Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.

Ülésnapok - 1910-721

•346 721. országos ülés 1917 márczius 24-én, szombaton. meg fog indulni az eljárás. (Helyeslés jobbfelől.) A másik esetben, ha a nyomozás negativ eredménynyel végződik, valamint abban az esetben is, ha a lefolytatott birói eljárás nem vet teljes világosságot e kérdésre, — mert hiszen a kérdésnek nemcsak büntetőjogi oldala van, hanem van nagyon fontos politikai oldala is — hajlandó vagyok megfontolás tárgyává tenni, hogy egy megfelelő parlamenti bizottság kiküldésére kérjem a házat. (Élénk helyeslés a ház minden oldalán.) A dolgot jól meg kell fontolni és jól meg keü _ konstruálni, mert szükséges, hogy ez a bizottság ugy küldessék ki, hogy ne bizonyos általános gyanúknak a szertelenbe és végtelenbe való hangoztatására, hanem valóban az ügy felderítésére legyen alkalmas. (Helyeslés jobbfelől.) így fogva fel a kérdést, nem is tartanám helyénvalónak, hogy ma a részletekbe belemenjek. (Helyeslés jobbfelöl.) Hiszen egyébként is előttem a kérdésnek csak egyes részletei ismeretesek és igy nagyon is hézagos lennék. Kötelességem azonban, anélkül hogy bárminő irányban állást foglalnék ; anélkül hogy a követendő eljárásnak bármi tekintetben prejudikálni akarnék, figyelmeztetni a t. képviselő urat és a t. házat, hogy azok az állitások, amelyeket a t. képviselő ur beszerzett és itt a ház tudomására hozott, ma mindennek tekinthetők, csak beigazolt tényeknek nem. (Ugy van! ügy van ! jobbfelől.) A t. képviselő ur több izben nagy nyomatékkal hangoztatta, hogy katonailag megállapitott adatokról beszél. Erre már múltkori felszólalásomban is tettem egy megjegyzést és kötelességem azt nyomatékosan ismételni. Es hozzáteszem: nekem jól esik az, hogy a mi hadseregünkkel, a mi tisztikarunkkal szemben szükséges ezt a megjegyzést tenni. En nem szeretném, ha a mi tisztikarunk kitűnő, raffinált titkosrendőrökből állana ; (Ugy van! ügy van! Isten ments! jobbfelől.) sokkal jobban szeretem, hogy a mi tisztikarunk bizonyos naivitással ül fel a clenuncziálásoknak. Szmrecsányi György: Ezt már igazán nem lehet mondani ! (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Hammersberg László: Meg fogja köszönni a hadsereg ! Gr. Andrássy Gyula: Egy vezérkar, amely a közbiztonsággal és a kémkedéssel van megbízva, ne legyen naiv ! Gr. Tisza István ministerelnök: Higyjék meg a t. képviselő urak, azoknak az uraknak, akiknél a szálak összefolynak, meg is van az a képességük, hogy az informácziókat kellőleg megrostálják és épen azok az urak is — hiszen nem egyszer volt alkalmam velük ezekről a kérdésekről beszélni — nagyon is tudják azt az igazságot, amelyet, akár polgári téren, akár katonai téren kelljen valakinek ilyennel foglalkoznia, ha az életben alaposan foglalkozik vele, nagyon is megtanul: hogy a hatósági szervek mennyiszer, de mennyiszer vannak kitéve a denuncziánsok tizeiméinek (Ugy van! Ugy van! jobbról.) és milyen nehéz, nagy emberismerettel biró, nagy helyi ismerettel biró, tapasztalt, ebben a mesterségben megőszült embereknek is sokszor kellőleg megkülönböztetni a valótól a hazugságot. (Ugy van! ügy van! jobbfelöl.) Azt az aktadarabot, amelyet a t. képviselő ur felolvasott, nem ismerem meg és mivel ebben a Surmin-féle dolgokról is van szó, amelyekre abszolúte nem emlékeztem, nagyon valószínű, hogy nem is láttam soha. De ilyenfélét nagyon sokat láttam és nagyon sokat olvastam és ismét és ismét emeltem fel hangomat — és talán nem is egészen hiába — illetékes katonai helyen is, hogy rámutassak miszerint különösen a délszláv propaganda tekintetében az informáczióknak oly zavaros és szennyes forrása áll rendelkezésre, amelyből nagyon óvatosan kell meríteni, mert tényleg öntudatosan oly politikai czélok elérésére, amely politikai czélok egyenesen a magyar állam ellen irányultak, (ügy van! ügy van! jobbfelöl.) a legundokabb eszközöktől sem riad vissza, hogy igyekezzék visszavonást kelteni, igyekezzék egyeseket, pártokat vádolni, befeketíteni, egymással szembeállítani. (ügy van! Igaz! jobbfelöl.) Nekem kötelességem erre figyelmeztetni. Ha van tér a yilágon, ahol minden becsületes magyar ember csak egyféleképen gondolkozhatik, ahol minden becsületes magyar embernek kezet kell fognia, ez bizonyára az. (ügy van! ügy van! jobbfelől.) Es higyjék meg a képviselő urak, nem teszik helyesen, ha annyira elhagyják magukat az elfogultságtól ragadtatni, hogy két kézzel karolnak fel és kéjelegve hoznak ide mindenféle informácziót, (Ugy van ! Ugy van ! jobbfelöl. Zaj. balfelöl. Elnök csenget.) nem gondolva meg ezeknek az informáczióknak a t. képviselő urak előtt természetesen sokszor nem is ismeretes szennyes hátterét. T. ház ! Most még csak egy dologra kell kitérnem. Vissza kell utasítanom azt a minden mértéket túlhaladó és — engedelmet kérek — minden alapot nélkülöző támadást, amelylyel a t. képviselő ur Horvátország bánját illette. Várjuk meg a tényeket; mert azoknak az állításoknak, amelyek alapján a t. képviselő ur a bán elleni vádját formulázta, egy része olyan, amelynek helytálló vagy helyt nem álló voltát ma még nem tudjuk megítélni, amelyre nézve meg kell várni a nyomozás eredményét. Amire nézve én tájékozva lehetek, amire nézve tudom a tényállást, abban tényleg a t. képviselő ur misztifikáczió áldozata. Magát a Surmin-ügyet illetőleg fentartom magamnak, hogy arra legközelebbről visszatérjek ; nem mintha egy Horvátország autonóm hatáskörébe eső konkrét rendőri ügy érdemébe akarnék beleavatkozni; de azon politikai szolidaritásnál fogva, amelyben a magyar kormány a bánnal áll, amelynél fogva természetesen nekünk is, akik osztozunk a felelősségben, tudnunk kell azt, hogy autonóm hatáskörben is a báni kormány ugy jár-e el, amint azt az állam érdeke kívánja : ebből a szempontból nézve, igenis érdekli a magyar kormányt is a Surmin-ügy. Már megtettem a lépéseket, hogy e tekintetben a bán úrtól megkapjak minden felvilágosítást és remélem, hogy