Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.

Ülésnapok - 1910-721

721. országos ülés 1917 márczius 24-én, szombaton. 345 gős, ennek bizonyítására ő maga jött segítségemre, amikor azt mondja : »Legyen szabad csak arra utalnom, hogy épen a legutolsó időben egyenesen Ő felsége parancsát eszközöltem ki arra nézve, hogy a magyar kormány rendelkezésére bocsáttassanak mindazok az adatok, irományok és fona lak, melyek bármely tekintetben felvilágosítást nyújthatnak a nagyszerb agitáczióról.« Az én tudomásom szerint a ministerelnök ur nem is tagadja, hogy hónapokkal ezelőtt tudta. Ezt a kijelentést márczius 21-én tette. Hogyan lehetséges, hogy hónapokat hagyott elmúlni, míg annak a szükségnek belátására jutott, hogyÖ felségétől ilyen irányú parancsot kieszközöljön, hogy ezeket az adatokat megkapja. Ezt az eljárást egyáltalában nem tartom összeférhetőnek a dolog sürgős természetével. Ezzel újból hónapokig elnyúlik az ügy. Itt pedig közérdek, de a kompromittált képviselőknek az érdeke is . . . R. Rajacsich József: Miért kompromittált? * Szmrecsányi György: ... hogy erre világosság derittessék. En ajánlok a t. ministerelnöknek egy módot. Egyszerűbbet és sokkal gyorsabbat. Forduljon a ministerelnök ur két egyenes, becsületes, feddhetlen jellemű férfiúhoz, két feddhetlen jellemű magasrangu katonához. Az egyikhez ezek közül a ministerelnök ur a múltban már fordult, ez Terstyánszky Károly vezérezredes, volt budapesti hadtestparancsnok, (Helyeslés balfelol.) a szerb hadjárat egyik volt hadvezére, a másik pedig Scheuse altábornagy, ki Zágrábban töltött be fontos katonai missziót és magas pozicziót. Ha a ministerelnök ur ezekhez az urakhoz fordul, nagyon sokat fog megtudni arról a propagandáról, mely a háború alatt űzetett. Azt is megtudhatja ezektől a magasrangu uraktól, hová kell neki fordulni, hogy a megfelelő hiteles informácziót megkapja, mert mind a két magas katonai rangot betöltő egyén becsületes, derék hazafi és nem tudta az ő hazafias érzésével és a hadiérdekkel összeegyeztetni, hogy tanuja legyen annak a lax, enyhén szólva, könnyelmű eljárásnak, amelyet azokon a vidékeken ezen jelenségekkel szemben tanusitottak. (Igaz ! ügy van ! a baloldalon.) Bocsánatot kérek, hogy ilyen sokáig visszaéltem a t. ház türelmével. (Halljuk! Halljuk! balfelol.) Konstatálni kívánom, hogy én minden adatomat, amelyet a ház elé hoztam, olyan aktákkal igazoltam, melyeknek hitelességéhez a ministerelnök urnak sem volt szava. Újból és újból nem győzöm elégszer hangsúlyozni, hogy ez a felfogás, amelyet én nyilvánítottam, nem az én önkényes megállapításom, ezt arra hivatott hatóságnak szorgos, alapcs vizsgálata állapította meg. De azt is konstatálnom kell, hogy amikor a ministerelnök ur ezeknek létezését és hitelességét nem vette tagadásba, egyet határozottan kijelentett, ezt honorálom is, ezt elismerem és ettől ezek után eltekintek; kijelentette határozottan azt, hogy sem neki

a sem a belügyminister urnak abban semmiféle része nincs, hogy bármelyikük utasiKÉPVH, NAPLÓ. 1910—1915. xxxv. KÖTET. tást adott volna arra, hogy a függetlenségi párt ellen kerestessenek adatok, hogy annak kompromittálására kerestessenek akták vagy levelek. Többi adataimat, állításaimat és bizonyítékaimat mindenkivel és minden körülmények között fentartom. Én követelem és fogom követelni, hog}' olyan egyénekkel szemben, akik ellen ilyen súlyos gyanuokok merülnek fel, a tényállás felderittessék, hogy ezek ellen az eljárás megindittassék, mert az lehetetlen és tűrhetetlen, hogy ilyen gyanúval terhelten üljenek a törvényhozás padjaiban, (ügy van! Ugy van! balfelol.) De viszont az is lehetetlen, hogy legyenek kormányférfiak, akik igénybeveszik ezeknek az embereknek támogatását, holott hónapok óta tudnak az üzelmekről. (Ugy van ! Ugy van ! balfelöl.) Az eljárás megindítása kötelessége a ministerelnök urnak és a bánnak, mert politikai támogatóikról, barátaikról van szó és arról, hogy igenis a nemzet presztízse megvédelmeztessék. (Helyeslés balfelol.) Az ország biztonsága kívánja ezt. De érdeke ez a szábor többségének is ; érdeke akkor is, ha az alapos gyanuokok be nem igazoltatnak és az illetők ártatlansága kiderül, ez esetben pláne érdeke, de érdeke akkor is, ha a gyanuokok beigazoltatnak, mert megszabadul olyan ballaszttól, amely sem rá, sem a közérdekre, sem az országra nézve nem kívánatos. Elmondottam ezeket abban a tudatban és abban a meggyőződésben, hogy ennek meglesz a megfelelő eredménye és bízom abban, hogyha máskép nem, a közvélemény nyomása alatt ezekre az ügyekre világosság fog derittetni. A ministerelnök ur jelentéséf nem veszem tudomásul. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps balfelol.) Elnök : A ministerelnök ur kivan szólni. Gr. Tisza István ministerelnök: T. ház ! Csak nagyon röviden teszek a dolog lényegére vonatkozó pár megjegyzést. Most lehetőleg kerülni kívánom azt, hogy ennek a kérdésnek bárminő részletébe belemélyedjek, mert abban a meggyőződésben vagyok, hogy ennek a kérdésnek nyilvános pertraktálása ma sem az ügynek nem tesz szolgálatot, (Ugy van! jobbfelől.) sem egyébként nem helyes. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Egy hang (balfelol) : Nem ugy van ! (Elénk felkiáltások jobbfelöl: De ugy van !) Gr. Tisza István ministerelnök : Egyben mindnyájan egyetértünk : egyetértünk abban, hogy igyekezni kell erre a kérdésre a legrövidebb idő alatt teljes világosságot deríteni. (Általános élénk helyeslés.) Ebből a czélból szükséges elsősorban áttekinteni azt a teljes anyagot, amely az illető katonai hatóságok és szervek rendelkezésére áll, mert azok után az informácziók után, amelyeket eddig kaptunk, a rendelkezésre álló gyanuokoknak tartalma, súlya, hordereje egyáltalán nincs felderítve. Ennek az anyagnak megszerzése után fog megválni az, hogy alkalmas-e a kérdés büntető eljárás megindítására. Ha igen, akkor kétségtelenül U