Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.
Ülésnapok - 1910-723
400 723. országos ülés J9J7 márczius 30-án, pénteken. Gróf Zichy Aladár képviselő ur. Gr. Zichy Aladár: T. ház (Halljuk! Halljuk !) A világháború forgatagában a történelem pülanatról-pillanatra Íródik előttünk le, és nem is akarok én arról beszélni, hisz azt mindnyájan tudjuk, látjuk, (Halljuk ! Halljuk ! a haloldalon.) de el vagyunk telve a nagy momentumoktól. Itt van az oroszországi óriási felfordulás, a forradalom és erre egy megnyilatkozás történik Németországban, (Halljuk! Halljuk! balfelől.) a német kanczellár részéről, amely megnyilatkozás oly kitűnő, oly találó, hogy azt tartom, nem lehet a mai ülésnek befejeződnie ugy, hogy arról mi meg ne emlékezzünk, (ügy van / Taps balfelől.) Annál inkább szükséges ez, mert Magyarország mindig a közszabadságok védelmében állott, (Ugy van ! Taps balfelől.) Meg vagyok róla győződve, hogy ha a ministerelnök ur betegsége miatt nem volna távol, ez a megemlékezés úgyis megtörtént volna és ne vegye a t. ház részemről szerénytelenségnek, ha a mai ülés utolsó pillanatában ezt a kérdést felvetettem és a t. elnök úrhoz azzal a kéréssel fordulok, adjon alkalmat nekünk arra, hogy mi ezeknek az érzelmeinknek itt kifejezést adjunk. (Élénk helyeslés. Taps a baloldalon.) Elnök: Kivan még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kivan, akkor a vitát bezárom. Az igazságügyminister ur kivan szólni. Balogh Jenő igazságügyminister: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Csak arra szorítkozom, hogy Polónyi Géza t. képviselő ur közjogi aggályaival szemben kijelentsem, hogy túlnyomó nagy részében azoknak a rendeleteknek, amelyeket a jelentések tartalmaznak, kifejezetten meg van ugyan jelölve, hogy hatályuk Horvát-Szlavonországra kiterjed-e vagy nem, de egyes rendeletek hatálya csak részben vagy csak bizonyos vonatkozásban terjed ki Horvát-Szlavonországra. (ügy van! a jobboldalon.) Minthogy a korábbi öt ministerelnöM jelentés tárgyalása alkalmával a t, ház egyik részéről sem merült fel semmiféle aggály az együttes elintézés tekintetben, egyáltalán nem tartanám indokoltnak, hogy most a hatodik jelentésnél az eddigi gyakorlattól eltérjünk, (ügy van! a jobboldalon. Mozgás a baloldalon.) A t. képviselő urnak ama kívánságával szemben, hogy a jelentésben foglalt 200 és több rendeletet egyenként vegyük aszerint, amint azok hatálya Horvátországra kiterjed-e, vagy nem és eszerint intézzük a tárgyalást és a szavazást, kijelentem, hogy ezt oly nehézkes eljárásnak tartom, amely a kormány részéről elfogadásra nem találhat, (ügy van ! a jobbóldalon.) Ezúttal csak ezt a szempontot emelve ki, tisztelettel kérem a t. házat, méltóztassék a jelentést az eddig követett gyakorlat szerint egészében tudomásul venni. (Helyeslés a jobboldalon.) Rakovszky István : Nem ez az ok, hanem egészen más az ok ! Elnök : T. ház ! (Halljuk ! Halljuk!) Legyen szabad a gróf Zichy Aladár t. képviselő ur által felvetett kérdésről nyilatkoznom. (Halljuk ! Halljuk !) Teljesen méltányolom mindazokat, miket a t. képviselő ur felhozott, de bátorkodom felhivni a t. képviselő ur és a t. ház figyelmét egy körülményre. (Halljuk! Halljuk!) Az a világraszóló nagy beszéd, amelyre a t. képviselő ur utalt, tudniillik Bethmann-Hollweg német kanczellárnak a birodalmi gyűlésen tegnap este mondott beszéde, ma még, tudomásom szerint, egész terjedelmében nincs rendelkezésünkre. (ügy van!. a jobboldalon.) Most még csak vázlatosan, kivonatosan közölték a lapok, (ügy van! a jobboldalon. Mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon.) Méltóztatnak talán megvárni, mig a magyar közvélemény és a magyar parlament is abban a helyzetben lesz, hogy a beszédet a maga egész terjedelmében ismeri, (ügy van! a jobboldalon,.) akkor azután, amennyiben a ház bölcsesége ugy fog határozni, módjában lesz a t. háznak, hogy ebben a tekintetben a maga érzelmeinek és felfogásának esetleg kifejezést adjon. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Felteszem a kérdést : Méltóztatnak-e az elnök által tett napirendi javaslatot elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A ház az elnök napirendi javaslatát elfogadja. Minthogy félőt az óra, rátérünk az interpellácziók előterjesztésére. Az első interpelláczió Polónyi Dezső képviselő uré. Polónyi Dezső képviselő ur nincs jelen. Polónyi Géza: Hiszen töröltette! Elnök: Itt nyilván van tartva! (Mozgás.) Polónyi Dezső képviselő ur interpellácziója töröltetik. A második interpelláczió Hódy Gyula képviselő uré. Hódy Gyula: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Annak előrebocsátásával, hogy igen sovány elismerésre tarthatok számot a mai körülmények közt, mikor a magyar országgyűlés képviselőházában már jó hosszú idő óta nem tárgyalt kérdésre óhajtom a t. ház figyelmét ráirányítani interpelláczió keretében, azzal a kijelentéssel is tartozom azoknak, kik az ujságközlemények révén bizonyos szenzácziót, valami személyes támadást várnak valaki ellen, hogy ez tőlem a legtávolabb áll, mert én kizárólag objektív kritikát óhajtok gyakorolni az állami intézmények egyik legfontosabbika, a magyar királyi Opera és azzal kapcsolatban a Nemzeti Sziníiáz ügyei felett. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Felesleges talán hangsúlyoznom, hogy az állami intézmények között a magyar királyi Opera egyedül állva, mint zenei kultúránk istápolója, feltétlenül édesebb bánásmódot érdemelne, mint aminőt tapasztalni szerencsénk van. A magyar királyi Operaház — nem kívánok személyes szempontok felett kritikát gyakorolni — a vezetés tekintetében igazán páratlanul áll. Ugy vagyunk vele, mint egy üzlettel; ma átírják ennek a nevére, holnap az az üzletvezető kezeli, másnap ez az üzletvezető nem felelős többé, az elmozdított igazgató helyébe
