Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.

Ülésnapok - 1910-720

720, országos ülés 1917 m volt szembeállítva azzal a 3 milliárd 695 millió korona munkabérértékkel, amely az osztrák kivitelben van, vagyis 870 millió korona munkabérérték diíierenczia az, amely Magyarországnak hátrányára esik Ausztria és Magyarország forgalmában, tehát maj dnem egy fél milliárd abszolút vérveszteség a kereskedelmi mérleg passzivitása révén és annak majdnem duplája, közel 900 millió a nyert munkabérek differencziája czimén, Magyarországnak rovására. Mit mutatnak e számok más körülmények mellett? Azt, hogy nem lehet a mi közgazdasági viszonyunkat Ausztriához, amely ilyen eredményeket produkál prima facie oly czáfolhatatlanul és kétségtelenül egészségesnek és helyesnek tekintenünk, amely nem érdemli meg azt, hogy az ember megnézze, amely nem teszi szükségessé azt, hogy a felvilágosított nemzetet megkérdezzük, hogy akarja-e ezt fentartani, vagy nem ; akar-e olyan közgazdasági berendezésre áttérni, amely ezeket az állapotokat megváltoztatni alkalmatos lesz, amely alkalmas lesz minket ipari tekintetben is mindinkább függetlenné tenni, a saját magunk által való ellátáshoz közelebb hozni, amely alkalmas lesz arra, hogy a munkaalkalmak Magyarországon szaporittassanak és ezzel a szocziális viszonyok is javíttassanak. Nem, akaróm most ezt a kérdést igy néhány számadat alapján eldönteni, vagy eldöntetni, azonban az mindenesetre be van bizonyítva, hogy ez egy komoly probléma, amelyet nem lehet megoldani titkos tanácskozásban és nem lehet az igy elért megoldást húsz esztendőre az eddigi tiz esztendő helyett prolongálni és ezeket a megállapodásokat, ha formailag fenn is tartjuk, a jövő országgyűlésnek megrögzíteni azzal, hogy rájuk építünk azután valamit, amin változtatni majd csak igen nagy rázkódtatások utján fog lehetni, mert ez olyan eljárás, amely a lehető legsúlyosabb kritikát és a leghatározottabb ellenállást hivja ki. (Ugy van ! Ugy van ! a hal- és a szélsőbaloldalon.) Es ha ez igy van, akkor egyszerűen kötelességünk, hogy ebben a képviselőházban felhangozzék az a szó, amely nemcsak a nemzet figyelmét hivja fel ezekre a visszásságokra, hanem amely egyszersmind szövetségeseinket is figyelmezteti arra hogy az a megállapodás, amelyre ők Ausztriával és Magyarországgal ezeknek a magyar-osztrák megállapodásoknak alapján jutottak, homokra épitvék és teljesen ingatagok, (Ugy van ! halfelől.) mert bármilyen nehézségek állhassanak elő : ha az az újonnan megválasztandó országgyűlés, amely egyedül van hivatva arra, hogy ezekről a végső szót kiejtse, ugy gondolkozik, mint mi s ugy látja ezeket a bajokat, mint mi, nem hiszem, hogy az az országgyűlés még a legsúlyosabb átmeneti zavaroktól is visszariadna, hogy ezeknek a megállapodásoknak nyűgét magáról lerázza. (Ugy van! Ugy van ! balfdől.) Egyenesen lojaütási kötelesség, abban a pillanatban, midőn a német birodalmi kormány ezen tárgyalásokhoz hozzáfog, a legbarátságosabban felhívni a figyelmét arra, hogy árczius 23-árt, pénteken. 331 van Magyarországon egy igen erős, igen elterjedt áramlat, közgazdasági és politikai meggyőződés, amely homlokegyenest ellenkező állásponton áll, amelyről senki sem tudhatja, hogy a jövő országgyűlésen nem fog-e többségre jutni és amely ha akkor többségre jut, csak két alternatíva lehetséges, vagy az, hogy az egész alkotás összeroppan a superaedificatum miatt, azért, mert ezekre a megállapodásokra Ausztria és Magyarország közt rá van épitve és azokhoz kötve egy megállapodás Németországgal és talán má= államokkal is — amint már megtörtént 1904-ben — vagy az történhetik, hogy azzal a helyzettel szemben, hogy immár egy közgazdasági nagy felfordulás nélkül nem tud szabadulni az ország ezektől a megállapodásoktól, amelyeket ebben a feltevésben amelyről beszélek, rosszaknak tekint, beadja a derekát, elfogadja s belenyugszik. Hogy ennek a belenyugvásnak azután milyen következményei lesznek a monarchia két állama közti erkölcsi kohézióra, milyen következményei lesznek a Németországra való szövetségi viszonynak lélektani feltételeire, ezt én bővebben fejtegetni nem akarom. Itt van a tisztán materialisztikus hatalmi politikusoknak nagy tévedése, hogy ők azt hiszik, hogy mindent megcsináltak, hogyha a dolgokat bizonyos formalisztikus ketreczbe, bizonyos elintézésekbe beleszorították, amelytől azután menekülni nem lehet. Azt hiszik, hogy ők a monarchiát konszolidálták, hogy 20 esztendeig nem lesznek többé tárgyalások és nem gondolnak arra, hogy mialatt ez a külső konszolidáczió békóbaverés utján eléretett, ezalatt ezen konszolidált monarchia egyik államában forr a felháborodás, forr a szabadulni vágyás, amely azután tovább megy azoknál a határoknál, amelyekben az, amitől tulajdonképen szabadulni akarunk, benfoglaltatik. És ha igaz az és nem puszta frázis, amit mondanak, hogy szövetségeknek is, ha szilárdak akarnak lenni, nemcsak a formai instrumentumokban, nemcsak a kormányok közt kell létezni ök, hanem a népnek öntudatában kell élniök. (Ugy van ! Ugy van! balfelől.) akkor méltóztassék meggondolni azt, hogy a Németországgal való szövetségnek — amelynek pedig nálamnál határozottabb és lelkesebb hive ebben a házban nincs — ezekre a mélyebb erkölcsi és lélektani alapjaira micsoda hatással volna az, hogyha az a béklyóbaverés, az a mozdulni nem tudás, az az eltürési kényszere valaminek, amit rossznak tartunk, azzal a követeléssel hárittatott ránk, hogy ezt Németország akarata miatt kell elviselnünk. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) És nagyon meg lehet érteni, hogy ezt a dolgot szeretnék elhalasztani. Nem is lehet elzárkózni attól, hogy a mai általános bizonytalanság közepette ez érthető. Egészen eltekintve azoktól, amiket most kifejtettem, megfoghatatlan, hogy most végleges közgazdasági berendezkedéseket akarnak. (Igaz! Ugy van ! a bal- és a szélsóbaloldalon.) Lehet bizonyos kérdésekre nézve általánosságban megállapodni, lehet egymásnak, mint szövetségesek közt, 42*