Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.
Ülésnapok - 1910-722
722. országos ülés 1.917 márczius 29-én, csütörtökön. 387 sződséggel, fáradsággal, undorkodással, kínlódással jár is a perlekedés, a pert végigcsinálja, megvédi jogos tulajdonát és a végén a perköltséget is bevasalja az igazságtalanul perlekedő ellenféltől. Megmagyaráztam azután, igy van ez a nemzetek életében is. Mi nem köthetünk olyan békét, aminőt ellenségeink reánk kényszeríteni akarnak. Mi nem tehetjük azt, csakhogy béke legyen, csakhogy vége legyen a háborúnak, az oroszoknak Felső-Magyarországon, az oláhoknak az erdélyi részeken, a szerbeknek Dél-Magyarországon adjunk oda egynéhány vármegyét, (ügy van ! Ugy van ! a balés a szélsőbaloldalon.) Őseink ezt a hazát nekünk megszerezték, ezer éven át megtartották, irántuk való hálából, történelmi hivatásunk és önmagunk iránt való kötelességből, az utánunk jövő nemzedék érdekéből a magyar haza területét nekünk épségben megtartani, azt minden ellenséges támadástól megvédelmeznünk kell, ugy hogy amit eddig bírtunk, azt sértetlenül hagyjuk utódainkra. (Ugy van ! Ugy van ! balfelől.) Méltóztatnak tehát látni, hogy én környezetemnek, választókerületem népességének érzületét azzal iparkodtam megnyugtatni, csillapítani, a csüggedéstől megóvni, hogy eléjük tártam háborús kötelességeiknek teljesítését, a pártközi béke fentartása érdekében agitáltam, az ellenzéki passzivitást iparkodtam igazolni, mindenkor biztattam, bátorítottam őket és megértettem velük, hogy nekünk bármennyire nincsenek hódító szándékaink, kitartanunk kell, a háborút folytatnunk kell mindaddig, míg ellenségeink támadását eredményesen el nem hárítottuk. (Élénk helyeslés balfelől.) Bizonyára nem csak én agitáltam ebben az irányban, hanem az én eh barátaim, az én klubtársaim is, (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélsőbahldalon.) . . . Fráter Lóránd : Mindenki! Kelemen Béla: ... mert mindannyian a háború egész folyama alatt nemcsak egyéni meggyőződésünket kívántuk kifejezésre juttatni, de 'vezérünknek, gróf Apponyi Albertnak nemes intenczióit is szolgálni iparkodtunk. (Ugy van! Ugy van! balfelől.) Ezen tényállás ismertetése után igazat méltóztatnak nekem adni, hogy a t. munkapárt elnökének újévi támadása, amelyről elképzelhető, hogy a perifériákon mennyi szó esett, — bennünket választóközönségünk előtt igen ferde helyzetbe hozott. (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) Mi, ellenzéki képviselők, az ellenzéki érzelmű lakosság előtt magyarázzuk a Treuga Deit, a hazafias kötelességet, a pártok közötti harezok szünetelését és ugyanakkor a többségi párt vezető tagja indulatos, gyűlölködő hangon harezot hirdet ellenünk, sőt elsöpréssel fenyeget bennünket. (Zaj és mozgás balfelől.) A vidéki pártélet vezető egyénei számon kérik tőlünk azt, hogy nincsenek szemeink, nem látjuk, nem veszszük észre, hogy amig mi, ellenzéki képviselők, félretettünk minden jogos keserűséget, a kormánynyal szemben megszüntettünk úgyszólván minden ellenzéki akcziót, megszüntettünk . minden bírálatot, azt hirdetjük és arra a« álláspontra helyezkedünk, hogy a külháboru ideje alatt szünetelnie kell minden pártpolitikai ellentétnek, — azalatt a kormánypárt a hadi érdek jogczimén élvezett nemzeti összhangot csupán párturalmának, párthatalmának erősítésére használja fel. (ügy van! ügy van! a bal- és a- szélsőbaloldalon.) HÓdy Gyula: Váczon plakátokat akasztanak ki! Kelemen Béla: Kérdik tőlünk, nem látjuk, a nemzeti egységre törekvést csak egyoldalúan, mi tőlünk követelik és csak a saját pártérdekeik kihasználására, de. ők maguk a nemzeti egységért, a nemzeti összhangért még annyi áldozatot sem hoznak meg, hogy például a nádorválasztásnál háttérbe szorították volna, ennek a nagy czélnak alárendelték volna a túltengő egyéni becsvágyat. (Ugy van ! balfelől.) A vidéken, az ország minden részében a legérzékenyebben érzik azokat "a súlyos mulasztásokat, melyeket a kormány a háborús kormányzat minden terén hibás, sokszor érthetetlen, elkésett, folyton változó rendeleteivel az élelmezés, a rekvirálás, az ármakszimálás terén elkövetett, (Ugy van! Ugy van! balfelől.) érzik a háborús kormányzat gyengeségét és tehetetlenségét az áruuzsora tűrésében, az általános ipari drágaságban, (Ugy van ! balfelől.) egy agrár államban soha el nem képzelt összes visszásságokban ; látják, az egyik oldalon ott van a tisztviselői kar nyomora, a másik oldalon a plutokráczia szennyese ; az ország egész lakossága a legnagyobb elkeseredettséggel látja a hadseregszállitások körüli visszaélések lehetővé tételét, a nagybankok dédelgetését, a háborús költségek ellenőrzése körüli végzetes mulasztásokat, melyek nemcsak bennünket, de az utánunk jövő nemzedéket is adóztatás tekintetében hihetetlen módon megterhelni fogják ; utalnak az erdélyi részek feladására és az evakuálás körüli bűnös mulasztásokra, utalnak arra, hogy a mai kormányzat ezer és egy okból káros az országra, veszélyezteti az ország jövőjét és megdöbbenéssel látják, hogy betetőzésül ugy honorálják az ellenzéki pártok eddigi lojalitását, hogy a t. többségi párt elnöke elsöpréssel fenyegeti őket. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A vidéki pártélet vezető egyéneinek véleménye szerint nem szabad tűrnünk, hogy még a békekötésnél is befejezett tények elé állíttassunk, hiszen az utólagos rekrimináczióval mit sem érhetünk el; az egész háborús kormányzatnak utólagos bírálatával és a kormány utólagos felelősségre vonásával mehetünk majd — a sóhivatalhoz ; (Ugy van ! ügy van! balfelől.) most van az ideje a külpolitikai és belkormányzati cselekedetekért az egész kormányzati rendszer megbuktatásának ; 49*
