Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.

Ülésnapok - 1910-721

7äl. országos ülés 1Ö17 m lőtte az összes faktorok mind nagy harsonával fújták és verték a dobot, mennyire szükséges a mi állami életünket máskép berendezni, denn die Kroaten habén das Recht reichsunmittelbar zu sein. Akkor történt, hogy Scotus Viator lent járt Horvátországban s levitte magával, jól méltóztassék figyelni, a nemzetiségi elvnek azt a jelszavát, amelyet megtalálunk az entente jegyzékeiben, amelyeket nemiégen közzétettek és megtaláljuk a horvát országgyűlés kisebbségének a feliratában. Ezt az ideát vitte magával Scotus Viator, Sheaton Watson ur és ez az, ami mais nagy, világot mozgató elvet jelent. Abban az időben komolyan vették felülről is a kérdést. Császári és királyi udvari szállitók kirakatában jelent meg Bécsben a felosztott osztrák-magyar monarchia trialista térképe. Akkor az elhunyt fenséges úrra, Ferencz Ferdinándra is hivatkoztak, összeültek egymás között Magyarország, illetőleg Magyar- és Horvátország képviselői, a délszláv testvérek Ausztriából, sőt Bosznia-Herczegovinából és Dalmáczióból és csináltak egy titkos memorandumot, mely tartalmazta az összes pontokat a trializmus mikénti felállításáról. Nem tudom, hogy mi lett a sorsa a memorandumnak. A jelenségek arra utalnak, hogy a memorandumból vették észre tulaj donképen odafent is az illetékes tényezők, hogy ez olyan ut, amelynek vége tényleg a monarchia szétdarabolása lenne. T. ház ! Ebben az időben történt, hogy a Pesti Hírlap oly indiszkrét módon leközölte a titkos memorandumot, ami oly nagy konsternácziót keltett odalent, hogy Csuvaj akkori bán az egyik újságírót, akiről azt hitte, hogy az adatokat szolgáltatta, letartóztatásba helyezte. Előzőleg — jó hogy eszembe jut — történt, hogy Tomasics ur, az előző bán, akinek viselkedését és magatartását itt elégszer tettük birálat tárgyává, elment Eszékre programmbeszédet mondani és e programmbeszédben azt mondotta, hogy ő nem fog addig nyugodni, amig a horvát nemzeti ideálokat, »staatsrechtliche Forderung«okat, keresztül nem viszi és amikor ezt Eszéken elmondta, ugyanakkor Bécsben megjelent a Kroatische Korrespondenz és 12 pontban formulázta a horvát staatsrechtliche Forderungokat. Szóval, Tomasics bán a báni méltósághoz hozzáillesztett, általános hangon tartott beszéddel uszította a horvát közvéleményt, de ugy, hogy aki csak az ő beszédét olvasta el, az nem tudta rábizonyítani azt, hogy neki mily titkos czéljai vannak. A ki ezt is meg akarta tudni, annak el kellett mennie Bécsbe, megvenni a Kroatische Korrespondenzet és elolvasni, mik azok a staatsrechtliche Forderungok. T. ház ! Miért élezzem ki ezt a dolgot ? Azért, mert a horvát országgyűlésnek mai feliratában ugyanezt látjuk. A felirat megmondja, hogy ő is követeli a nemzeti ideálok megvalósítását, hozzátévén, im Rahmen der Monarchie és im Rahmen der staatárczius M-én, szombaton. ä5l lichen Gemeinschaft. Egészen ügyesen — délszláv ügyességgel — megfogalmazták, de nem tudjuk még belőle, hogy mik azok a staatsrechtliche Forderungok, akkor odafordulunk a kisebbség feliratához, ott megvan, hogy mik azok a staatsrecbtliche Forderungok, amelyek természetesen érvényesíthetők : im Rahmen der Monarchie, mert hiszen a monarchia keretében marad a trializmus is és megfér azzal a Staatsgemeinsehaft ideája is. (Mozgás.) Vagyis közös államok maradnának a monarchia keretén belül, de hogy ez mennyire jelentené az egész közjogi viszonyunk felfordítását, ezt megmondja a kisebbség felirata. T. ház ! Beszélhetnék még többet e dologról. Csak szives figyelmét hivom fel a t. háznak, hogy akkoriban még az osztrák parlamentben is természetesen meg voltak a trialista eszmének hívei. Csak emlékeztetek Bianchini képviselő szereplésére, aki az osztrák Hausiergesetz tárgyalása közben egy csúnya beszéd kíséretében belcsempésztette a horvát állampolgárság fogalmát, ugy hogy épen az én interpelláczióm folytán gróf Khuen-Héderváry volt kénytelen magát közbevetni és az osztrák urakházában reparáltatta azt a dolgot, amely nyíltan és bevallottan trialista czélokat szolgált. Már most, t. ház, méltóztassék e néhány és több adatból levonni azt a konzekvencziát, amelyet mi már egymás közt számtalanszor megállapítottunk. Merőben lehetetlen, merőben megengedhetetlen az, hogy egy ilyen államkapcsolatban, mint amilyenben mi egyrészt Horvátországgal, másrészt pedig Ausztriával vagyunk, hogy itt képviselők a különféle államj ogi kapcsolatbokból együvé jöhessenek, nyíltan bevallott, de titkosan végzett államellenes szövetségi működést fejtsenek ki, állandó és rendszeres titkos parlamentet tartsanak fenn, amely évről-évre hol Zágrábban, hol Laibachban tart üléseket, amely titkos memorandumokat küldött idáig fel a kabinetirodába, amely trialista parlament egymással becsületszó és egyéb igéret mellett van lekötve, közös politikai agitáczióra, közös politikai czélokra a létező állami jogrenddel szemben. Mondom, mindig ugy méltóztassék venni, soha nem akarok a részletekre visszatérni, hogy ezek már a t. ház előtt több izben megtárgyaltattak s ezért nem akarom ismételni. De e titkos memorandumok nem voltak elegendők és ma már ott tartunk, hogy ezek az államellenes törekvések a horvát országgyűlés elé terjesztettek és nyílt feliratban is szószerint megismételtettek. Méltóztatik emlékezni, t. ház, arra, amit mondottam, hogy aki az 1868. évi XXX. törvényczikk megalkotása után oly történelmi helytelenségekre támaszkodva, merészkedik még önálló állami alakulásról, berendezkedésről beszélni, annak lehetnek igen tiszteletreméltó politikai elvei és erkölcsei, azonban az az egy bizonyos, hogy az sem unionistának nem nevezhető, sem pedig nekünk nem hű