Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.
Ülésnapok - 1910-720
720. ORSZÁGOS ÜLÉS 1917. évi márczius hó 23-án, pénteken, Szász Károly és Simon tsits Elemér elnöklete alatt. Tárgyai : Gróf Apponyi Albert sürgős interpelláeziójának bejelentése. — A háború esetére szóló kivételes tatalom igénybevételére vonatkozó ministerelnöki hatodik jelentós tárgyalása. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Gróf Apponyi Albert interpelláuziója a ministorelnökhöz a német birodalommal megkezdett vagy meginduló közgazdasági tárgyalások ügyében. A kormány részéről jelen vannak: gr. Tisza István, Teleszky János, Balogh Jenő, Jankovich Béla, b. Ghillánu Imre, Hideghélhy Imre. Az ülés kezdődik d. u. 3 óra 35 perczkor. Szász Károly elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Szojka Kálmán jegyző ur, a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Pál Alfréd jegyző ur, a javaslatok ellen felszólalókat pedig Hoványi Géza jegyző ur. Jelentem a t. háznak, hogy gróf Apponyi Albert képviselő ur elnöki engedélyt kért arra, hogy múltkor bejelentett, de közbejött akadályok miatt elhalasztott interpelláczióját a ministerelnök urboz a Nemetbirodalommal megkezdett vagy meginduló közgazdasági tárgyalások ügyében a mai ülés végén mint sürgős interpelláczióját mondhassa el. Én a képviselő urnak az engedélyt megadtam és javaslom a t. háznak, hogy miután az interpelláczió a képviselő ur kijelentése szerint hosszabb időt fog igénybe venni, már 7 órakor térjünk át annak meghallgatására. (Helyeslés.) Ha méltóztatnak ehhez hozzájárulni, akkor ezt határozatkép kimondom. Következik a napirend: a háború esetére szóló kivételes hatalom igénybevételére vonatkozó ministerelnöki hatodik jelentés (írom, 1324,1349) feletti vita folytatása. Ki a következő szónok? Hoványi Géza jegyző: Benedek János! Benedek János: T. ház! Hálátlan és keserves szerepre vállalkoztam akkor, mikor a világháború harmadik esztendejében, két évvel azután, hogy ennek a háznak mandátuma tulajdonképen már lejárt és a vitának ilyen előrehaladott stádiumában felszólalok én is, hogy sorakozzam azon előttem szólott t. képviselőtársaimhoz, akik a ministerelnök ur jelentését bírálat tárgyává tették és hogy megkíséreljem én is, milyen keserves mesterség az, falra borsót hányni. Ennek a képviselőháznak mandátuma már régen lejárt. Lejárt két évvel ezelőtt (Zaj jobbfelöl. Sálijuk! Halljuk! balfelöl.) és amidőn a háborús időszakban mégis összeültünk tanácskozásra, amikor meghosszabbítottuk a mandátumot, bizonyára csak azért cselekedtük, hogy" azokat a teendőket végezzük el, amelyek feltétlenül szükségesek a háborúval kapcsolatban. Más feladat magyar ember előtt ezidőszerint nem állhat, mint ez a kettő: a háborúban győzni, idehaza pedig megtenni mindazokat az intézkedéseket, amelyek a háború nehézségeit elviselhetőkké tenni képesek, (ügy van! Úgy van! a jobb- és a baloldalon.) Talán méltóztatnak még visszaemlékezni, hogy mikor a legelső háborús indemnitás során felszólalni volt szerencsém és az indemnitást magyar képviselőházi szokás szerint mint ellenzéki ember a kormány iránti bizalmatlanságból el nem fogadtam, azt mondottam, hogy az indokolást majd a háború után fogom elmondani. Ebben impliczite kifejezésre jutott az a felfogásom, amelyet már az imént is jeleztem, hogy t. i. itt ezen a háborús országgyűlésen nekünk csak a körül a két kérdés körül lehetne forgolódnunk, mint lehet a háborút minél hamarább és minél dicsőségesebben bevégezni és mint lehet a békében megtenni mindazokat az intézkedéseket, amelyek a nép, az ország megélhetését lehetővé teszik, szóval, hogy az országban rend legyen. (Helyeslés balfelöl.) Sokan lehetnek, akik ugy gondolkoznak, — és ezekkel gondolkoztam én is igy sokáig, — hogy amikor a háztető ég a fejünk felett, akkor