Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.

Ülésnapok - 1910-720

312 720. országos ülés 1917 csakugyan nem való, nem időszerű sepregetésekkel, mosogatásokkal piszmogni, (Ugy van! ügy van! jobbfelöl.) hanem akkor a politikai pártvillongásokat félre kell tenni, (ügy van! jobbfelöl.) elvégezzük azt más időben . . . Szmrecsányi György: Ez ugy van! Benedek János: . . . ellenben minden erőt — akár a túloldalon, akár ezen az oldalon ül is — pártkülönbség nélkül konczentrálni kell arra a kettős czélra, amelyet már jellemeztem. Az igen t. többség és az igen t. kormány azonban ugy gondolkozik, hogy erre nincs semmi szükség, ő maga is el tudja végezni saját fejétől mindazokat a dolgokat, amelyek ezekben a súlyos, nehéz időkben szükségesek, senkire neki, támogatóra, segítségre, tanácsadóra, hozzászólóra szüksége nincs és a háborús viszonyok közepette tett intézkedéseiben sem feledkezett meg különösen egyről: arról, hogy saját hatalmát fentartsa és a párturalmi czélt szolgálja. (Ugy van! Ugy van! a, bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezt — sajnos — le kell szegezni és ez az, ami engem is felszólalásra késztet és ami nekem is kötelességemmé teszi, hogy megmondjam az én szerény véleményemet, az én felfogásomat a ministerelnök ur jelentése, valamint a kormánynak és a többségnek a jelen időben tanúsított magatartása felől. (Sálijuk! Hattyúk ! balfelől.) Jól tudom, hogy nagyon sok czélt vele el nem érek. Hiszen áldatlan dolog a jelen viszonyok között felszólalni is, a vezérek már beszéltek, (Derültség balfelül.) a közkatonákra már nem kíváncsiak, különösen nem kíváncsiak arra, mint vélekedik a jelen állapotok és Magyarország jövendő kötelességei felől egy nem vezéri szerepre hivatott ember, hanem Kossuth Lajos regimentjének egyik utolsó, de tántoríthatatlan közvitéze. (Élénk éljenzés a szélsöbahldálon.) Ebben a házban felszólalni is nagyon nehéz dolog, mert könnyű volt a helyzete Orpheusnak, az beszélhetett a köveknek, könnyű volt a helyzete Sapphonak, az zengett a tengernek, Balassa a börtönnek, Csokonai ellenségeinek, Dante a papoknak, Petőfi a pusztának, ámde egy magyar országgyűlési ellenzéki képviselő beszéljen a magyar országgyűlés képviselőházának, ki fogja azt meghallani és. ki fog arról valamit tenni? (Tetszés .balfelől.) Elvész az nyomtalanul, mint kiáltó szó a pusztában ezek között a rideg sziklafalaknál is ridegebb, czifra oszlopok között. Mégis megteszem kötelességemet. Most ünnepeltük Arany János születésének évfordulóját. Az ő mondása után indulok: »Ha későn, ha csonkán, ha senkinek, írjad !« A kormány jelentéséből nekem elsősorban az ötlik szemembe, ami benne nincsen. Azt szerettem volna, ha a t. kormány arról tett volna jelentést, hogy megszüntette azokat az állapotokat, amelyek miatt olyan áldatlan helyzet merült fel ebben a képviselőházban, hogy árczius 23-án, pénteken. megszüntette a pártvillongást és azokat a ténykedéseket, amelyek, ha maradandók akarnak lenni, akkor ezt a képviselőházat csakugyan hasonlatossá teszik ahhoz, amihez másfél évtized előtt hasonlítottam, amikor a legelső zsebkedőt meglobogtatták abból a székből. Nem lehet a pártdiktaturát behozni ebbe a házba (Igaz! Ügy van! balfelöl.) és azt oda sülyeszteni, hogy olyan legyen, mint az ühland elátkozott kastélya, ahonnan nem hallatszik ki más, mint a zsarnok kényúr parancsszava és a félénk szolgák csoszogása. Nem lehet kiölni ebből a képviselőházból a lelket és az ellenállási képességet. Ez ma nem a Kossuth Lajos és a Deák Ferencz képviselőháza, még csak nem is a Tisza Kálmán képviselőháza. Akkor mégis alkalma lehetett ennek a képviselőháznak, ha nem is mindent megtenni, amit a nemzet érdekében szükségesnek látott, mert ezt felülről megakadályozták volna, de legalább megakadályozni azt, amit kívülről akartak ráoktrojálni. (Igaz! ügy van! balfelöl.) Csakhogy ez a képviselőház ma már elvesztette ellenállóképességét; ma már a fegyelmi jogot nemcsak a házszabályok alapján gyakorolják, hanem olyan tényezők is, akikkel szemben végső eredményben ennek a háznak nincs felelősségrevonási joga, akiknek működési helye még az orosz dumában sem lenne s akiknek működését talán opportunizmusból ideig-óráig szükségesnek tarthatta a t. többség, de amely igy az idők végéig nem maradhat. A magyar országgyűlés kéjoviselőházának olyannak kellene lennie, hogy visszatükröztesse a magyar nép igazi akaratát, azonban kérdezzék meg, hogy mai körülmények között kérkedhetik-e ezzel a képviselőház. Hogy ezt nem teheti, ennek legfőbb oka azokban az erőszakos intézkedésekben rejlik, amelyek kiküszöbölését várjuk a ministerelnök úrtól, vagy attól, akit jobb belátása rávisz arra, hogy ezt a törvényhozásunk kezdeményező tényezőjén véghezvitt erőszakot reparálja, hogy a magyar törvényhozás zavartalanul folytathassa munkásságát. (Helyeslés balfelöl.) Sajnosán hiányzik ez a t. kormány jelentéséből. De a t. ministerelnök ur egyébként is kijelentette, hogy mereven ragaszkodik ahhoz az állásponthoz, amelyet kora ifjúságában magáénak vallott és elzárkózik a választói jognak oly széleskörű demokratizálása elől, amelyet magára a népre nézve veszedelmesnek tart. Én azt tartom, hogy a jogoknak bármily mértékben való kiterjesztése a népre nézve nem veszedelmes, mert a nép a maga jogaival élni tud. Ellenben veszedelmet jelent a ministerelnök ur e kijelentése, mert ebben benfoglaltatik az ő konzervativizmusa, amelylyel a népet nem akarja engedni, hogy megnyilatkozzék ebben a házban. Azt mondja a t. ministerelnök ur, hogy ő szereti a népet; ami poézis valaha az ő életében volt, mind a néppel való érintkezésből