Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.

Ülésnapok - 1910-722

388 722. országos ülés 1917 márczius 29-én, csütörtökön. az ellenzéknek most energikus harczba kell átmennie, mert most már nyilvánvaló lett, Hogy a nemzeti egységet nem csupán a háborús érdekért hirdetik, hanem valósággal háborús ezél lett a jelenlegi többség párturalmának és párthatalmának fentartása. (ügy van! ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Tisztelt ház ! Az én választókerületem polgársága egyenesen felkért engemet, hogy intézzek kérdést a t. többséghez, illetve a többség azon tagjaihoz, akik egy véleményen vannak a t. munkapárti elnök úrral, vájjon az. ellenzék elsöprésének indulatos vágya és veszélye csak az ellenzéki képviselőkre szoritkozik-e, avagy kiterjed az ellenzéki érzelmű polgárságra is, melyet mi itt képviselünk, akiknek megbizásából mi itt helyet foglalunk. Nekem az a véleményem, ha a munkapárti harag és gyűlölködés csak engem seper el, az még nem nagy baj ; választóim majd küldenek más függetlenségi, más Apponyi-párti képviselőt; de ha ellenzéki választóimat is elsöpörni akarnák, abból már nagy baj lenne. (Ugy van! ügy van! baljelől.) Az én választóim nagy része ugyanis a szegedi cs. és kir. 46. gyalogezred kötelékében 22 hónap óta a Doberdón szenved, vérzik, pusztul; ha a munkapárti gyűlölködés, harag és düh őket is elsöpri, abból, mondom, baj lesz, akkor — Trieszt elesik ! Tisztelt ház ! Két tényt óhajtok leszögezni. Az egyik az, hogy a lövészárokban, a pergőtüzben nincs különbség abban, hogy valaki kormánypárti-e, avagy ellenzéki, (ügy van! ügy van! a jobb- és a baloldalon.) A golyó, a shrapnell, a gépfegyver nem ismer ilyen megkülönböztetéseket. Sőt egész nyugodt lélekkel mondom, ott az ellenzéki, a függetlenségi párti polgárok vannak túlnyomó többségben, (ügy van! ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nyugodt lélekkel mondom, hogy például a szegedi 46. közös hadseregbeli gyalogezredben, az 5. honvédgyalogezredben, a 3. honvédhuszárezredben, az 1. honvéd lovastüzérezredben, a 301. és 302. honvéd gyalogezredben és a többi uj haroztéri alakulásoknál szolgáló és fegyverben álló szegediek kilencz tizedrésze az én választókerületemhez, a szegedi második kerülethez, az ellenzéki polgársághoz tartozik. (Élénk éljenzés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezzel szemben a másik tény az, hogy a munkapárti omnipotencziaa háború egész folyama alatt annak az ellenzéknek, mely a fronton küzdő katonák túlnyomó nagy részének képviseletében van ebben a házban, a dunántúli, a duna-tiszaközi, a tiszántúli igazi magyarság mandatáriusainak az ország jelenét irányító és jövőjét eldöntő kormányzati ügyekben abszolúte semmi befolyást, semmi betekintést nem engedett. Ennek a háborúnak a folyama alatt — ugylátszik — az ellenzéki polgárok csak arra jók, hogy elvérezzenek és arra jók, hogy az életben maradottak fizessék a háborúnak soha senki által nem ellenőrizett horribilis költségeit. Megállapitom tehát azt, hogy az ellenzéki pártoknak a kormányzatból kizárásával a fegyverrel küzdő nemzet többsége van kizárva a közhatalom kezeléséből, kizárva van abból, hogy irányitólag befolyjon a háborús kormányzatba, a kötendő béke előkészitésébe és a jövőben ránk váró nagy feladatok megalapozásába. Ha már most bekoronázásul a munkapárt t. elnöke még egyszerűen elsöpörni is akarja az ellenzéket, akkor ez nem bohóczkodás, hanem nagyon is komoly, mert jellemző dolog; azt az ünnepi beszédet nem tekinthetjük másnak, mint a párthatalom kizárólagosságára féltékeny lélek megnyilatkozásának, tehát egy önző egyéniség alacsony motivumu cselekedetének. (Igaz! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Tisztelt ház ! Nemcsak politikai téren, de társadalmi téren, társadalmi viszonyainkban is óhajtjuk a megújhodást. Sajnos, azt kell megállapítanunk, hogy a háborús viszonylatok igenigen sok téren nemtelen érzéseket, becstelenséget, erkölcstelen irányzatot hoztak felszinre. A fronton küzdő katonaság, az ország férfilakosságának ez a szine-java mutatja kiválóan fenséges példáját az igazi polgári kötelességeknek; a front mögött már könnyüvérüség, feesérlés, pazarlás, itthon pedig a gazdasági harczban kitartó, munkás erőfeszítések mellett igen sok a megdöbbentő jelenség. \- \ Itt vannak az élelmiszerhamisitók, az árdrágítók és áruuzsorások, akik mesterségesen okozták a drágaságot és szűkösséget ; itt vannak a hadi hiénák, a háború vérszopói, a háború parazitái, akik silány, hasznavehetetlen árukat szállítottak drága pénzen a hadseregnek, a csalóknak egész tömege iparszerüen folytatta az államkincstár megkárosítását, a legnagyobb hadiérdek ellen /étettek, valósággal hazaárulást követtek el, amikor olyan bakancsot, olyan posztót szállítottak a harcztérre, mely azonnal szétmállott, szétfoszlott és harczosaink kitéve voltak a megfagyásnak, a dermesztő hideg pusztításainak. Itt vannak a bankok és részvénytársaságok, melyek nem ismernek határt a nyerészkedési lázban ; évi mérlegeik a háborús konjunktúrában való tobzódást bizonyítják, hiszen vannak olyan esetek, hogy a háború alatt egy esztendőbeli jövedelmük felér az egész részvénytársasági alaptőkével. Nem lehet tehát szemet hunynunk az előtt a tény előtt, hogy a háború borzalmai, a vérözön és tömeges embermészárlás közepette igen sokan vannak, kik kedvező üzletnek nézik a háborús viszonylatokat és üzletkötéseiknél részint csalással, részint áruuzsorá/al és illegitim árdrágítással az egész fogyasztóközönségnek, sőt a küzdő katonaságnak kárára és sérelmére, a lakosság millióinak megkárosításával szednek össze milliós hasznokat és enormis jövedelmeket. (Igaz! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Az utczákon nyüzsgő, a korzózó asszonynép is fényűzésével és hivalkodásával valósággal megtévelyedettséget tanusit és pompaszeretetével ki-