Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.

Ülésnapok - 1910-721

352 Í&Í. országos ülés É17 i szövetséges testvérünk, amilyen testvérnek az 1868. évi kiegyezés szerint lennie kellene. Hogy a t. ház meglássa azt, hogy az egész horvát közvélemény milyen módon van szaturálva, s hogy meg tudja érteni, miként lehetséges az, hogy olyan sporadikus esetek is előforduljanak, mint amilyeneket Szmrecsányi t. képviselőtársam a t. ház elé hozott, azonnal előterjesztem magát a hivatalos álláspontot és vele együtt a kisebbség álláspontját. Mielőtt erre rátérnék, még egy megjegyzést teszek. Annakidején egy lyoni • egyetemi tanár egy íranczia revüben tanulmányt tett közzé, amelyben csodálkozással mondotta el, hogy feltűnik mindenkinek, aki Horvátországba megy, hogyha bárkivel két szót talál beszélni, az illetőből rögtön kitör a Magyarország elleni gyűlölet, melylyel a horvát nemzet szaturálva van. Miért ? — hiszen nekünk ezer esztendőn keresztül közös sorsunk, közös hazánk volt, melyet becsülettel, tisztességgel, hiven együtt megvédtünk. Azért, mert a t. horvát vezető politikusok a Klaics, Kukuljevics, Racski, Tomasics féle hamisítványokkal megmételyezték az ottani közvéleményt és olyan ábrándokat, utópiákat állitottak oda, melyek a jaublikumot velünk mint zsarnokokkal szemben való gyűlöletre izgatták. Ha ezeket a történeti hamisítványokat ott nem terjesztenék, merem állítani, semmi indok nem lenne arra, hogy továbbra is gyűlölködjenek, hanem — mint ezer esztendőn keresztül — testvériesen, becsületesen, méltó alapon, amint az az 1868 : XXX. t.-czikkben le van fektetve, együtt munkálkodjunk. Ott van a többségnek a felirata. Meg kell jegyeznem egyet, hogy fogalmat méltóztassanak alkotni arról, miféle állapotok lehetnek ott. Az Agramer Tagblattot kaptam meg, amelyben a kisebbség és a többség felirata van. Semmi más ebben az újságban nincsen, mint a két felirat és a Hőfer-féle hivatalos jelentés. Ezt az újságot ott elkobozták. Valószínűleg a Hőfer miatt. (Derültség baljelől.) Több izben szó tárgyává tétetett, hogy ott állandóan egy kétlaki hírszolgálat van berendezve. A horvát országgyűlésen horvátul beszélnek. Sajnos, Magyarországon ezt a nyelvet igen kevesen értik. Horvát újságok Magyarországra alig járnak, legfeljebb olyan helyekre, hol a horvátok találkoznak, de ezeket amúgy sem értjük meg. A magyar újságokban pedig csak szórványosan jelennek meg tudósítások. A német lapoknál mindig megválogatják, vájjon Bécsbe megy a tudósítás, vagy hozzánk. Ha hozzánk jön, erősen letompítják, elveszik minden élet, nehogy a magyar közvélemény értesülve legyen arról, hogy a horvát orszá.ggyülés mit művel. Jellemző az, hogy egy országgyűlés odáig jut, hogy komoly időkben ö felségéhez fordul felirattal, a képviselőnek talán legszebb jogát gyakorolják és ennek olyan tartalma van, ami miatt azt a lapot, el kell kobozni, nehogy a magyar közvélemény arról tudomást szerezzen. árczius 24-én, szombaíöü. • Popovics Dusán: A többség felirata! Polónyi Dezső : Beszéljünk magyarul és világosan. A horvát testvérek egymást nagyon gyűlölik. A horvátok a szerbeket, s a szerbek a horvátokat, s ugy össze vannak kavarodva, hogy távolról nézve az ember alig tudja megkülönböztetni melyik milyen áramlat és miért haragszik. Tény, hogy heves, szenvedélyes gyűlölködéssel mennek egymásnak a politikai pártok. Egyben azonban egységesek. Amikor arról van szó, hogy a magyart kell gyűlölni, ebben együtt vaunak. (Mozgás a jobboldal hátsó fadjaiban.) Tisztelet a kivételeknek. Vannak kivételek, de nagyon kevesen. És azoknak milyen szenvedéseken kell keresztülmenniök. A nyilvánosság előtt örökké becsmérlik. gyalázzák őket, magyarónoknak nevezik. A t. horvát képviselő urak miért jönnek ide? Azért, hogy itt olyan értelmű politikai sikereket arassanak le maguknak : Megmutattuk azoknak a magyaroknak, hogy mi ebben nem engedünk ! Ha ők nem ilyesmivel mennének le, egész létjogosultságuk alajDJa szűnnék meg. Nem akadna egyetlen választójuk sem. ük csak azzal tudnak reuzálni Horvátországban, ha a mi rovásunkra agresszivitással olyan eredményeket tudnak elérni, amelyekkel azután dicsekedhetnek. Ez minden lehet, csak testvéri viszony nem. Én őszintén beszélek. A függetlenségi párt sokkal intranzigensebb volt annakidején, mint Deák Ferencz ; de lassanként jobb belátással magáévá tette Deák Ferencz elveit. Megmondotta azt, hogy az az egyesülés, mely szabad akaratból történt, csak addig ér valamit, ameddig azt kölcsönösen akarjuk. Az erőszakkal létesített egyesülés — így valahogy mondotta Deák — csak annyit és addig ér, ameddig a fegyverek hatalma elér. Én mondhatom önöknek, ez az eljárás nem méltó egy nemzethez. És ha pillanatnyi sikereket elérnének is, a történelem tanítása szerint mindig megboszulná magát önökön, hogy ha történelmi hamisítások révén felabajgatott közvélemény elé mennek és így tesznek panasz tárgyává olyan dolgokat, melyek lehetnek igazak, vagy nem igazak. Nekem az a meggyőződésem, hogy ezekre a dolgokra ezekben a nagy időkben legkevésbbé szabad rátérni. Nem ez a pillanat az, mikor egy ezer esztendő óta velünk kapcsolatban együtt élő nemzet előjöhetne a maga kisded álmaival, amelyekről Miskátovics, mikor azt mondták, hogy a nagy Horvátország csak egy álom és utópia, azt mondotta : ez igaz, de az is bizonyos, hogy minden horvát álmodja. Ezekre a nagy időkre való tekintettel helyesebb dolog lenne ezeket a történelmi hamisításokat legalább is eltenni addig, amíg talán nyugodtabban tudnak álmodni és amikor nyugodtabb időben tudják horvát testvéreink kifejezni azt az óhajukat, hogy mi ezt az 1868 : XXX. t.-czikket, amely egyezmény, nem tartjuk már többé megfelelőnek, küldjék ám ki a regnikoláris deputácziókat és beszéljük meg azt ugy, ahogy az magában az egyezményes törvényben kontemplálva van,