Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.

Ülésnapok - 1910-721

't2Í. országos ülés Í9tí ím äz idegei és kereket old. (Derültség a horvátok pad- . jain.J Én sok parlamenti szczénának voltam már tan uja, amint azt Horvátországban, Zágrábban, sajnos, megszoktuk, de ez az ur a támadásban túltett tanítóin. Azok legalább ott máradnak, nem mennek el. Ha nem is sokat tartunk azok férfiasságáról, az mégis szebb, mint elszaladni. (Mozgás.) Elnök (csenget) : Kérem a képviselő urat, bogy a személyes megtámadtatás visszautasításának alkalmát ne méltóztassék ujabb személyeskedésre felhasználni. B. Rajacsich József: T. képviselőház! Én nem akarok távollévő képviselő urat támadni és az igen t. ház türelmét ebben a dologban tovább igénybe venni. De én azt hiszem, lesz egyszer még alkalmunk ebben az ügyben felszólalni. Mi az egész informáczióinak nyomába jöttünk és egész biztosan ki fogjuk azt kutatni. Én remélem, hogy akkor a t. ház meg fogja engedni, hogy még egyszer felszólaljunk. (Helyeslés.) Hadd lássa az egész ország világosan, hogy melyik oldalon van az igazság és hogy az a vád és gyanú igaz-e. Bä fogjuk majd igazolni, hogy ez tisztán zágrábi informáczió ! (Helyeslés és taps a horvátok padjain.) Elnök : Ki következik szólásra? (Felkiáltások : Szünetet kérünk/) Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Simontsits Elemér foglalja el.) árczius 24-én, sz'ombaíoti. 34§ • ban, el kell ismernünk : a horvát nemzet dicsőségesen vette ki részét abból a nagy küzdelemből, mely megsemmisítésünkre van irányítva. Ezek az okok indokolják e kérdéseknek magasabb szempontból való bírálatát- Másrészről kétségtelen, hogy nemcsak sporadice, hanem a rendszeres politikai életben is oly államellenes áramlatok vannak Horvátországban, melyek kétségen kívül területi integritásunk, sőt most már nemcsak Magyarország, hanem a monarchia területi integritása ellen is irányulnak és egész közjogi berendezésünk felforgatását czélozzák. E két egymással szembenálló szempont teszi rendkívül nehézzé a magyar képviselő helyzetét, ha az eseményeket érdemük szerint akarja bírálni. Megkísérlem ezt, számítva a t. ház jóindulatára, tényleg sine ira et studio és csak a történeti adatokra s a magyar törvénykönyvre támaszkodva. Még egy megjegyzést bocsátok előre. Szrnrecsányi t. képviselőtársam számára egész nyilvános szereplése biztosítja azt a jogot, hogy mindenkitől megkövetelhesse, hogy szavai hitelre találjanak. Nem kért fel arra, nincsen is szüksége rá, hogy szavahihetőségét mint erkölcsi tanú bizonyítsam. De nem is mehetek bele az általa felhozottak további részletezésébe két okból. Az egyik, mint már említettem, az, hogy nem az egyes eseteket kívánom elbírálni, a másik az, hogy épen katonai beosztásom folytán alkalmam volt e kérdésekkel hivatalos minőségemben foglalkozni s igy jutottak tudomásomra oly adatok, melyekkel természetesen nem léphetek a ház elé, anélkül hogy meg ne sérteném a köteles titoktartást. De egyet tehetek : konstatálhatom, hogy Szmrecsányi t. barátom egész felszólalása alatt semmi támpontot nem szolgáltatott arra, hogy eddigi szavahihetősége előttem bármiféle csorbát szenvedjen. (Ugy van! balfelöl.) Most in medias res rumpo, mindjárt a dolgok közepén kezdem. Alapul veszem a horvát országgyűlésen legutóbb lefolyt felirati vitát, s főleg azt a feliratot, melyet a többség elfogadott s mely fel is terjesztetett, s melylyel szoros kapcsolatban áll a kisebbségi felirat. Ki fogom mutatni, hogy bár ezek látszatra egymással ellenkező méretű politikusok által készíttettek és meglehetős szenvedélyes vitákkal igyekeztek a pártok a saját nézetüket érvényre juttatni, valóban a többség felirata tartalmazza az általános pro grammpontokat, a kisebbségé pedig csak parafrázisa annak, ami a többségi feliratban burkoltan benfoglaltatik. Méltóztassék nekem elengedni, hogy erősebb, a dolog megértéséhez nem is szükséges oly jelzőket használjak, melyek még a személyes érzékenységet is kivívhatnák. Azonban amint már előre konstatálni kívánok azt, hogy a horvát országgyűlés feliratában egyenesen alkotmányellenes kitételek fordulnak elő. A horvát országgyűlés felirata kifejezett megtagadása az 1868 : XXX. törvényezikk rendelkezéseinek, vagyis nézetem szerint azok a politikusok, akik ezt a feliratot Ö felsége elé terjesztették, megtagadták az 1868 : XXX törvényezikk alapvető rendelkezéseit. Elnök : Az ülést újból megnyitom. Polónyi Dezső képviselő urat illeti a szó. Polónyi Dezső: T. ház ! Interpellácziót szándékoztam előterjeszteni, melynek tárgya szoros kapcsolatban van azon eseményekkel, melyek ép az imént itt megbeszélés tárgyát képezték. De a dolog aktualitása arra kényszeritett, hogy most a vita során szólaljak fel és támaszkodva a ministerelnök ur és gróf Andrássy Gyula között annak idején létesített megállapodásra, politikai nézeteimet a horvát kérdésről most mondjam el. (Halljuk!) Igen nehéz helyzetben vagyok. Amint látom, az ország közvéleménye nem egész helyes beállításban látja e kérdéseket és egyes sporadikus esetek talán sokkal nagyobb hullámokat vernek, mint a mai viszonyok között kívánatos volna. Én nem fogom azt a fonalat felvenni, melyet előttem szólt t. képviselőtársaim beszédéből lehetne tovább fonni. Kérem, méltóztassék nehéz helyzetemet számba venni és elnézni, ha esetleg az elmondandókban nem egészen megfelelő hangot tudnék megütni. Én az egész kérdést a magyar történelem, a horvát államjog és a magyar közjog szempontjából kezelem. Horvátország ezer éven át társországunk volt, mely velünk együtt küzdött ; a magyar föld a közös anya volt, melyet mindig egyformán védelmeztünk. Ezenfelül a mostani világháború-