Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.
Ülésnapok - 1910-710
710. országos ülés 1917 márczins 3-án, szombaton. 29 behő politika terén áldatlan polgárháború átkát nyögte. A politikai pártok ellenségként állottak egymással szemben. A kormány részéről a durva és jogtalan erőszak, (ügy van! ügy van! a baloldalon.) az ellenzék részéről a jogos felháborodás, az alkotmányon és az egyéneken elkövetett sérelmek fölötti igazolt elkeseredés vívták harozukat. (ügy van! ügy van! a baloldalon.) És történt mindez olyan kormányzat alatt, amely nem is hivatkozhatott joggal a nemzeti . akaratra, mert hiszen épen ő volt az, amely aira törekedett, hogy a tulaj donképeni nemzeti akarat kifejezésre ne juthasson. (Igaz! ügy van! a baloldalon.) Fegyveres erőszak önkényével hozott csak önmagának tetsző törvényeket és távolította el munkája elől az akadályokat, akár intézmények, akár emberek '^oltak is azok. (ügy van! ügy van! a baloldalon.) Nem lehet letagadni, hiszen a választási statisztika hiteles adatai is bizonyítják, hogy azok a férfiak, akiket a brutálisan alkalmazott önkény a képviselőházból kihordatott, a magyar nép többségének voltak a képviselői. (ügy van j ügy van ! a baloldalon.) En abban az időben nem voltam a t. ház tagja ; alkotmányos érzésem és politikai fölfogásom egyaránt teszik tehát kötelességemmé, hogy ma, amikor először vagyok oly szerenesés, hogy a t. házban felszólalhatok, (Élénk helyeslés a baloldalon.) megragadom ezen első alkalmat azon kijelentésem megtételére, hogy azon ellenzéki képviselőtársaimmal a rajtuk esett megbántások terén magamat teljesen azonosítom és az ő megbántásaikat a magam sérelmének is tekintem. (Élénk helyeslés a baloldalon.) A meg nem engedett eszközök igénybevétele által létrejött számbeli többség a többségből kisebbséggé zsugorodott ellenzéket a [törvényhozás terméből való távolmaradásra kényszeritette és hozott magára maradva törvényeket és házszabályokat amelyeknek béklyóit csak a háborús viszonyok által parancsolt önmegtagadással tudjuk elviselni, (ügy van! ügy van! a baloldalon.) Egyénenkénti megalázkodás és a politikai erkölcs etikai magyarázatának szüneteltetése nélkül tehát az ellenzék a háború alatt nem lett volna abban a helyzetben, hogy a nemzettel szemben vállalt kötelességének megfeleljen, (ügy van! ügy van! a baloldalon.) Ilyenek voltak a viszonyok a háború előtt és ezért mondottam, hogy sehol a világon nem volt nagyobb szükség a háború előtti kormányzati rendszer sürgős átalakítására, mint épen nálunk. És mégis az egész világon minden hadviselő államban megtörtént ez az, átalakulás, csak minálunk nem. A világ minden vérző háborús nemzete keresztül tudta vinni azt, hogy kormánya a maga valódi képére átalakittassék, csak a vérző, verejtékező, emberfeletti erővel harczoló magyar nemzet volt erre képtelen. (Felkiáltások a baloldalon: Elég szomorú!) A mi kormányzati rendszerünk csökönyös felfogása, amelyet maga a világháború és az annak harczaiból felénk hömpölygő vérfolyam sem tudott a maga helyéből kimozdítani, állott útjába annak az átalakulásnak, amelyet az önfentartási harczát fegyveresen vívó nemzet minden érdeke parancsolóan követel, (ügy van! ügy van ! a, baloldalon.) De a kormányzat rideg párthatalmi politikája, nemcsak ezt az átalakulást tette lehetetlenné, hanem útjában állt a lelkek lelkesedésének, az akaratok egybeforradásának is. (ügy van ! ügy van ! a baloldalon.) E nélkül pedig a teljes erőkifejtés, a minden idegnek egy czél felé való zavartalan megfeszített törekvése is lehetetlen. A kormány a háború alatt egyetlen lépést sem tett arra, hogy az ellenzék megalázkodás nélkül vehessen részt, á törvényhozás háborús munkájában. Hiszen ma is itt vannak még a palotaőrök, (ügy van! ügy van! a baloldalon.) a kiknek szervezeti szabályzatuk szerint saját kezdeményezésükre is szabad beleavatkozniuk a törvényhozás tanácskozásaiba, (ügy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Szmrecsányi György: Mindenki megbotránkozik ezen ! Sfcandalózus dolog ! Létay Ernő: Meggyőződhetett a kormány arról, hogy a hazafias ellenzékkel szemben a, háború harmadik esztendejében ilyen kényes emlékezetű őrtállókra semmi szükség nincsen, miért áll tehát útjába a kormány annak, hogy ezek a jobb hírnévre isérdemesférfiakodamenjenek,ahol állami biztonságunkért küzdenek milliónyi testvéreink és ahol ők maguk is önmagukhoz méltó, illő és katonásabb beosztást nyerhetnek ? (Élénk helyeslés a baloldalon.) Ha a kormány közeledni akart volna az ellenzékhez nagy nemzeti érdekből, kötelessége lett volna az is, hogy a maga által alkotott házszabályokban rejlő sérelmeket az ellenzék jogos igényeinek figyelembevételével kiküszöbölje. Ezekre és egyéb nem is érintett sérelmekre, a háború előtti és a háború alatti kormányzati politikára alapítom én azt a tételemet, hogy ily körülmények között az ország közállapotai nem is lehetnek mások, mint amilyenek. A háború előtti és alatti kormánypolitika természetes következménye az erkölcsök lazasága. Az erkölcsök lazasága rendíti meg a jobb jövendőbe vetett hitet. Amely jövendőt nem az erkölcsök uralma épít, az lehet jobb egy és ép a felszínen levő rendszernek, de nem lehet jobb az örökéletű nemzetnek. A jobb jövőbe vetett hit megrendülése pedig veszélyezteti a nagy czélok önzetlen szolgálata iránti kötelességérzetet, mely nélkül önfeláldozó nemzeti küzdelmet elképzelni sem lehet. Aki a jelen nagy megpróbáltatás idején nemzete ügyét komolyan, őszintén, a hatalomvágy önzésétől menten akarta volna szolgáim, annak felelős állásban első kötelessége lett volna, hogy viszszaadj a a nemzetnek az erkölcs uralmába vetett hi tet. A kormányban nem volt annyi önfeláldozás, hogy a nemzetet a siker e feltételéhez hozzásegítse. Sőt valahányszor az ellenzék részéről erre nézve a kezdeményező lépés megtörtént, a kormány
