Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.

Ülésnapok - 1910-723

406 723, országos ülés 1917 márczius 30-án, pénteken. a többi művészekkel együtt. Erre alkalom csak akkor nyílik, ha az első művészek közül valaki lemond. Ilyenkor gyakrabban megtörtént eddig is, hogy fiatal erőket alkalmaztunk a Budapesten való fellépésre. Amennyiben azonban ez mégis csak korlátolt számmal fordul elő, törekedni fogunk arra, hogy vidéken léjjhessenek fel karmester vezetése mellett. Azon segélyek helyett, amelyeket most különböző vidéki színházaknak adunk, inkább ilyen fiatal tagokat fogunk oda kiküldeni és igy az operai előadások száma megszaporodhatik a vidéken. Konstatálhatom, hogy már ma is, a háború daczára, igen szép emelkedés tapasztalható e téren. Épen nemrég volt alkalmam vidéki igazgatókat külön elismerésben részesíteni azért, hogy gondoskodtak ilyen operai előadások megtartósáiól; ugy mint eddig, ezekkel együtt a jövőben is törekedni fogunk, hogy ez a művészeti faj a vidéken mindinkább elterjedjen, ami megfelel azon általános kulturális fejlődésnek, mely a vidéki városokban az utolsó évtizedekben mutatkozik. Az előadottak alapján kérem a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök; Kivan az interpelláló képviselő ur a szólás jogával élni? HÓdy Gyula: T. képviselőház! Meghallgattam az igen t. minister ur válaszát, sajnálattal kell azonban konstatálnom, hogy az abszolúte nem kielégítő. Interpelláczióm határozott kérdést tartalmazott az igen.t. minister úrhoz abban az irányban, hogy van-e tudomása arról, hogy a ma,gyar királyi Operaház vezetésében visszásságok vannak? Erre az igen t. minister ur nem adott választ, valamint nem adott választ arra nézve sem, hogy szándékozik-e. oda hatni, hogy ezen visszásságok megszűnjenek. Ellenben az igen t. minister ur legnagyobb örömömre — és azt hiszem, nemcsak a magam, de az egész zenekedvelő közönség örömét tolmácsolhatom — azt a kijelentést tette, hogy hajlandó lesz a jövőben az operaház deczentralizácziójának a kérdésével foglalkozni és a vidéket is, az általa jelzett formában, operaelőadásokhoz juttatni. xlzt is mondta a t. minister ur, hogy mindent el fog követni, hogy ezek az operaelőadások a közönség kívánalmának megfelelők legyenek, de ugyanakkor azt a téves állítást koczkáztatta meg, mintha én azt mondtam volna, hogy az oj)eraház nem áll azon a nívón, amit reméltünk volna. Én nem azt mondottam, hanem azt, hogy vannak előadások, amelyek nem ütik meg a nívót. Újból kénytelen vagyok hangsúlyozni, hogy az előadások nívójának nem az a pénztári bevétel az értéke, amit Eózsa ur az államkasszába beszolgáltat, hanem maga az előadás. Tény az, hogy a személyzet maga nincs megelégedve és nem látja vezetőségében a biztos, irányító kezet. Németországban látjuk, minő vasfegyelem urakkodik a színészek, rendezők, igazgatók vagy karmesterek között. Elismerem, hogy ott nem fenyegeti az a veszély az igazgatót, mint nálunk, hogy otthagyják és kimennek külföldre ; de hiszen épen ezért ajánlottam a deczentralizácziót nálunk. Nem is teszem ezért felelőssé a t. minister urat és nem is ezért nem veszem tudomásul válaszát, hanem azért, mert újra és újra és mostani válaszával is bizonyságot szolgáltat arra a feltevésre, hogy krajezároskodik az operánál. Most méltóztatott mondani, hogy a »költségvetés keretein belük és elő méltóztatott hozni a legutóbbi főrendezői szerződtetés kérdését. Méltóztatott mondani, hogy azt előzetesen közöltem a minister úrral. Azt hiszem, a leglojálisabban jártam el, amikor felhívtam figyelmét arra a kiváló erőre, akit nemcsak én, de a kormánybiztosa is melegen ajánlott. Sajnos, épen csak néhány koronán múlott a szerződtetése, amit azután egy elsőrangú budapesti magánszínház megadott. Ne méltóztassék azzal előállani, hogy egy magánszínház könnyebben megteheti ezt, mint az opera. Nem mondom, hogy minden egyes szerződésnél ezt az eljárást méltóztassék követni, de az elsőrangú tagoknál, igenis, az intendáns, vagy az igazgató jelentést szokott tenni a minister urnak. A minister urnak tudomása volt a Környeiesetről, tudomása volt erről a főrendezői szerződtetésről, a Tangó Egisto-ügyről és a Reinerféle dologról is. Tisztán a minister ur szükkeblüségén múlt ezen szerződések létrejötte, illetve elmaradása. Én nem látom a minister urnái az opera irányában azt a melegséget, azt a szeretetet, amelyet minden kultuszministertől joggal elvárhatunk, hogy ne tekintse az operaházat egy közönséges állami üzemnek, hanem egy állami műintézetnek, amelynek vezetéséhez szeretet és pénz kell. Méltóztassék elhinni, senki sem fogja soha kifogásolni, ha a t. minister ur esetleg túlkiadásokat eszközöl azért, hogy ilyen erőket megtarthasson számunkra. Én azt látom, hogy a t. minister ur mindenben helyesli azokat a tendeneziákat, amiket én nagybecsű figyelmébe ajánlottam, de viszont azt is látom, hogy a t. minister ur a »Video meliora jsroboque, deteriora sequor«, vagyis »látom a jobbat és helyeslem, de a rosszabbat követem« elméletét követi s ezért válaszát nem veszem tudomásul. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök : Vitának helye nem lévén, kérdem a t. házat, tudomásul veszi-e a vallás- és közoktatásügyi minister urnak Hódy Gyula képviselő ur interpellácziójára adott válaszát: igen vagy nem? (Felkiáltások Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a választ tudomásul veszik, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. A ház a választ tudomásul veszi. Következik Reök Iván képviselő ur interpellácziója a pénzügyminister és igazságügyminister urakhoz. Reök Iván : T. ház! Felszólalásomra és az általam bejegyzett interpelláczió elmondására abból