Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.
Ülésnapok - 1910-721
721. országos ülés 1917 márczius 24-én, szombaton. 347 valamelyik legközelebbi alkalommal abban a helyzetben leszek, hogy elmondhatom ebben .a tekintetben a tényállást. (Helyeslés jőbbfelől.) Most csak arra figyelmeztethetem ismételve a t. képviselő inat, hogy épen a Surmin-iigyre vonatkozólag eddigi informáczióm szerint is már — legalább az ügynek némely fontos részére nézve — tévesen volt informálva. (Halljuk ! Halljuk ! balfelöl.) Majd elmondom egyszerre ; nem ragadom most ki hézagosan. Az ügynek mai stádiumában tehát többet az egész kérdésről mondani nem kívánok. Ismétlem, t. ház, a kormány rajta lesz, hogy a lehető legrövidebb idő alatt, az alapos megvizsgálásra szükséges legrövidebb idő alatt tisztába jöhessünk azzal, hogy alkalmas-e ez az ügy a bűnügyi eljárásra, igen vagy nem. (Helyeslés jőbbfelől.) Ahhoz képest fogunk intézkedni, ahhoz képest fogjuk a házat tájékoztatni és ahhoz képest fogunk esetleg további parlamenti lépésekre nézve is kezdeményező javaslattal a ház elé jönni. (Helyeslés jőbbfelől.) Most egyelőre csak arra kérem a t. házat és arra kérek mindenkit, hogy ebben a kérdésben addig, amig teljes világosság nem derittetett az ügyre, függeszsze fel Ítéletét. (Élénk helyeslés jőbbfelől.) Szmrecsányi György : Szabad kérnem? Elnök: Személyes niegtámadtatás czimén? Szmrecsányi György: Nem. Elnök: Félreértett szavai értelmének helyreigazítása czimén? (Felkiáltások jobb felöl: Nem leheti Tessék!) Azt hiszem, a t. ház megengedi a szólást. (Helyeslés jőbbfelől.) Szmrecsányi György: Csak egész rövid megjegyzést óhajtok tenni. A. ministerelnök ur nyilatkozott arra nézve, hogy ő is sürgősnek tartja, hogy ezen ügyre világosság derittessék. Mivel az ország közvéleménye és mi — de engedje meg, hogy a magam személyét is megnevezzem — rendkívül érdeklődünk az iránt, hogy mikor óhajtja a t. ministerelnök ur ezt tenni, (Felkiáltások jőbbfelől: Megmondta ! A lehető legrövidebb idő alatt !) Kérem, szíveskedjék erre nézve nyilatkozni. Elnök : A ministerelnök ur kíván nyilatkozni. Gr. Tisza István ministerelnök: Hogy mikor fogok nyilatkozhatni, azt nem lehet előre megmondani, mert ezt majd csak a vizsgálat során látjuk meg. De mindenesetre időveszteség nélkül és halogatás nélkül meg fogom tenni. (Helyeslés.) Elnök: Báró Rajacsich József képviselő ur személyes megtámadás visszautasítása czimén kér szólásra engedélyt. (Halljuk! Zaj.) Gondolom, a t. háznak méltóztatik megadni. (Helyeslés.) Tessék. B. Rajacsich József: T. képviselőház! Hogy az igen tisztelt túloldalt mindjárt felszólalásom elején megnyugtassam, van szerencsém kijelenteni, hogy én a Narodna Odbrana tényleges működését szintén csak a Vörös Könyvből ismertem meg, mert, ha én azt előbb ugy tudom, ahogy most tudom, azt hiszem, a képviselő ur maga sem néz engem olyan hülyének, hogy én itt annak érdekében szóljak fel. (Derültség. Zaj balfelöl.) Amit a múltkor itt hangsúlyoztam, hogy nem vagyok magyar, hanem szerb, ezt tovább akartam még mondani. Az igen tisztelt urak lármája engem megakasztott. Ugy nézett ki, mintha oda pontot akartam volna tenni. Azt maguk tették. (Derültség jobbfelöl.) Én csak hasonlítást akartam vonni eljárásunk között, képviselő ur: hogy ón, mint nem magyar jelentkezem a hadsereghez, rokkant létemre és Ön mint magyar, nem jelentkezik a hadsereghez, hanem a Vörös Kereszthez, de a választóinak a vérét küldi ki a frontra. Ezt akartam mondani. (Felkiáltások bal felől: Hát ez személyes megtámadás visszautasitása?- Felkiáltások jobbfelöl: Hát hogyne volna az ? Zaj.) Én, kérem, szerb vagyok Laene Hugó: Itt nincs szerb, csak magyar állampolgár van itt! Csak magyar képviselő van itt! C Ugy van! Helyeslés és zaj balfelöl.) B. Rajacsich József: A horvát országgyűlés által ide delegált tagja vagyok a háznak. (Zaj bal felöl.) Nem tudja-e a képviselő ur, hogy van horvát nemzet? Horvát, politikai nemzet? Én annak tagja vagyok. Én véletlenül Magyarországon születtem, görög keleti szerb vagyok, horvátországi illetőségű osztrák báró vagyok és magyar képviselő. (Derültség jőbbfelől. Zaj balfelöl) Tessék ebből kibogozni, mi vagyok. Hódy Gyula: Kérem, azt nem lehet meghallgatni-, hogy valaki szerbnek vallja magát és nem magyarnak, a magyar parlamentben! (Zaj.) így nem lehet kimagyarázni a dolgot. Elnök: Csendet kérek. B. Rajacsich József: A t. képviselő ur arra hivatkozott, hogy mi volt Az Estben, hogy ez épen lehetett egy fekete lista is. Nos, uraim, azt csak senki sem hiszi és én magam sem, hogy ez komoly dolog lehet. (Felkiáltások balfelöl: No persze!) Mert meg vagyok róla győződve, hogy amint én nem akasztottam fel egy szerviánt sem, én nem akasztattam senkit, egyetlen szerviánt sem, engem sem fog akasztatni senki. Hát erről nincs mit mondanom tovább. Távollévő képviselőtársam ügyében is engedje meg a t. ház, hogy szintén szóljak. (Felkiáltások balfelöl: Ez nem személyes kérdés!) Hozzátartozik, kérem. Egy társaságban vagyunk, egy fára akarnak bennünket akasztani. (Derültség jőbbfelől. Ralijuk! Halljuk!) A múltkor a t. képviselő ur, amikor erről beszélt, közelebb volt az igazsághoz. Az aktákat t. i. valóban a saját pinczéjében találták. Ami azonban a chiffret illeti, az sem volt olyan borzasztó, mint amilyennek a képviselő ur fel akarja tüntetni. (Mozgás balfelöl.) Nem volt az állami chiffre. Az a liauch autonómiájának kulcsa volt. (Derültség.) Ezt egy főszolgabiró, aki a mi politikai emberünk volt, szerezte meg és adta át nekünk és az a központi bizottság, amely az egész választást akkor Zágrábá4*
