Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.

Ülésnapok - 1910-722

722. országos ülés 1917 márczius 29-én, csütörtökön. 377 vassá): »Álljunk össze mindnyájan egy olyan szent ügy szolgálatában, mely magasan fölötte áll minden párttekintetnek, melynek felkarolására késztet úgy az emberszeretet, mint a jövőnkért aggódó nemzeti érzésnek parancsszava. Alkossuk meg ugy a házban, mint a házon kivül azt a közvéleményt, mely ellenállhatatlan erővel követel tetteket ott, ahol a tétlenség nemzeti pusztulást jelent.« (Elénk helyeslés halfelól.) Valóban, t. ház, amikor a háború borzalmaiban a férfilakosság szinét, javát veszítjük el, amikor ezzel egyidejűleg a gyermekek több mint 20 százaléka csecsemőkorban pusztul el, amikor a születések számának igazán ijesztő mérvű csökkenésével állunk szemben : az állam és társadalom együttes tevékenységének szükségesebb tere, de egyszersmind méltóbb tárgya nem lehet, mint fajunk fentartásának és propagativ ereje növelésének érdekében megtenni mindent, ami csak törvényhozási és társadalmi utón, közegészségügyi, gazdasági és erkölcsi vonatkozásokban megtehető. Ugyancsak a közérdek hűséges szolgálata nyilvánul meg abban az energikus küzdelemben, melyet vezérem azon irányzat ellen folytat, hogy hazánk közgazdasági sorsa már most leköttessen. (Ugy van! Ugy van! a hal- és a szélsőbaloldalon.) Az észszerüség szempontjából vitatja, hogy vámtarifát most csinálni lehetetlenség, mert az áruknak és a pénznek leendő értékét még csak megközelítőleg sem lehet megállapítani; már jjedig ahhoz nom kell sok magyarázat és beható bizonyítás, hogy az áru és a jíénz értékéből alakul ki a vámtarifa. Hűségesen követjük a vezérünk által kijelölt azt az utat, hogy minden rendelkezésünkre álló fegyverrel küzdjünk a hosszú lejáratú közgazdasági kiegyezés létesítése ellen (Ugy van! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) és a most létező viszonynak és tényleges állapotoknak provizórikus íentartását követeljük mindaddig, míg a háborús viszonyok megszűntével egyrészt lehető lesz az uj közgazdasági helyzetet felismerni, másrészt az ország polgárságának alkalma nyílik a kiegyezés és a külkereskedelmi szerződések kérdésében a maga akaratát kifejezésre juttatni. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Tisztelt ház ! Ezek után térek át beszédem tulaj dónké peni főtárgyára ; abból a tételből indulok ki, hogy gazdasági szabadság nem létezhetik politikai szabadság nélkül és itt vezéremnek, gróf Apponyi Albertnek (Élénk éljenzés balfelöl.) szavaival vezetem be azt, amit elmondani szándékozom : »A választói reform létesítésétől a magyar nemzet el nem maradhat, ha nem akar ellentétbe jutni az egész művelt világ fejlődésének ellenállhatatlan törvényével.« Én is abból indulok ki, hogy nemzetünk fejlődését nem hozhatjuk ellentétbe az emberiség fejlődésének szükségszerűen érvényesülő törvényeivel. (Ugy van! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Tisztelt ház ! Teljes joggal és. halasztást nem tűrő módon elvárjuk azt, hogy hazánkban a közKÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXV. KÖTET. szabadságok intézményesen biztosíttassanak és a népjogok kiterjesztessenek, (ügy van! Ügy van! bal/elől.) Képtelen, abszurd helyzet az, hogy azok a széles néprétegek, melyeknek hősiességén, önfeláldozó harczi vitézségén, testi és lelki erejük megfeszítésén nyugszik hazánknak megvédése, { fentartása és biztosítása, továbbra is kizárva ;

; legyenek a politikai jogok gyakorlásából. (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Félre kell dobni azt a szükkeblüséget, mely a politikai jogok, a választói jog gyakorlását harmincz éves korhatárhoz és annyi sok egyéb feltételhez köti. (Ugy van! halfelól.) Ezek a történelmi idők megmatatták, hogy az állam mennyire reá van utalva az állampolgárok összességére. Politikai bűn tehát tovább is taktikázni annak a törvényhozási feladatnak a megoldásával, hogy a politikai jogokat kiterjeszszük mindazokra, kik az állammal szemben az állampolgári kötelességeket teljesitik. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Tarthatatlan az a czinikus álláspont, mely nem akar polgári jogokat adni a haza megmentőinck, az ország honvédő polgárainak (Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Én ugy érzem, t. ház, engem különös jog illet, hogy a választói jogról beszéljek, mert hiszem első voltam a képviselőház tagjai között, aki tizenhárom, évvel ezelőtt, 1904. évben a parlamenti reformról sok tekintetben a részletességig kidolgozott tervezetet készítettem, azt elfogadás végett ide benyújtottam és indítványomat az 1904. év április hó 16-án tartott ülésben megindokoltam. Az eltelt hosszú id,ő alatt mindenkor a legéberebb figyelemmel kisértem belpolitikai életünket domináló ezt a kérdést és még ha egyéni elfogultságnak méltóztatnak is tulajdonítani, ma is a parlamenti reform megoldásának azt a módját tartom helyesnek, igazságosnak és minden igényt kielégítő módon czélravezetőnek, melyet akkor előtérj esztettem. Indítványom megtételénél abból indultam ki, hogy parlamenti életünk örökös válságos állapotát az okozza, hogy népképviseleti rendszerünknek alapjai korhadtak, amennyiben parlamentünk mai összetételében a képviseleti rendszer kardinális követelményeit nem képes megvalósítani. (Ügy van ! a hal- és a szélsőbaloldalon.) Nem kéjies elérni azt a ezélt, hogy a parlament többségi akaratával az egész magyar nemzet igazi összakarata jusson kifejezésre, hogy a parlamenti többség akarata a nemzet igazi akaratával azonos legyen. (Igaz ! ügy van ! balfelöl.) Ma is ugy gondolkozom, mint akkor, ma is azt tartom, hogy a parlamenti reform megalkotásánál két főirányt kell szem előtt tartani s két czélnak az elérésére kell törekedni ; először, hogy a választásoknál a valódi, az igazi népakarat nyilvánuljon meg a maga tisztaságában; (ügy van! balfelöl.) másodszor, hogy emellett a népképviselet ugy legyen megalkotva, hogy öntudatosan szolgálhassa az államalkotó és államfentartó 48