Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.
Ülésnapok - 1910-720
380 720. országos ülés 1917 hozatal volt 567.000, Ausztriából 507.000 mm. 1913-ban az átlagos behozatal volt 835.000, tehát 45%-os emelkedés, az Ausztriából való behozatal 633.000 métermázsa, tehát 34%-os emelkedés. E csoportnál az értékben való növekedése bevitelünknek nagyobb, mint a darab- és súlymérték szerinti emelkedés. De a gyapj uáruknál az átlagos bevitel volt 1900-ban 131.000, az Ausztriából való bevitel 111.000 mm., 1913-ban pedig az átlagos bevitel volt 227.000, tehát 80% az emelkedés, az Ausztriából való bevitel pedig 189.000 mm., ami 70%-os emelkedésnek felel meg, a számokat kikerekítve. A vas és vasáruknál az átlagos bevitel volt 1900-ban 1,264.000, az Ausztriából való bevitel épen 1 millió mm. 1913-ban volt az átlagos bevitel 3,856.000, tehát 200%-os emelkedés, az Ausztriából való bevitel 3 millió, tehát szintén 200%-os emelkedés. így állunk a legfőbb ipari czikkek nettobevitelének emelkedésében. A gabonánál és a lisztnél, amely Ausztriába való kivitelünknek 40%-át adja, — s ahol az értéket alapul véve, 40%-os emelkedést hoztam ki, természetesen az árak emelkedése folytán — ha a sulymértéket veszszük, kivitelünk Ausztriába 1900-ban volt 20,540.000 mm., 1913-ban pedig 21,185.000 mm., tehát az emelkedés csak 37%. Vágó- és igásmarhában kivitelünk volt 1900-ban 1,100.000, 1913-ban 1,367.000, tehát 27'8%-os az emelkedés. De megjegyzem, hogy az emelkedésből valamely következtetést levonni azért nem lehet, mert épen az állatidvitelben annyira fluktuálok a számok egyik évről a másikra, hogy történetesen az 1913. év volt olyan, mikor sertéskivitelünk egyszerre óriási lendületet vett ; de ezek 6—7—800.000 között ingadozó számok, ugy hogy nagyban és egészben azt lehet venni hogy kivitelünk Ausztriába vagy teljesen stagnál, vagy csak nagyon csekély mértékben emelkedik, holott behozatalunk az ipari czikkekben Ausztriából igen tetemes, egész 200 %-ig emelkedő szaporodást mutat. Ennek természetesen megfelel fizetési mérlegünk állandó rosszabbodása. 1900-ban behozatalunk volt 1.090 millió korona, kivitelünk pedig 1.327 millió, tehát akkor még 237 millióval aktivak voltunk. 1912-ben behozatalunk volt 2.212 millió, kivitelünk pedig 1.963 millió, tehát itt már 249 millióval passziv a fizetési mérlegünk. Vegyük hozzá azt a tényt is, melyre már minapi beszédemben hivatkoztam, hogy daczára' a vámvédelemnek, melyben az agrártermények részesültek, — s mely ellen nem akarok szólni, mert közös vámterületnél ez egyetlen módja a kompenzácziónak az érdekek között — ennek hatása alatt az osztrák mezőgazdaság produktivitása igen tetemesen emelkedett, a magyar mezőgazdaságé pedig teljesen stagnált, (ügy van! halról.) Ugyanazon idő alatt óriásilag növekedett a magyarországi földbirtok megterhel tetése. Az 1890-től 1900-ig terjedő tiz év alatt a földbirtokátlagos évi megterheltetése volt 213 millió, az 1901-től 1905-ig terjedő időben 207 millió, 1900— márczius 23-án, pénteken. 1910-ig már 463 millió, az 1911—1913 alatti időben pedig 631, 830.000. Megengedem, hogy a megterheltetés egy része hasznos beruházásoknak szolgál. De méltóztassék elhinni, nem látjuk mezőgazdaságunk intenzivitásának azt a fellendülését, mely a megterheltetés e növekedésének megfelel, és amely arra engedne következtetni, hogy a növekedés nagyjában egészséges fejlődésre vall. S hogy ezzel végezzek, hogyan áll fizetési, illetve kereskedelmi mérlegünk Ausztriával, ha azon szempontból nézzük, hogy annak mily következményei vannak a nép széles rétegeire, a munkásosztályra? Tudvalévőleg általános megállapitása a szakirodalomnak, hogy a mezőgazdasági termények értékében 16% a munkabér, az ipari terményeknél pedig legalább 50%, sokan még magasabbra teszik. Már most analizáljuk beviteli viszonyainkat e szempontból, mert azt a tetszetős mondást is sokszor hallottuk, hogy igen egészséges viszony az, hogy Magyarország nyersterményeket ekszportál Ausztriába, Ausztria pedig ipari terményeket küld Magyarországba. Azt már láttuk, hogy a kettő tisztán pénzzel kifejezve, nem bilanszirozza egymást; de hogy szocziális értékben mennyire nem egyenliti egymást, arra nézve csak pár számadatot említek. Nem egyes évekről beszélek, nem átlagokban, hosszabb epochákban. Az 1906-tól 1911-ig terjedő ötévi időszakban Ausztriának összbevitele Magyarországba ért 7894 millió koronát, Magyarország kivitele Ausztriába 7426 miilliót. Tehát itt majdnem félmilliárd deficzit van fizetési-mérlegünkben. Ha pedig szétbontjuk a bevitelt, akkor, a következő eredményekre jutunk. Ausztriából behoztunk 740 millió értékű nyersanyagot, amiben a munkabérérték, 16%-kal számitva, 120 millió korona és gyártmányt, beleértve a félgyártmányokat, 7150 millió korona értékben. Ebből félgyártmány volt 1 milliárd, egész gyártmány 6150 millió. Tehát igen kedvező Ausztriára a viszony az egész- és félgyártmány között. De az 50%-os kulcsot alkalmazva mind a kettőre, e 7150 millió bevitelben foglaltatott 3575 millió munkabér. Tehát együttvéve az egész osztrák behozatalban 3695 millió munkabér érték foglaltatott. Nézzük már most a helyzetet Magyarország kivitelében. Magyarország kivitt Ausztriába nyersanyagot ezen 1906-tól 1915-ig terjedő időben együttvéve 4 milliárd 200 millió korona értékben, gyártmányt 3 milliárd 220 millió értékben ; de ebben az aránylag elég nagynak látszó gyártmánymennyiségben benne foglaltatik félgyártmány 560 millió és liszt 1 milliárd 500 millió korona értékben, amire nézve nem kell magyaráznom, hogy a liszt nem esik talán teljesen ugyanazon szempont alá, hogy ugy mondjam, nem tekinthető olyan teli értékű gyártmánynak különösen a benne lévő munkaérték szempontjából, mint egyéb gyártmány. De ettől egészen eltekintek. Ha ezt a 16, illetve 50%-os kulcsot alkalmazzuk ezen magyarországi kivitelre, akkor Magyarországnak Ausztriába való kivitelé• ben 2 milliárd 282 millió korona munkabérérték
