Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.

Ülésnapok - 1910-722

122) országos ülés 1917 märmius 29-én, csütörtökön. 371 iránt, s nemcsak a harczmezőn, hanem odahaza is kitüntették magukat. Siegescu képviselő ur beszédében foglalko­zott Kqrodi Lutz úrral, az én tisztelt barátom­mal. (Élénk közbeszólások balfelöl: Köszönjük szépen! Ez a barátja!) Fráter Lóránt: Madarat tolláról, embert barátjáról. Brandsch Rudolf: Egy szövetséges állam előkelő állásban levő tisztviselőjéről beszélek; ő egy nagy berlini napilap kiadója, politikai igazgatója és joggal mondhatom őt t. bará­tomnak. (Zaj). Siegescu ővele foglalkozott és sorba állí­totta őt Lukacsiu és Goga mellé. Ez állítás ellen is erélyesen tiltakozom és rövid megjegy­zésem csak az, hogy Korodi Lutz ur hazafisága legalább olyan . . . (Elénk felkiáltások a bal­és szélsőbaloldalon: Ez a Korodi Lutz dolga! Ehhez már nincs joga!) Elnök: Csendet kérek ! , Brandsch Rudolf:... Én csak azt mon­dom, hogy Korodi Lutz hazafisága van olyan tiszta, mint azoké, akik rágalmakat szórnak feléje. Dixi et salvavi animam meam! Elnök: Ki a következő szónok? Vermes Zoltán jegyző: Kelemen Béla! Kelemen Béla: T. ház ! Mielőtt beszédem tulaj donképeni anyagára reátérnék, annak a tévedésnek vagy félreértésnek eloszlatásával kí­vánok foglalkozni, melyet a katonai ügyekben február 7-íki ülésben előterjesztett interpellá­czióm a sajtóhadiszálláson keltett. (Hajijuk! Halljuk !) A sajtóhadiszállás f. évi február hó 10-én 1903. szám alatt következő értesítést küldötte az összes hadseregparancsnokságokhoz. A ház szí­ves engedelmét kérem, hogy eredetben, ugy ahogy kiadatott, német nyelven olvashassam fel. (Halljuk! Halljuk!) »Eine jüngst im unga­rischen Abgeordnetenhause eingebrachte Inter­pellation befasst sich auch mit dem Sanitäts­dienste bei der Armee im Felde, mid ist nach dem Charakter der entstellenden Angaben in die wei­teren Kreise der öffentlichkeit Beunruhigung zu tragen. Um diesen Ausstreuungen begegnen zu können, empfiehlt es sich entsprechende Be­richte über die Sanitätsverhältnisse, die Ver­wundeten mid Krankenpflege u. s. w. in die Presse zu bringen, um auf diese Weise den erwähn­ten Behauptungen den Boden zu entziehen. Ich erbitte daher.eheste Einsendung geeigneter Auf­sätze, die am bestén von den Verfassern nament­lich zu zeichnen wären. Wenn diese Aufsätze auch in die verschiedenen Sprachen der Monarchie verfasst wären, würde dies die Unterbringung in der Presse erleichtem, die sich bei Betonúiig der von Heimatsangehörigen verfassten Artikel bedient. — Dementsprechend ist das Weitere zu veranlassen. Die Aufsätze sind nach dórt erfolgter Zensurierung zur Weiterleitung dem Armee-Kom­mando vorzulegen.« A dolog lényege tehát az, hogy a sajtóhadi­szállás abban a véleményben van, hogy az álta­lam február 7-én előterjesztett interpelláezió az abban foglalt adatok torzított jellegénél fogva . arra alkalmas, hogy a nagy nyilvánosság széles köreiben nyugtalanságot okozzon és szükséges­nek tartja a talajt olyképen vonni el ezen nyug­talanságot okozó állitások, híresztelések alól, hogy a napisajtóban az egészségügyi viszonyok­ról, a betegek és sebesültek ellátásáról megfelelő czáfoló czikkek helyeztessenek el és ezen Írásbeli műveknek névaláírásokkal ellátott beküldésére hívja fel a hadseregparancsnokságokat. Bizo­nyára mondanom sem kell, hogy a hadseregparancs­nokságok a sajtóhadiszállásnak ezt a felhívását mint egyenes parancsot továbbították és — ugy tudom — a szolgálatot teljesítő orvosoknak téte­tett kötelességévé ilyen írásbeli elmeművek szer­kesztése és előzetes czenzura után beküldése. Én, t. ház, csak arra szorítkozom, hogy téve­désnek, vagy ha ugy tetszik, félreértésnek nyil­vánítsam a sajtóhadiszállás két ténybeli állí­tását ; először tévedés az, hogy interpelláczióm eltorzított adatokat tartalmazott, másodszor té­vedés az, hogy interpelláczióm a nyilvánosság körében nyugtalanságot okozott. Ellenkezőleg. (Igaz ! Ugy van! bal felől.) Teljes meggyőződés­sel állítom, hogy interpelláczióm előterjesztése mindenütt, de mindenütt a legnagyobb meg­nyugvást keltette, mindenütt megkönnyebbülést okozott. (Felkiáltások balfelől: Ugy van ! Ausztriá­ban is!) Nem kívánom azonban vita tárgyává tenni azt, hogy interpelláczióm adatainak elő­terjesztése a sajtóhadiszálláson okozott némi nyugtalanságot. (Ugy van! balfelől.) De egye­bütt sehol. (Ugy van! balfelől.) Ami már most a sajtóhadiszállásnak tévedé­sét vagy félreértését illeti, azt onnan magyará­zom, hogy a hadiszállás már február 10-én kiadta a most felolvasott rendelkezését, amikor inter­pelláczióm teljes szövege aligha lehetett birtoká­ban. Interpellácziómat február 7-én este terjesz­tettem elő, a hivatalos lap február 9-iki száma hozta a vonatkozó képviselőházi naplót és így 10-én német fordításban talán még nem volt ren­delkezésükre, ugy hog}^ a napilaj)ok hézagos, ki­vonatos közleményei alapján alkották meg abbeli Ítéletüket, hogy felszólalásom oly nyugtalanságot kelt, amely alól a talajt kihúzni kell. A dolog érdemében annyit kívánok mondani, hogy én a magam részéről a legőszintébben fogok örülni, ha mentül több — sajnálatomra azonban — czenzurázott hírlapi czikket fogok olvasni a harcztéri egészségügyi ellátás kifogástalanságáról. Már azt is örvendetes jelenségnek tekintem, hogy orvosaink ma nincsenek elannyira lekötve hiva­tásos teendőik végzésének, hogy orvosi szakmű­ködésük teréről né lennének elvonhatok és ne lenné­nek kötelezhetők írásbeli' feladványok szerkesz­tésével járó elfoglaltságra. Ennek a háznak minden politikai pártja, minden egyes tagja a legnagyobb hazafiúi örömmel 47*

Next

/
Thumbnails
Contents