltatnak. S igy, bár az 1886: XXIX. t-cz. a legpreczizebben megállapítja, hogy a kataszteri felmérések alapján a betétek hogyan szerkesz­tendők, hogy ott minden tulajdonos neve alatt felsorolandó azon összes parczellák száma, melyek az övéi, kitüntetendők a területi nagyságok, a művelési ,módok, a kataszteri tiszta jövedelmek és igy ez alapvető törvény a kataszter-és a betét közti szükséges összhangot teljesen létrehozta, de mert a változásokra nézve a kellő intézkeclések nem tétettek meg, ez összhang csakhamar meg­zavartatott. E zavart fokozták 1911-ben az 5900. és 32.000. számú igazságügyministeri rendeletek, melyek a megosztások folytán uj számokat nye­rendő parczellákra nézve azt a rendelkezést tartalmazták, hogy a telekkönyvi hatóságok jo­gosítottak ez uj jjarczellák számozását függetlenül a katasztertől önmaguk megállapítani. Ebből roppant zavar keletkezett, melyet az 1913. évi 36.606. és 37.375. számú igazságügyministeri : és 92.692. számú- pénzügyministeri rendeletek eloszlattak ugyan és bizonyos tekintetben a harmónia talán kezdett volna helyreállani, de tulaj donképeni intézményes rendelkezések, me­lyek szükségesek lettek volna, a kataszteri betétek és a további nyilvántartásokra nézve mindmáig nem történtek. Az .is nagy baj, hogy a kataszteri munkála­tokat mindig csak pénzügyministeri rendeletek rendelték el, sohasem a törvény. Ebből követke­zett, hogy bár a közönség tudja, hogy a kataszteri munkálatok mennyire közérdekűek és igy a közsé­gek az általuk szolgáltatandó természetbeni teljesít­ményeket többé-ke vésbbé elég tisztességesen el­látják s a földbirtokosok sem akadékoskodnak, hogy a kataszteri mérnökök birtokaikba behatol­hassanak, de a törvény hiánya mégis némileg bénítja a mérnökök működését. Az sincsen semmiféle törvényben kimondva, hogy ha bizonyos változá­sok állanak elő a kataszteri felmérési adatokban, mikor kell azon felvételeket megismételni. Az 1914—15. költségvetést kisérő pénzügyministeri jelentésben az foglaltatik, hogy Magyarország 5642 négyszögmértföldnyi területéből 4438 négy­szögmérföldön, vagyis 78.7% területen vannak a kataszteri munkálatok befejezve. Tehát 66 évi munka után még hátra van 21.3%. Ez annál saj­nosabb, mert a pénzügyministeri indokolás azt is megmondja, hogy a továbbiakra nézve a katasz­teri munkálatok még lassúbb haladása várható, minthogy a kataszteri mérnöki szeirélyzet nagy részét elfoglalja a telekkönyvi betétszerkcsztés és nyilvántartás. Ez azt jelenti, hogy az ország terüle­tének 21.3%-ára nézve még most is a régi be­mondásokon alapuló adóztatási viszony áll fenn, ami nem felel meg sem az állam, sem az adózók érdekeinek. Mert ha többet fizet az adózó, mint amennyit a kataszteri kulcs szerint fizetnie kel­lene, igazságtalanság történik vele, ha kevesebbet, az államkincstár károsul. Az is jelentékeny hátrány, hogy az ország perifériáin, ahol a háború alatt nagy vidékek el­pusztíttattak akkor, amikor az ellenséget sikerült I kiverni és a lakosok visszatérhettek, sokan a

Next

/
Thumbnails
Contents