Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.

Ülésnapok - 1910-723

408 723, országos ülés 1917 márczius 30-án, pénteken. nagy pusztulás után nem találták meg parezelláikat, sok élelmes ember elfoglalta a másét, sok szegény ember üres kézzel maradt és nem volt kataszteri térkép és nem voltak mérnökök, akik megfelelő adatok alapján kinek-kinek birtokát kitüntethették volna. E réven is nagyon sok volt a kárvallott. A kataszteri munkálatok most 700 embert foglalkoztatnak. A háború ezekből nagyon sokat igénybe vett, de már azelőtt is igénybe vette e 700 ember munkásságát a folytonos nyilvántartás, a folytonos ujabb és ujabb felvétel és a munkálatokbaji való előbbre haladásra nem jutott idő. Ha nézzük a betétszerkesztési munkálatokat, e téren is vigasztalan a kép, mert hisz 1886 óta a ministeri jelentés szerint elkészült a betétszerkesztés az ország területének 42.3%-jén, átadatott a közhasználatnak 34.7% területen, ugy hogy valamivel több mint 65% területen a régi megbízhatatlan adatok állanak fenn. Nagy hiányát érezzük a betétnek, ami az ország ingatlanainak hitelképessége tekintetében óriási hátrány. Ahol pedig a telekkönyvi betétek elkészültek, ott az a rendszer divik a változtatásokat illetőleg, hogy aki akár eladás, akár csere, akár megosztás folytán valamely birtokrészét megosztani kívánja, arról vázrajzot csináltat ; nem szükséges, hogy azt mérnökök csinálják és azt beadja a telekkönyvi hatóságnak. A telekkönyvi hatóság határozatot hoz, amely, ha jogerőre emelkedik, határozatát a vázrajzzal együtt kiadja a kataszteri felmérési felügyelőségnek. Itt azután irodailag megtörténik a térképbe való berajzolás, majd ez az uj adat a munkatérképen az illetékes kataszteri igazgatóság utján kiadatik a községi adónyilvántartónak, aki a kezére juttatott adagok alapján kiszámítja a megosztás szerinti kataszteri tiszta jövedelmi adatokat s kiszániitja s kiveti az adót. Azután kerül az egész irat vissza a telekkönyvi hatósághoz és a betétbe átvezetés végett. Mikor aztán ez a proczesszus véget ért, rendesen' a legtöbb esetben kiderül, hogy az egész akczió hibás volt, mert vagy nem értett az illető mérnök annak a vázrajznak kellőképen való elkészítéséhez, vagy ha akármilyen kiváló mérnök is, nem volt azon műszaki adatok birtokában, amelyek szerint azt a természetben folyton változó parczellát kitűzni és azon a megosztást eszközölni és feljegyezni képes lett volna. Mondom, a legtöbb esetben kitűnik, hogy ezek a megosztások igy magánúton végezve hibásak és helytelenek. Pedig csak azon területeken, ahol már a kataszteri betét meghonositva van, az évenkénti változások száma 15.000-re megy. Elmulaszt hatatlannak tartom a magam részéről, hogy ez a rendezetlen állapot a kataszteri nyilvántartás terén a jövőt illetőleg megszüntettessék, mert hiszen ez óriási meddő munkának képezi forrását, holott hogyha intézményesen, kellőképen gondoskodnának a kataszteri felmérési felügyelőségeknél egy osztályról, amely mindezeket a változásokat rögtön a helyszínén felméri, műszakilag konstatálja, bevezeti, ugy hogy ezek az adatok mennek át a telekkönyvi hatóság kezébe, akkor az az asszonanczia, amely szükséges, hogy a kataszteri felmérés és a telekkönyvi betét közt meglegyen, folytonosan fentartatnék. Nem uj dolgok ezek, hiszen már 1907-ben egy időközben elhunyt képviselőtársunk, Lázár Pál szóvá tette azt és sürgette, hogy a kataszteri munkálatok gyorsittassanak, másrészről pedig hogy ez a hiányzó intézmény a kataszteri változások nyilvántartása és a telekkönyvi betétek tökéletesítése czéljából mentül előbb életbe létesíttessék és dr. Wekerle Sándor ur, az akkori pénzügyminister ur be is ismerte, hogy a felszólalónak mindkét irányban igaza van és ezeket a hiányokat múlhatatlanul törvényhozásilag rendezni kell. Meg is ígérte, hogy erre vonatkozólag az igazságügyminister úrral egyetemben törvényjavaslatot fognak ben}Tijtani ; meg is jelölte négy pontban, hogy a benyújtandó törvényjavaslatnak mik legyenek a legfőbb rendelkezései : 1. Törvényhozásilag köteleztessenek a földbirtoktulajdonosok tűrni azt, hogy a kataszteri felmérések birtokaikon megtörténjenek. 2. Törvényhozásilag köteleztessenek a községek azoknak a természetbeni szolgálmányoknak kiszolgáltatására, amelyeket a katasztrális munkálatok teljesítése és folytatása megkövetel. 3. Törvényhozási rendelkezést kivánt tenni Wekerle abban az irányban, hogy a kataszteri jelvények : háromszögellési pontok és egyéb alaj> pontok maradandósága biztosittassék és akik ezeket megsértik, kellő törvényes következményekkel sújtassanak, végül negyedik és talán legfontosabb pontja a beadandó törvényjavaslatnak Wekerle megállapítása szerint az volt, hogy valóban ilyen kataszteri nyilvántartási hivatalok állíttassanak fel, hogy közvetlenül minden változás a természetben méressék utána és a kellő asssonanczia a telekkönyvi betét és a kataszter között létrejöjjön. Sajnos, a törvényjavaslatot a koalicziós ministerium már nem nyújthatta be és ezen a nagy közgazdasági bajon a mai napig sincs segitve. Ezeken kívül maga a kataszteri intézmény, bárminő tökéletes is legyen az, a megalkotása óta letelt hosszú idő következtében természetesen fejlesztést igényel, aminthogy ezt az emberneksemmiféle alkotása sem kerülheti el hosszabb idő elteltével, a tudomány fejlődési fokozataihoz képest. Annál szükségesebb ezen fejlesztéssel Magyarországon is foglalkozni, mert Ausztriában épen a közeli időben nagyon jelentőségteljes akczió indult meg az osztrák mérnökegyesület és a császári és királyi katonai földrajzi intézet részéről, hogy az egész monarchiában a kataszteri munkálatok egységesittessenek és bizonyos hatalmas szervi reformon menjenek keresztül. A magyarországi kataszterre nézve egyáltalában nem szükséges és nem kívánatos az osztrák kataszterrel való egyesítés már azért sem, mert hiszen ez azt vonná maga után, hogy a magyarországi kataszter ausztriai tutelatura alá kerülne. Pedig az intézmény egyrészt az ország önállóságára tekintettel