Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.

Ülésnapok - 1910-721

72L országos ülés 1917 m legfontosabb kellékek egyike az óvintézkedések tekintetében az, hogy a gyermekek anyatejet szívjanak magukba, hogy a szoptatás minél szélesebb rétegekben és minél nagyobb mértékben elterjedjen, mert az anyatej biztosítja legjobban az egészséget, viszont a mesterséges táplálás a csecsemőhalandóság egyik főoka. Erre nézve két klasszikus adattal szolgálhatok. Az egyik egy nemzetközi adat, az tudniillik, hogy az 1870. évi íranczia-porosz háborúban Paris ostroma idejében a csecsemőhalandóság Parisban volt a legkisebb és pedig azért, mert el volt zárva a világtól, a felesleges élelemtől és a franczia anyák maguk voltak kénytelenek szoptatni gyermekeiket. Ez csökkentette lényegesen az ostrom alatt a gyermekhalandóságot. A másik egy magyar adat, amelyet már többször említettek e házban, hogy tudniillik az északkeleti országrészben, a magyar Felvidéken a rutének közt sokkal kisebb a csecsemőhalandóság, mint a magyar Alföldön és pedig azért, mert a rutén anyák oly szegények, hogy gyermekeiket nem tömhetik meg más táplálékkal, mint saját anyatejükkel. E két adat világánál megállapítható, hogy a tudatlanság mily nagy mértékben oka a csecsemőhalandóságnak. A gazdag Alföldön például, ahol megvan a jómód, dívik az úgynevezett csócsázás, amely abban áll, hogy megrágják az ételt és a gyerek szájába dugják, vagy bekötik kendőbe és ugy dugják a szájába, ha sir a gyerek. Az a,babona tudniillik, hogy ha a gyerek sir és kis kacsóit összetéve szépen beteszi a szájába, ez az éhséget jelenti és nem gondolnak arra, hogy az ellenkezőleg talán a túltáplálást jelenti, hogy talán azért sir a gyerek, mert sok tejet szítt magába és mihelyt sir, tömik mindenféle jóval; megtörténik egy orvos elbeszélése szerint, hogy a gyereknek kéthetes korában már egy kis töltött káposztát tömnek a szájába, ami azután ugy tönkreteszi a gyomrát, hogy a csecsemőhalandóság rovatába szintén belekerül. Kétségtelenül a •' bélbajok és a gyomorelváltozások képezik a csecsemőhalandóság egyik főokát, amelyek különösen, ha nincs helyben orvos, annyira komplikálódnak, hogy a gyerek végre is áldozatul esik. A másik ok, amely szintén elkerülhető volna és szintén magyar speczialitás, a tüdőhurut és tüdőgyulladás, amelyben a csecsemők 25—30%-a hal.el, vagy azért, mert agyon van pakkolva, vagy nem szellőztetnek rendesen és sohasem éri levegő a gyereket, aki a szellőzetlen szobában együtt van a köhögősökkel, a náthásokkal, a betegekkel, az öregekkel, akik aztán a baczillusok valóságos légióit bocsátják rá. Ennek következménye, hogy a légzőszervek megbetegedése folytán annyi gyerek pusztul el. Később rá fogok utalni a tudatlansággal és a babonával szemben követendő helyes eljárásra ; most méltóztassék megengedni, hogy egy pillanatra megvilágítsam, és pedig nemcsak általánosságban, hanem konkrét adatokkal is a gazdasági helyzet, a szegénység kérdését. f írczius 24-én, szombaton. 357 Már egy franczia megírta azt, hogy »már az anya méhében levő magzat szenved a kenyérért, amelyet még meg sem izlelt«. A szegény ember esetében összejön a tudatlanság és a gazdasági helyzet ; ott a lakásviszonyok kérdése is igen nagy szerepet játszik, ugy hogy az előbb emiitett statisztika alapján megállapitható, hogy 100 szülésre egy éven aluli csecsemőhalálozás házasságon kívül születtek között 35, munkások gyermekei között 30, a középosztály gyermekei között 14 s a magasabb rangúak közt csak 5 esik. A legszegényebbek közt tehát hétszer annyi hal meg, mint a leggazdagabbak között. 100 csecsemő közül tulajdonképen ötnek kellene meghalnia. Azonban ezek a viszonyok nemcsak a mortalitásra, hanem a morbiditásra is világot vetnek. Méltóztassék itt is megengedni, hogy közöljem a budapesti kerületi munkasbiztositó és betegsegélyezési pénztár egy tavaly tartott ankétjéből, amelyen az anya- és csecsemővédelenrről, a tuberkulózisról, az alkoholizmusról és a járványok kérdéséről tárgyaltak, egy gyakorlóorvos saját tapasztalataiból vett nagyon érdekes előadását. Ez az orvos, itt van a füzete, többek közt ezeket mondja : Magyarországon az anya- és gyermekvédelemnek van egy kiépített szerve és ez az állami gyermekvédelem, az elhagyott gyermekek védelme. Tizenhat éve vezeti ezt az állam, de az idők változnak. Ma már nem az elhagyott gyermekek a teljesen elhagyatottak, hanem azok, alak a törvény szerinti elhagj'ottság jogi ismérvei nélkül élnek és tengődnek egy-egy proletárcsalád kebelében, kitéve minden ártalomnak, amely a levegőben, a szűk, esetleg dohos munkáslakásban a nyomorúság, a műveletlenség, a babona és sokszor a gonoszság révén reájuk hat. E gyermekek halálozási arányszáma ma is olyan nagy, mint régen az u. n. elhagyott gyermekeké volt : 33—35%. De még a halálnál is borzasztóbb az elnyomorodás, a testi és szellemi lefogyatkozás, amely a zsenge, a halált elkerült munkásgyermekek közt fenforog. Azt mondja ez az orvos, hogy táblázatos statisztikával nem szolgálhat, de 10 éves budapesti gyakorlata alatt szerzett tapasztalata alapján — a vidéken nem tett megfigyeléseket — bátran meri állítani, hogy az egy esztendőt megért száz munkásgyermek közt — tehát egy éven túlmenő állapotban — 60—70 angolkóros, görvélykóros vagy tuberkulótikus, vagy legalább is oly csenevész csemete, hogy teljesen ép, munkabíró egyén elenyészően kevés lesz belőlük és ez emberileg és nemzetgazdasági szempontból egyaránt igen szomorú. T. képviselőház! Most felvetem a kérdést, mindig ezek kapcsán, mi a helyzet tulaj donképen ? Már békében is rendkívül fontos kérdés volt az anya- és csecsemővédelem kérdése, a háborúban pedig igazán egszisztencziális kérdés. (Igaz ! Ugy van I a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ez a jövendő Magyarország legfontosabb kérdése, hogy mi a csecsemőhalandósággal törődjünk és eltüntessük