Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.
Ülésnapok - 1910-723
402 723, országos ülés 1917 tisztelt kultuszminister urat, hogy egy kissé takarékosabban méltóztassék az operaház költségvetésének keretén belül eljárni, inert a t. pénziigyminister ur nem volna abban a helyzetben, hogy ezt jövőre jóváhag3 T ja, vagyis hozzájáruljon ezekhez a kiadásokhoz. Mondom, nem ezekre czélzok; ezek eltemetett, régi akták; ezek miatt vizsgálat is indult meg annak idején bizonyos közegek körében. De nem erre czélzok. Én a tényt magát akarom kiemelni, azt a sajnálatos és szomorú tényt, hogy a költségvetés keretén belül méltóztatnak intézkedni művészekkel szemben, vagyis a magyar királyi Operát leszállítani — és ez viszont nem szégyen azokra nézve — egy állami vasbánya, vagy nem tudom, olyan intézmény nívójára, amelynek tényleg a befektetett tőkének lehetőleg meg kell hogy hozza a kamatját. A magyar királyi Operaháznál nem kell pazarolni; de legalább a költségvetés ne akadályozza meg a t. minister urat abban, hogy a kultusg, és a művészet érdekében megtehesse azokat a kiadásokat, amelyek mellőzhetetlenek, amelyek elodázhatatlanok, amelyek nélkülözhetetlenek, mint a jelen, előadott esetben is, Én nem tudom, az igen tisztelt minister urat miképen tájékoztathatták, de én elmondhatom a t. minister urnak, — és ebből titkot nem csinálok — azóta az illetővel nem is beszéltem, de azon eset megtörténte alkalmából Környey Béla maga mondta nekem, keservesen, mutatva a levelet, hogy, ime, így bánnak el Magyarország egyetlen L tenoristájával, hogy júniusban még nem jutott eszébe a magyar királyi Operaháznak az ő szerződtetése tekintetében ő vele foglalkozni, hanem csak jóval a háború után következett be, hogy Környeivel, az ország első tenoristájával, szóba állottak. S így azután a bécsi Opera igen megörült, amikor megtudta, hogy Környey nincs szerződtetve és őt nem köti az u. n. tisztelet a magyar királyi Operaházzal szemben. Leszerződtette Környey Bélát a legnagyobb örömére a bécsi közönségnek és á legnagyobb bánatunkra nekünk, a magyar közönségnek. Ez az egyik. A másik, í. minister ur, Tangó Egisto jelenlegi olasz karmesternek leszcrződtetése a mi operaházunknál. B. Born Frigyes: Magyar állampolgár! (Felkiáltások bal felöl: Nem kérünk belőle!) Hódy Gyula: Kérem, olyan magyar állampolgárról, aki a szükség kényszerítő hatása alatt lesz azzá a háború következtében, harininezhat ezer koronának el nem vesztése miatt, az ilyenekről szívesen lemondunk. (Helyeslés bal (elül.) Tangó Egisto — nem tudom, ki szerelmes ebbe az, elismerem, rendkívüli tehetségű művészbe, — de korántsem áll azon a polczon, mint — amiről szintén alkalma lett volna az igen tisztelt minister urnak meggyőződni — áll hazánk egyik jeles művésze, Keiner Erigyes, akit Drezdába méltóztattak elereszteni sokkal csekélyebb ösz.árczius 30-án, pénteken. szegért, mint amennyiért hajlandó volna most visszajönni, eleresztették és helyébe Tangó Egisto olasz embert szerződtették a magyar királyi Operaházhoz. Pedig eltekintve attól, hogy Tangó Egisto, t. képviselőtársam közbeszólása ellenére, sem fog sohasem magyar állampolgárságában a m. kir. Ojjeraház egyetlen tagjának magyar nemzeti gondolatával sem összeforrani tudni, eltekintve ettől, mondom, «ha a t. képviselőtársam csak annyira van beavatva a m. kir. Operaház viszonyaiba, mint amennyire szavaiból kiveszem, méltóztassék kérdést intézni a m kir. Operaház tagjaihoz, bármelyikhez, mennyire érzik jól magukat Tangó Egisto úrral egy légkörben. Tangó Egisto urnak operaházi egyes szereplései nem tartoznak ide; azokról van alkalma az igen tisztelt minister urnak szakközegei utján meggyőződést szerezhetni. Egyet azonban állithatok: nincs olyan jsróbanaj), amikor Tangó Egisto próbál, hogy ott a többi korrepetitor, a többi karmester, a többi zenekari és operaházi tag is próbálhatna. 0 követeli magának az összes játéktermeket, az Összes termeket, ugy hogy ott további operákra való betanulás, előkészülés mások részére lehetetlen. De, t. minister ur, mi szükség volt egyáltalán, ha már harminczhatezer koronát szántak erre az állásra, külföldi embert szerződtetni erre? Hiszen lett volna rá magyar ember elég. Nemcsak Bemer Frigyesről beszélek, de vannak a külföldön, sajnos, nagyon sokan ilyen honfitársaink. És itt legyen szabad figyelmeztetnem gróf Apponyi Albert t. vezéremnek annak idején a zeneakadémia megnyitása alkalmával mondott beszédére, amelyben utalt arra, hogy sohase veszítsünk el egyetlenegy magyar művészt se, se gazdasági, se kulturális szempontból ne okozzunk kárt az országnak és igyekezzünk őket megtartani. Nem tudom, a t. minister ur mennyiben tartotta magát ehhez más téren, egyet azonban látok: Az imént előadott két esetből ós a most előadandó harmadik esetből bizonyítékot fogok szolgáltatni ugy az igen tisztelt képviselőháznak, mint az igen tisztelt minister urnak arra, hogy a m. kir. Operaháznál a szerződtetés, a taglétszám csökkentése vagy szaporítása körül határozottan rendszertelenség uralkodik, kipkedés-kapkodás, krajczároskodás, olyan, amely egyáltalán nem méltó a magyar államhoz. A legutóbbi napok betetőzték ezt a rendszertelenséget és ez indított engem interpelláczióm megtételére, — mert hiszen méltán támadhatna kérdés, hogy amikor olyan hosszú idő óta fordulnak elő ilyen dolgok, miért nem állottam elő előbb ezekkel a kérdésekkel r de nem akartam eddig sem a t. ház türelmét igénybe venni, sem a t. minister urnak alkalmatlankodni; most azonban, amikor a tizenkettedik óra ütött, amikor ujabb meg ujabb események fordulnak elő ezen rendszertelensé-
