Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.

Ülésnapok - 1910-722

37a 722. országos ülés l9l7 márczins 29-én, csütörtökön. magyar fáj fejlesztésének mindenek fölött álló legfőbb állami feladatát. (Élénk helyeslés balfelöl.) Ebből a szempontból indulva ki, a valódi népakarat megnyilvánulása érdekéből a választói jognak oly kiterjesztését indítványoztam, hogy cselekvő választói joggal birjon minden teljeskoru, szellemi és morális képtelenség által nem korlátozott állampolgár, aki : 1. vagyona vagy jövedelme után állami egyenesadót fizet ; 2. tekintet nélkül az adófizetésre, aki katonai szolgálati kötelezettségének eleget tett ;. 3. tekintet nélkül az adófizetésre és a hadkötelezettségi viszonyra, aki magyarul irni és olvasni tud. Méltóztatnak látni, tiz esztendővel a mostani szörnyű bizonyságtétel előtt, külön kategóriaként követeltem a polgári jogok megadását azok számára, kik a véderőkötelezettségnek eleget tettek. Ismétlem, t. ház, a választói jogosultságnak ilyen alapelvek mellett történő megállapítását tartom ma is helyesnek, igazságosnak és ezélravezetőiiek, mert ez a választójogi rend egy szilárd alapon, egy megdönthetetlen elven nyugodnék, amennyiben az állampolgári jogok és kötelességek harmóniájában találná forrását és eredetét. Minden magyarországi lakosra kiterjedő három általános állampolgári kötelesség van ; és pedig a közteherviselési, tehát -adófizetési kötelesség, általános hadkötelezettség és általános tankötelezettség. Ez utóbbira nézve csak annyit jegyzek meg, hogy a magyar nyelv minden nyilvános népiskolában köteles tantárgy lévén, annak tudása az állampolgári kötelezettségek közé tartozik. (ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A választói jognak ilyen rendezése mellett tehát a választói jogosultság kérdése az állampolgári kötelességek teljesítésének jogalapjára helyeztetnék és minden teljeskoru jDolgár, aki honpolgári kötelességeinek csak egyikét is teljesiti, választói joggal bírna, részese lenne a jognak, mely által a közügyek intézésébe befolyhat. Amit indítványom meg-okolásánál 13 évvel ezelőtt mondottam, azt mondom ma is. (Olvassa) : »Letetlennek tartom, hogy minden elfogulatlan joolitikus helyesnek, igazságosnak, czélszerünek, sőt egyenesen mellőzhetetlenül szükségesnek ne tartsa annak a jogelvnek megvalósítását, mely a jogok és kötelességek egyensúlyában bírja forrását. Aki vagyona és jövedelme egy részét átadja, átszolgáltatja a szerves egésznek, az államnak, hogy az állami feladatok megvalósítására szükséges kiadások abból fedeztessenek ; aki válságos időben saját személyével, testével, vérével védi az államot, az államterület épségét, biztosítja a belbékét és nyugalmat : azt nem lehet elzárni attól, hogy jogokkal birjon és befolyást gyakoroljon az ő hozzájárulásával fentartott és általa védett állam ügyeinek intézésére. Az állampolgári jog kötelezettségekkel jár, viszont az állampolgári kötelezettségek teljesítése a politikai jogok gyakorlásának képesített ségével kell hogy összekötve legyen. Nem szabad állampolgár, hanem jobbágy, jognélküli alattvaló az, akire csak a kötelességek teljesítése háramlik, az állami hatalom gyakorlásában való részvételtől pedig eltiltva, attól megfosztva van.« Azt hiszem, t. ház, a választói jogosultságnak ilyen berendezése, összekötve a községenkinti és titkos szavaztatás rendszerével, megfelel a mai kor szellemének. Közéletünk szégyenletes hátramaradottsága ezzel megszűnnék. Igazán általános és egyenlő az a választási jog, mely mindenkinek megadja a polgárjogot, aki adóköteles vagyonnal bír, ha ezzel nem bír, fizikailag annyira ép, hogy katonakötelezett ; ha pedig semmi vagyona sincs, fizikailag sem ép, bir annyi szellemi képességgel, hogy az államnyelvet szóval és Írásban bírja, vagyis az állampolgári kötelességek közül csak egynek is eleget tesz. A választói jogosultság kérdését tehát ma is azon princzijáumok szerint vélem megoldani, miként azt 13 évvel ezelőtt konkrét indítvány alakjában javasoltam ; az ugyanis nem a lényegben eltérés, hogy ma beterjesztendő határozati javaslatomban a három kategóriát megfordított sorrendben terjesztem elő, olyképen, hogy választói joggal birjon mindenki, aki a) magyarul írni, olvasni tud ; b) aki az államnyelven nem tud irni, olvasni, de hadkötelezettségének eleget tett ; c) aki magyarul irni, olvasni nem tud és a védkötelezettségre is alkalmatlan volt, legalább bir olyan vagyonnal vagy jövedelemmel, mely után állami egyenes adót fizet. (Helyeslés balfelől.) Ezen sorrend ilyen megállapítását indokolja az, hogy a választásoknál akarat-elhatározásról, gondolkozásról és érzelemnyilvánulásról lévén szó, első helyre a szellemi képesítettség teendő ; második helyen kell hogy jogosultságot adjon az a szervezeti épség, mely a testi és lelki erők megfeszítésével vesz részt abban az általános kötelezettségben, hogy a hazát és nemzetet kültámadások esetén megvédje és a belbékét biztosítsa ; harmadik helyen veszem fel az államháztartásban való érdekeltséget, a vagyoni czenzust, illetve a vagyonnak és jövedelemnek azt a mértékét, mely adófizetésre kötelez. (Helyeslés balfelől.) (Az elnöki széket Simontsits Elemér foglalja el.) Tisztelt ház ! Figyelemmel maradok a parlamenti reform másik czéljára is és amikor a választói jog kiterjesztését a legszélesebb alapra fektetve óhajtom keresztülvinni, a jogok kiterjesztésében rejlő liberalizmusnak azt a korlátját szemeim előtt tartom, melyet a magyar faji politika jogos követelményei emelnek. Egyénileg biztositandónak tartom minden állampolgár részére, minden az állampolgári kötelességek teljesítésében részes polgár részére a közügyek intézésében való résztvevés jogát, de végeredményben a magyar állami tevékenység legfőbb czéljául az államalkotó és államfentartó magyar faj szuverenitásának fentartását ismerem. (Élénk helyeslés balfelől.) Ép azért a megoldandó probléma másik domináló részét az képezi, hogy az áüampolgárok egyéni politikai szabadságának biztosítása mellett