Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.

Ülésnapok - 1910-722

380 722. országos ülés 1917 márczius 29-én, csütörtökön. kell adnunk a haza megmentéinek, a nemzet honvédő polgárainak. A hároméves európai háború kegyetlen megpróbáltatásai, emberfeletti erőkifejtései annyi sok keserűség, sanyaruság, szenvedés és irtózatos vérveszteség árán okulnunk kellett annyira, hogy le kell döntenünk a még létező válaszfalakat és minden társadalmi osztálynak egyesülnie kell a ránk váró produktív nemzeti munkában. (Helyeslés balfelől.) A ránk köszöntő uj időkben, a sóvárgott béke áldásos korszakában megbecsülnünk és a polgári jogok gyakorlásában részessé kell tennünk ugy a magyar parasztot, mint a szoczialista ipari és gyári munkást, mert hiszen az összes társadalmi osztályoknak, a nemzet egész egyetemének hazaszeretete, véres áldozata és hősies önfeláldozása mentett meg bennünket a szlávság lenyűgöző terjeszkedésétől, az ellenséges hódítás borzalmaitól. Joggal követeljük tehát a népjogok kiterjesztését és a közszabadságok biztosítását nemcsak a jog és az egyéni szabadság szempontjából, hanem azért is, mert a magyar fajnak politikai és gazdasági megerősödését, politikai és társadalmi életünknek erkölcsi megújhodását várjuk ettől a mélyreható parlamenti reformtól. (Helyeslés balidői.) Tisztelt ház ! Beszédem további folyamán politikai téren való megerősödésünk kérdéséről, azután pedig politikai és társadalmi életünk kívánatos erkölcsi megújhodásáról kivának szólni. Ami elsősorban politikai téren való megerősödésünk kérdését,, vagyis nemzeti irányban való eiőhaladásunk kérdését illeti, erre vonatkozóan a jelen alkalommal azt kívánom hangsúlyozni, hogy az állami önállóságnak a hadsereg a teljes biztositéka és épen ezért tántoríthatatlanul ragaszkodunk ahhoz, hogy Magyarországnak is meglegyen a maga önálló nemzeti védő ereje, (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) önálló hadserege. (Éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.) A mostani borzalmas háború tapasztalatai csak megerősítettek bennünket ez irányú törekvéseink jogosságában, mert ezt tartjuk az egyedüli útnak és módnak arra nézve, hogy a pragmatika szankczióval megteremtett védelmi kötelezettséget hatékonyan teljesíthessük és ezzel összefüggésben állami létünk jövőjét válságos időkben biztosítani, megmentem képesek legyünk. Egyenesen bámulatos, egyenesen érthetetlen a magyar parlament többségi pártja részéről az, hogy ennek a vészes háborúnak tapasztalatai alapján ugy nemzeti jövőnk, állami létünk jövője, mint a kettős monarchia nagyhatalmi állásának érdekéből nem követeli visszautasithatatlan erővel legalább azt, hogy jogos nemzeti követeléseink legalább abban a mértékben czélt érjenek, hogy a magyar nemzet hűsége, a magyar nemzet kitartása, önfeláldozása és minden téren hozott áldozatainak némi viszonzásául Magyarország a mai államjogi kapcsolat, a dualizmus keretében a közös intézményekben elérje azt, ami hazánkat a tételes törvények értelmében, a paritás törvénye és szelleme szerint megilleti. Amennyire bámulatos, ép oly mérvben menthetetlen a magyar parlament többségi pártja részéről az, hogy azt a legkevesebbet sem valósítja meg, hogy a magyar nyelv, az államnyelv érvényesüljön a végrehajtó hatalom legfő intézményé* nél, a hadseregnél is. (ügy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ez a háború bebizonyította azt, hogy a magyarság az igazi nagy erőssége a monarchia véderejének, amikor tehát erősitik és érvényesülni engedik a magyarságot, azzal erősitik a kettős monarchia véderejét, a hadsereget. (Ugy van I a szélsőbaloldalon.) A hadvezetőség részéről tehát teljesen indokolatlan és túlhaladott álláspont, a nemzet részéről pedig el nem tűrhető állapot volna, (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) ha konok módon ragaszkodnának az eddigiekhez, és a monarchia fegyveres erejének magyarországi részét a magyar nemzeti szellem térfoglalása elől továbbra is elzárni törekednének. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) A magyar faj nagyrahivatottságát és örökké való erényeit megmutatta a világháború, mely egyebek között szemeink elé tárta azt is, hogy tévedés az, hogy a német szolgálati és vezényleti nyelv képezi alapját a hadsereg egységességének és harezképjességének ; az egységességet biztosítja a legfő hadúr és az ő legfő irányítása, a harczképesség pedig nem a német szolgálati és vezényleti nyelvtől függ, hanem egyrészt függ a vezérek és parancsnokok lelkiismeretességétől, képesítettségétől, katonai tudományától, függ a hadsereg felszerelésétől és a municzió-készlettől, de másrészt függ az erkölcsi erőktől, függ a katonák lelkességétől, háségétől, kitartásától, elszántságától és önfeláldozásától. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A Hindenburg-Armeenál, később annyi sok helyen beosztva voltak magyar honvédek és magyar népfelkelők ; az oroszokkal szemben a németországi hadsereggel együtt, azok oldala mellett, mint egy test, egy lélek, együttesen és fennakadás nélkül működtek együtt és a legnagyobb teljesítményű győzelmes hadi eredmények, a katonai sikerek bizonyítják, hogy a hivatottság magaslatán álló hadvezetés mellett a m. kir. honvédség magyar vezényszava és magyar szolgálati nyelve a harczképességet hátrányosan nem befolyásolta. (Ugy van! Ügy van! balfelől.) Ha ebben a tekintetben a közös hadseregbeli tábornokoknak netalán nincsenek teljesen meggyőző tapasztalataik, kérdezzék, meg Hindenburgtól, Mackensentől, Falkenhayntól, a magyar csapatokkal együtt működő bármely németországi vezértől, német tábornoktól, hogy ennek a háborúnak folyamán kik mutattak fel nagyobb feljesitményt, több fényes katonai eredményt, a magyar szolgálati nyelvű és magyar vezényleti nyelvvel biró magyar honvédek és népfelkelők, avagy a német szolgálati és vezényleti nyelvvel biró cseh ezredek. (Ugy van! Ugy van! Éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.) Egyébiránt nemcsak németek és magyarok, de bolgárok és törökök is harczoltak