Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.
Ülésnapok - 1910-723
723. országos ülés 1917 gek terén, most, amikor az Operaház igazgatóját, Kern Aurélt, nem tudom milyen okokból eltávolították — igaz, tudom, »saját kórelmére«, hiába méltóztatik jegyezni, tudom előre, hogy az lesz a válasz, hogy a saját kérelmére — most csakugyan meg kellett tennem interpellácziómat. Nem kívánom Kern Aurél nagy tudását, egyéni zenei képességét itt ecsetelni, csak azt tudom, hogy az igen tisztelt minister ur a legnehezebb időkben vette magához és kérte őt, hogy vállalkozzék erre az állásra. Vállalta is ezt. Mi szükség volt most hirtelen, hogy a torpedóűzővel hirtelen visszatérve a harcztérről, az intendáns őt kitelepítse ? De ez végre is belső ügye a m. kir. operaháznak, a t. minister ur talán jobban tudja; mert én nem értem. Én azt hittem, hogy ez ujabb változással talán a m. kir. operaháznál elő fog állani az az állapot, hogy rendszeresen fogják kezelni a dolgokat, erős kézzel, ugy amint az újságok megírták, egyrészt zeneigazgatói, másrészt adminisztrátor-főrendezői alapon. Tárgyalások is indultak meg tudomásom szerint a budapesti színházi körök egy igen kiváló tagjával, aki a külföldön is annyira elismert, hogy több ízben keresték az alkalmat a szerződtetésére; ez, zenei képzettségénél fogva és mint a m. kir. operaháznak régente volt tagja, mint hőstenor, kiváló érdemeket szerzett magának, de a rendezés tekintetében is oly elsőrangú kvalitás, akit minden országnak első kultúrintézménye is megirigyelhetne tőlünk. Itt volt az alkalom, t. ház. Azt a kiváló magyar erőt csak azért nem lehetett eddig a külföldre csábítani, mert magyar érzelmei egyenesen ide kötötték őt ehhez az országhoz, itt óhajtott élni-halni. Ezzel az emberrel indultak meg a tárgyalások. Es egy csekélyke, oly kis öszszeg miatt, amelyet egy magánszínház is játszva fizet ki, mert a költségvetés nem teszi lehetővé többet adni, e tárgyalások nem vezethettek eredményre és ugyanakkor egy élelmes, kitűnő szini vállalkozó — jól tette a maga szempontjából, bár kár nekünk — leszerződtette őt egy olyan összegért, amelyet a magyar királyi operaház is bátran megadhatott volna, ha meg lett volna benne a bátorság és meg lett volna benne a íneleg szeretet a magyar kultúra és a magyar zene iránt. T. képviselőház! Ezzel szemben mit látunk ? A magyar emberek . elhanyagolása mellett külföldi emberek alkalmazását. Nem is beszélek arról, hogy szocziális szempontból sem jár el helyesen a vezetőség akkor, amikor a karból igen jóravaló öreg embereket elbocsát ós ugyanakkor három külföldi állampolgár még ma is tagja a karnak. Mi szükség van arra, a háború nehéz viszonyai közepette megfosztani a szegény embereket a léttől és ugyanakkor három külföldi, idegen állampolgárnak létet biztosítani. (Zajos helyeslés a baloldalon.) márczius 30-án, pénteken, 403 Azoktól sem irigylem, de őszintén bevallom, mint magyar ember először az én honfitársaim boldogulását kívánom, abszolúte nincs tehát ok az elbocsátásra. Látok a m. kir. Operaháznál még egy másik furcsa dolgot is, a protekcziót. Itt fájdalmasan, de ki kell jelentenem, hogy még az újságírói inkompatibilitást is keresztülviendőnek tartanám, Amint az Bécsben megtörtént annak idején, mikor Ö felsége, boldogult királyunk hamarosan elbocsátott valakit, aki a sajtóval szoros konnekszióban volt, itt is meg kellene azt csinálni, hogy semmiféle befolyása ne legyen a sajtónak azon a réven, amelyen eddig szokott némely ur dolgozni mások rovására. Az igen t. kultuszminister ur is bizonyára igen jól tudja, hogy nem mondok sokat, ha mindössze harminczkettőre teszem azoknak számát, akik állandó szerződtetésben vannak a m. kir. Operaházzal, azonban soha színpadra nem jutnak. De ez egyrészt természetes is, mert ezek közül a fiatal erők közül, akik a m. kir. Operaház keretében nem tudják elnyerni, nem is nyerhetik el érvényesülésüket, mert a budapesti közönség kész egészet kivan, tehát itt nincs idő a kísérletezésre. Itt térek át arra, amire már interpelláczióm bevezető részében hivatkoztam, a zenei deczentralizáczióra. Ugy tudom, gróf Apponyi Albert kultuszministersége idejében történtek lépések, hogy a m. kir. Opera deczentralizáltassék; egyelőre tervbe vétetett, hogy két-három vidéki színház kebelében létesíttessék opera és ez szoros kapcsolatban legyen a magyar kir. Operaházzal. Erre azért vaii szükség, hogy azok az erők, amelyeket a m. kir. Zeneakadémia az Operának nyújt, mint végzett kiváló erőket, ne Budapesten keressék először,boldogulásukat, hanem kellő gyakorlati idővel rendelkezvén a vidéki színpadokon, nyújtsunk azután módot a ni. kir. Operaháznak arra, hogy közülük válogasson. Ha valahol, bizonyára Magyarországon annyi zenei talentum, a magyar zenének annyi kiváló ismerője és istápolója van, hogy ezek közül bizonyára nagyon sok akadna, akik az igen t. kultuszminister urnak, mint az Opera legfőbb felügyeleti hatóságának rendelkezésére állanának. Méltóztassék a t. pénzügyminister urnak bátran, férfiasan megmondani, hogy a bővebb kabátját húzza fel akkor, mikor a m. kir. operaházról van szó és nyissa meg erszényét azok részére, akik ezt jogosan igénylik. Az egész budapesti és az egész magyar közönség nem fog kifogást tenni az ellen, ha ezt meg fogja valósítani, mert ez egy várva-várt intézkedés, amelytől nagyban függ zenei kultúránk és operánk előhaladása. (Zajos helyeslés a baloldalon.) Ha vidéken méltóztatik majd elhelyezni ezeket az erőket, akkor ugyancsak módjában lesz elhelyezni a zeneakadémia másik osztályából kikerült azokat az erőket is, akik a karol*
