Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.

Ülésnapok - 1910-710

28 710. országos ülés 1917 ha nem is az egyes rendeletek végrehajtása tekintetében, de legalább a rendeletek alapelve, tekintetében előbb mindig meg kellett egyezni és az csak természetes, hogy sok helyes elhatározásnak gyors foganatosítását késleltette az a körülmény, hogy a kormány kénytelen volt az intézkedést előbb a szövetséges kormányokkal és a velünk közjogi kapcsolatban álló Ausztria kormányával megtárgyalni . (Igaz ! ügy van ! a jobboldalon.) Nem szabad továbbá, felejtenünk, hogy sikerült a hadsereg millióinak ellátásáról, élelmezéséről megfelelően gondoskodni, hogy sikerült a polgárságot is megfelelően ellátni ós hogy sikerült ellenségünknek gyilkos szándékait meghiúsítani, (Ugy van! jobbról.) Köztudomású, hogy ellenségeink a mi gazdasági, a mi pénzügyi Id mer ülésünket várták, arra számítottak, ma pedig láthatják, hogy ez a számításuk ép oly kevéssé vált be, mint ahogy nem váltak be az ő katonai számításaik sem. Egyike a nagy iróniáknak, amelyekben e háború története oly gazdag, hogy azok az ellenségek, amelyek a mi gazdasági, pénzügyi kiéheztetésünkre számítottak, azok ma az éhezés, az éhínség gondjaival küzködnek és hogy az angol élelmezési diktátor-nak, Protherónak egyik legutóbbi kiáltványa, amely a Daily Telegraph.január 26-iki számában, tehát a buvárhaj ó-harcz megkezdése előtt jelent meg, azt mondja, hogy Anglia minden egyes polgárának meg ke, 11 gondolnia, hogy most egy ostromlott várban — a beleaguered city — él, amely várnak élelmiszerei és municziói fogytán lesznek, ha nem siet mindenki a legmesszebbmenő módon korlátozni fogyasztását. Látjuk, hogy ellenségeink saját csajidájukba kerültek bele. (Igaz! Ugy van ! a jobb- és a baloldalon.) A mi élelmezési viszonyaink nagyon nehezek, de semmi sem enged arra következtetni, hogy ellenségeink akár csak egy napjml tovább birnák ezt a háborút, mint mi. És ha ők továbbra is megmaradnak azon rögeszméjük mellett, hogy bennünket ki tudnak éheztetni, akkor csakhamar rá fognak jönni arra, hogy ebből a szempontból is abba hagyhatják a háborút, mert ez az eshetőség náluk sokkal korábban fog beállani, mint nálunk. (Igaz ! Ugy van!) Ha a háború még sokáig, még esztendőkig tart, akkor természetesen mi is kénytelenek leszünk korlátozásokat, nélkülözéseket, szenvedéseket magunkra venni, de a magyar nemzet ezeket a korlátozásokat, ezeket a nélkülözéseket, ezeket a szenvedéseket megadással fogja tűrni, mert merem állítani, hogy nincs egyetlen nemzet a hadviselő népek között, amelynek annyija forogna koezkán és egyetlen nemzet se ér el a háború dicsőséges befejezésével annyit,, mint a magyar nemzet, mert a magyar nemzetnek nemzeti léte forog koezkán e háborúban. (Igaz! Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) A magyar nemzet ezeket a nélkülözéseket, ezeket a korlátozásokat, ezeket a szenvedéseket el fogja tűrni és emlékezni fog Kossuth Lajos szavára, akinek intelme soha nem volt olyan időszerű, mint aminő manapság, hogy »szenvedjen lárczius 3-án, szombaton. még kissé az a sajgó kebel, várjon még kissé az a kívánság, ne függeszszük föl ezektől, hogy a hazát megmentsük«. A jelentést tudomásul veszem. (Máik tetszés, helyeslés és éljenzés a jobboldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Szólásra ki következik ? Almásy László jegyző: Létay Ernő ! Létay Ernő : T. képviselőház [Legmélyebb sajnálatomra szakitanom kell azzal a jiarlamenti illendőséggel, amit egyszersmind a magyar parlamentben szokásnak is mondhatok, hogy a szóló az előtte elmondott beszéddel, szónoklattal foglalkozik. Az én beszédem olyan tömör egységet képez, hogy abból egy részt sem szakithatok ki, bármennyire is egyet értsek sok tekinteben az előttem szólott Hantos Elemér t. képviselőtársammal, de nem tehetem, annál kevésbbé, inert az utánam jövő szónok a maga nagy szakképzettségével és tudásával sokkal hivatottabb lesz e kérdések taglalására és a válasz megadására, mint az én szerény személyem. (Halljuk ! Halljak ! a baloldalon.) Azok után, amiket a jelen vita során ellenzéki t. képviselőtársaim az ország háborús közgazdasági állapotáról elmondottak, önként kínálkozik nekem a kötelesség, hogy az elhangzott panaszok ismétlése, az ország háborús közgazdaságának ujabb színekkel való kifestésé helyett akként teljesítsem képviselői hivatásomat és ugy igyekezzem szolgálni az ország érdekét, hogy fölfedjem, elemezzem az okokat, amelyek, ezen állapotokra vezettek. (Halljuk ! Halljuk ! a baloldalon.) Abból a. szemjXHitból indulok ki és mindjárt elöljáróba megállapitom, hogy annak a kormányzati rendszernek fen tartása mellett, amely a háború előtti időben irtó kézzel dúlt Magyarország erkölcsi és anyagi tőkéi közt, ennek a kormányzatnak föntartása mellett nem is lehetett más eredményeket elérni, sem a háborús közgazdaságot más irányba terelni, mint oda, ahova most, sajnos, eljutottunk, a közgazdasági zűrzavar a tönk felé. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Ennek a közgazdasági állapotnak, amely a rendszertelenség, a ozéltudatlanság, a fejetlenség, mondhatnám, hogy a tökéletes ziláltság képét tárja elénk, ennek a jelenlegi közgazdasági állapotnak okvetlenül be kellett következnie a háború előtt volt kormányzati rendszernek a háború alatt való rideg fentartása mellett. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Ennek a ridegségnek sérelmességi fokát növelte az ország érdekei szempontjából az is, hogy az összes hadviselő államok háborús belpolitikájának történetében, példa nélkül állt holott bizvást elmondhatjuk, hogy sehol, egyetlen hadviselő államban sem volt olyan nagy, nyilvánvaló, égető szükség a háború előtt volt kormányzati rendszernek épen a háborús czélok érdekében való gyors és gyökeres megváltoztatására mint nálunk. (Ugy van! Ugy van ! a baloldalon.) Mert vessünk csak egy pillantást Magyarország belső politikai életébe a háborút közvetlenül megelőző időkben. Magyarország a háborút megelőző időkben a