Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.
Ülésnapok - 1910-723
723. országos ülés 1917 márczius 30-án, pénteken. m vitában, megtoldva ezt az általános vitát még a költségvetés egyéb kereteire vonatkozó vitával is. Diskuráltunk tehát de rebus quibusdam aliis. Am jól van, de ez közjogi lehetetlenség. Van nekünk ugyanis egy úgynevezett 1868. évi XXX. t.-czikkünk, amelynek 75. §-a szerint a Horvátországból megválasztott magyar országgyűlési képviselők csak a Magyarország és Horvátország közötti közös ügyeknél szólalhatnak fel ; sem nem szavazhatnak, sem nem szólalhatnak fel olyan kérdésekben, amelyek Horvátország és Magyarország között nem közös ügyek. Ha ez a jelentés csoportonként vagy rendeletenként tárgyaltatnék, akkor ebből a 202 rendeletből, ugyebár ki lehetne választani azokat a rendeleteket, amelyek közös ügyekre vonatkoznak és ezekre vonatkozólag az iüető képviselő urak felszólalhatnának. Most azonban egy csomóban tárgyaltatik a 202 rendelet. Ebből mi. következik? Az, hogy mivel a napirenden levő jelentésben az összes tárgyak egyszerre kerülnek napirendre, a horvát országgyűlési képviselők ezen vitának érdemleges részében részt nem vehetnek, mert nem szólalhatnak fel olyan kérdésekben, amelyek nem közös ügyek. Vannak ezek között a rendeletek közt evidenter közös ügyekre vonatkozó rendeletek, ilyen például az első számú rendelet; de itt van például a 4. számú rendelet, amely esak részben vonatkozik közös ügyekre, a többi részben pedig Horvátország területére nem érvényes. Már most hogyan lesz ez a kérdés megoldva a szavazás tekintetében? Nézetem szerint az, ami a magyar országgyűlés kötelessége, abból áll, hogy a horvátországi képviselőket attól, hogy ők a közös ügyekre vonatkozó rendeletekhez hozzászólhassanak és azok felett szavazhassanak, elzárni nem szabad. Igaz-e, t. képviselőház? Nekünk tehát módot kell nyújtanunk arra, hogy akár részt akarnak venni az illető vitában, akár nem, azt megtehessék, de arra a panaszra nem szabad okot szolgáltatnunk, hogy nekik az alkalom és mód nem volt megadva, hogy ők e kérdésekhez hozzászólhassanak és szavazhassanak. Már most mindezekből mi következik? Minthogy ezeket a rendeleteket szortírozni kell, részeikre kell bontani azokat a rendeleteket, amelyek a közösügyekre vonatkoznak, feltétlenül valamely napra külön napirendre kell kitűzni, hogy a horvát képviselőknek a hozzászólás lehetővé váljék. Ne méltóztassék emögött esetleg valami más czélt imputálni. Teljesen távol vagyok attól. A t. ellenzék a maga részéről körülbelül érdemlegesen befejezettnek tekinti a vitát és abszolúte nincs szó arról, hogy egy nappal is meghosszabbittassék az. (Mozgás.) De közjogilag nem szabad hibát és sérelmet elkövetni. Már most én arra kérném a t. elnök urat, ma nem kivánok konkrét propozicziót ebben a tekintetben, de arra kérem a ház tisztelt elnökét, hogy holnap méltóztassék e rendeleteket a mondott alapon szortírozni és azokat, amelyek közösügyekre vonatkozó rendeletek, legalább egyszer napirendre tűzni, hogy a horvátoknak a hozzá' szólás lehetővé tétessék és a szavazás is ezek felett külön-külön hajtassék végre. En nem tekintem ezt a kérdést oly nagyon alárendeltnek és kisszerű jelentőségűnek, j^láne ma, amikor minden oldalról látjuk, hogy a közjog sok tekintetben támadásoknak van kitéve Horvátország területén. Nem alkalmatlankodom tovább, t. képviselőház, azt hiszem, hogy a t. elnök ur megértette az intencziómat és lesz oly kegyes erre nézve holnap valamely megnyugtató felvilágosítást adni, esetleg propozicziót tenni, hogy a vita ne fejeződjék be ugy, hogy a horvátok azt mondhassák, hogy el voltak zárva a hozzászólástól és szavazástól. Ezt tartottam kötelességemnek elmondani. (Helyeslés baljelöl.) Elnök: T. ház ! (Halljuk! Halljuk!) Legyen szabad a t. képviselő urnak kétrendbeli kérdésére mindjárt válaszolnom. (Halljuk! Halljuk!) Ami az első kérdést illeti, hogy tudniillik interpelláeziók válasz nélkül maradtak, arra vonatkozólag legyen szabad kijelentenem, hogy teljesen kizártnak kell tartanom azt, mintha a t. kormány egyes tagjai abból az okból nem válaszoltak volna egyes interpellácziókra, mert akár az illető interpelláló képviselő urakat, akár magát az interpellácziós jogot lekicsinyelnék. Ismétlem, hogy ezt teljesen kizártnak kell tartanom. (Igaz! Ugy van ! a jobboldalon.) Méltóztatnak tudni, hogy igen sok és igen komoly és fontos okok teszik gyakran lehetetlenné azt, hogy a házszabályokban megállapított harmincz napon belül a kormány tagjai az interpellácziókra válaszolhassanak. (Ugy van! a jobboldalon. Mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon.) Polónyi Géza: Három év is eltelt. Elnök: Minthogy azonban az ügy szóvá tétetett, az ügyben mindenesetre érintkezni fogok a kormány t. tagjaival és leszek bátor a t. házat erre nézve annak idején tájékoztatni. (Helyeslés.) Ami a t. képviselő ur második kérdését illeti, amint maga is elismerte, a most tárgyalás alatt lévő jelentésben sok olyan rendelet foglaltatik, amely vonatkozik Horvátországra is. (Ugy van! a jobboldalon.) Polónyi Géza: Is! Elnök: Ezért tehát kétségtelen, hogy a horvátországi képviselő urak jogosítva vannak részt venni a vitában. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Nagyon természetes, hogy mivel a jelentest egységesen kell tárgyalni és tudomásul venni, ennélfogva nagyon természetes, hogy a horvátországi képviselő urak a szavazásban is teljesen jogszerűen fognak részt venni. (Ugy van! a jobboldalon. Ellenmondás a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nézetem szerint tehát semmiféle intézkedésnek szüksége nem forog fenn. (Ugy van! a jobboldalon.) Polónyi Géza: Bocsánatot kérek, ez tévedés. Elnök: Kivan még valaki hozzászólni napirendi javaslatomhoz?
